Eljött ez a nap is…
2008. október 21-én végleg elrepültem Istanbulba.
Nem egy kellemes érzés, de mindenképpen meg kellett tenni valamelyikünknek. Vagy Ő jön, vagy én megyek.
Elején azt gondoltuk mindketten, hogy fordítva lesz, de aztán mindketten felébredtünk 🙂
Meg ugye Istanbuuuuuuuuuuul…. elég csak egyszer igazán belemélyedni a városba aztán az ember vagy megutálja, vagy megszereti. Én a második kategóriába tartozom, és kitartok mellette 🙂
Eljött tehát az indulás napja. Irány a repülő. Persze csomagok minden 23.00000 kg-osak, mert a Malév csak ennyit enged, vagy lehet fizetni horror túlsúly 😛 Pedig nekem a repjegyem akciós volt. Ez is mókás, retúr jegy 10 000 forint, illeték 20 000 forint. Túlsúly 500 ft/kg.
Azért lett retúr jegy, mert egyébként 70 000-be került volna. Szép dolog a matematika 🙂 Gondoltam keresek valakit Istanbulba, akinek elég egy odaút, és eladom neki a jegyet 🙂
Tehát a chekkolást megúsztam, persze téli kabát, zsebet telepakolva. Nem mindennel, mert az Erős Pista folyadék lévén bombának minősül. Érthető is, mert avatatlan kezekben halálos 😀
Kár, hogy olyan nehéz az üveg 🙁
A chekkolást az átvilágítás fedőnevű nevű sztriptíz akció követte, és ezt is megúsztam 🙂
Már rég bent ültem, amikor jött egy stewardess, hogy sürgősen fáradjak az információs pulthoz. Nofene, a nagy csomagban sem lehet Erős Pista? Mit fogok én enni akkor a törököknél?
Nem az Erős Pista volt a gond, hanem hogy a Tóthokat keverte a rendszer. Engem ideglenesen átkereszteltek Ritára, ami így nem jó, és adtak egy másik jegyet. De a gép már tele volt, így sajnos csak az első osztályon maradt hely. Jajdekár nekem…. 😀