Hol kezdődik minden izgalmas utazás?
Persze, hogy a dokinál 😀
Történt pedig, hogy a repülőn mégse fotóztam el az összes bitet a kártyán, mert elkezdett fájni a szemem.
Ó, ez annyira jó egy érzés. Akkor fáj, ha csukva van. Persze tartsd nyitva. Mikor ezerrel süt a nap 😛
Úgyhogy a gépen nem láttam semmit, hanem ezzel küzdöttem. Ha nem mozgatom nem fáj, nem fókuszál, nem változik a fény, akkor egész jó. De mivel nem akart elmúlni, megérkezés után nem sokkal megnéztük a dokit.
Vagyis én csak néztem volna, ha látok valamit. Hiába van az embernek egy jó szeme, ha a másikhoz szinkronizál. 😛 Így nem láttam a gyönyörű kertet, sem a szokás korházi dízájn. Inkább szagoltam… A kórházszag mindenhol kórházszag.
Oh, a dokira nem vártuk 2 percnél többet, és nem is vacakolt sokat. Megnézte minden irányból, és mondta, hogy van egy sebem. Így kapok rá egy gyönyörű tapaszt pár napig.
Az már csak otthon derült, hogy a tapasz szájtól hajig ér. Viszont megtanultam, mit jelent a korsan szó, mire hazaértünk 😀 mégpedig, hogy kalóz 😀
Ilyenkor mindenkinek azt ajánlom, hogy ne nézzen tükörbe. Maradjunk meg inkább abban a hitben, hogy mi vagyunk a legszebbek a világon, és az emberek azért bámulnak meg az utcán, mert el vannak ájulva a gyönyörűségtől 😉