Hogyan házasodjunk külföldre?
Ha az adminisztrációs részét nézzük, akkor a legjobb válasz az, hogy ne tegyük!
Persze az ember nem adminisztrációs okokból házasodik, legalábbis normális esetben nem.
Ebben az a jó, hogy minden országban más. Sőt, minden városban, minden kerületben. De egyébként tök mindegy, mert pecsét alapu rendszerben elünk. Ez azt jelenti, hogy akinél a pecsét van, az a király vagy királynő. A többi nem számít, mert úgyis az az ember teszi rá a végén a pecsétet. Bárki bármit mond, azt felejtsd el!
Ha meg már rajta van a pecsét, akkor meg mindenki csak a vállát vonogatja majd.
A dolgok végére ezt mi is megtanultuk.
Történt ugyanis, hogy belevágtunk a házassági adminisztrációba. Aztán hülye fejjel megkérdeztük a magyar bürokráciát, hogy ehhez mi kell. Bár inkább ne mondtak volna semmit. 😀
Túoldalt is megkérdeztük az adminisztrációt. Sema már volt annyira rutinban, hogy megkerülte az egész rendszert, és attól a személytől kérdezte meg a dolgokat, aki a házassági papírt intézi, aki a pecsétet rakja, aki összead minket.
Az egész végül is egyszerű, mert csak két papír kell: a születési anyakönyv leghitelesebb másolatának hitelesített verziója. Meg egy másik papír, hogy nem vagyok házasak. Ehhez jött még két orvosi vizsgálat Istanbulban, meg két talicska fénykép.
Najó, az anyakönyvi dolog az könnyen meg. Szokásos 2 óra várakozás a születési körzetben, és máris meglett a hologramos papír. És három nyelvű!!!
A nemházas-igazolás már sokkal viccesebb volt. Ugyanis azzal kezdte az önkormányzat, hogy milyet kérünk. Van az egyszerű, és a másik aminek már hivatalosan is bonyolult neve van, így nevezzük azt inkább bonyolultak. Az úgy indul, hogy a másik félnek a másik országból kell igazolás, hogy nem házas, meg valami másik halom papír, de annyi, hogy azt már csak teherhajóval lehet behozni az országba. Ebben csak az a kérdés, ha nekem is kell igazolást küldenem a másik országba, hogy nem vagyok házas, de ehhez onnan is kell igazolás, amihez az kell, hogy én küldjek igazolást, amihez onnan kell igazolás… akkor ki kezdi és hogyan?
Ebben egyébként az is benne van, hogy engedélyezik a magyar törvények szerinti házasságot, míg az egyszerűben ilyen apróság nincs benne. Azt lehet használni 5. feleségnek vagy 5. férjnek attól függ, merre járunk.
Ezzel ellettében az egyszerű talán túlságosan is az…
Minden magyar állampolgárról van egy általános információ: név, lakcím, születési adatok, szülők neve, macskák neve, stb… Ezek között az egyik a házassági állapot. És mivel ez hiteles helyről származik, ez hiteles lesz házassági igazolásra is. Persze ha le van pecsételve, és alá is van írva.
Biztos ami boztos, a néni azért ráírta kézzel a papírra, hogy házasság céljából lett kiadva. Plusz aláírás és pecsét. Igaz, a hatalmas információ mind elfért a lap sarkában, de így legalább maradt hely a papíron, amit a nyomtató össze tudott gyűrni 🙂
A jóhír, hogy a papír viszont csak négy hónapig érvényes (ez persze felvethetne bizonyos egyéb kérdéseket is), de ezt ugye nem kell mindenkinek tudnia 🙂 Meg más országban, más alapján számítják a határidőt. Törökországban pl. a lap beadási ideje. Az esküvő akár évek múlva is lehet.
Tehát eme két papírral elvileg a fordító irodába kellett mennünk, majd a követségre. A túloldal szerint viszont apostil kell, majd a török oldalon fordítani.
Az egyszerűség kedvéért már a fordító iroda beleszólt a dolgokba (de minek…), hogy ők szívesen lefordítják, de ilyen papírt még sose láttak. Szerintük kérjünk másikat. Az ilyen papír a nemházas-igazolás volt…
Nosza vissza az önkormányzathoz (szerencsére nem minden nap van nyitva az anyakönyvi rész), és megkérdeztük a szakértőt. Tőle is megtudtuk, hogy van az egyszerű és a bonyolult igazolás. Vagyis nincs más. De annyival előbbre jutottunk, hogy kiderült, ebben az ügyben senki nem fog tudni segíteni, de legalább mindenkinek rengeteg ötlete van.
Najó, akkor jött a követség. Eddigre a hiteles papírok le lettek fordítva, és ők is hitelesek lettek (mármint a fordítások). A hitelesítés ki tudja miért egy francia igazolásként volt ráirva a fordításra. Ennek köszönhetően a nemházas-igazolás elérte a 2 oldalt (1 lap eredeti, + 1 oldal fordítás + 1 francia hablblabalabla), míg a másik, a születési papír maradt 1 oldal (1 lap eredeti, + 1 oldal fordítás, de a habalabala kifért az első oldalra). Vagyis a fordítás után nemcsak dupláztunk, hanem kamatoztunk is.
A törlesztés a követségen jött, ahol oldalanként fizettük a követségi pecsétet. Dejó nekünk.
A követség szerint mindez már hivatalos és rendben van. A török anyakönyv szerint viszont nem.
Azt mondta, hogy bár a nyagykövet egy elismert és tisztességes személy, de honnan tudja ő, hogy az önkormányzat felíratú lap valóban az önkormányzattól jött, nem pedig az Országos Macskasimogató Baráti Társaságtól. Mer ugye azoknak is lehet pecsétjük…
Fene egye meg, igaza van. Végül is erre találták ki az apostilt, ami igazolja, hogy a magyar állam az magyar állam. (a történetet tovább színesítheti, ha olyan országba megyünk, ami a magyar apostilt se fogadja el hitelesnek, hanem nemzetközit kér. Mi szerencsére ebből a körből kimaradtunk.)
Na jó, akkor apostil, majd minden megy Istanbulba.
Míg a papírok a minisztériumban voltak, én már átjöttem Törökországba, hogy intézzük az ügyeket. Anyu küldte utánunk DHL-el a cókmókot (a DHL meg közben elment Amszterdamba… micsoda kalandjai voltak annak az összegyűrt nemházas-igazoló lapnak…).
Szerencsére elég könnyen találtunk hitelesített fordító irodát, akinek van hiteles magyar fordítója (ebben a szituban még a macskának is hitelesnek kell lennie, különben a nyávogása érvénytelen).
Super, akkor mehet az apostil fordítása. Csak az kellett, az eredeti nem érdekelt senkit, de össze kellett tűzni, nemzeti szalaggal összefűzni, papírpecséttel összeragasztani, és még a fordítással megegyező sorszámot is adni attól függően, hol is készült róla a másolat. Vagyis a szerencsétlen papír nemhogy össze volt gyűrve, hanem négy oldaláról lógtak a különböző fordítások és hitelesítések is.
Igen ám, de az apostil nem 100%-ban magyar ám! A fejlécen ott van angolul, hogy mi a bánat, meg ki adta ki. És bár a fordításhoz annyi angol ismeret is elég, amivel a Madonna bármely dalát el tudjuk énekelni, de az már nem lesz hiteles! Vagyis a fejléchez hiteles angol-török fordító kell!
Aki már nem bírja követni, azt most tartson egy szünetet!
Így végül, néhány extra körrel, elkészült a fordítás. Ezt jelezve minden lapra rátettek 2-2 batár nagy pecsétet, ami jelezte a hiteles fordító iroda munkáját. E mellett az anyag tartalmazta a hiteles fordító nevét. De nem a hitelességét! Ugye érthető? A lap még mindig nem volt hiteles a Török Köztársaság számára, mert az még nem hitelesítette a lapot (csak az irodát meg a fordítót).
Ezért átmentünk a hitelesítő irodába, amit én csak Pecsét Szalonnak hívok, mert ez szinte semmi mást nem csinál, csak pecsétel. Sőt! Itt van álmaim munkahelye, ha besokallok a számítógéppel:
Van egy ember ott, aki egész n
ap semmi mást nem csinál, csak az elé rakott papírt a megfelelő számmal ellátott pecséttel jól megdöngeti (a számot is valaki más adja oda neki). Ő a hitelesítő. Az ég világon nem szól hozzá senki, nincs ügyfele, nincs felelősége (hiszen se a papírt, se a számot nem ő dönti el), nincs határideje, mindezért cserébe a 2. emeleten egy olyan üvegfal mellett ül, ahonnan csodás kilátás nyílik Istanbul egyik részére.
Ide vittük be a majdnem kész papírokat. Itt ellenőrizték, hogy a hiteles fordító iroda hiteles fordítója (a magyar és az angol is) benne van-e a hiteles listában. Majd mikor erről meggyőződtek, akkor kaptunk egy halom aláírást és pecsétet. Persze minden lapra.
Ezzel a két talicskányi papírhalommal mentünk az önkormányzathoz, ahol legnagyobb örömünkre átvették, és elismerték a hitelességét. Bár nem értették, hogyan lett ekkora kupac ebből a két adatlapból.
Végeredmények:
A nemházas papír lett a leghosszabb, annak ellenére, hogy az volt a legrövidebb. Összesen 8 lap lett, 42 pecséttel és 15 aláírással 7 különböző embertől és 3 bélyeg.
Szerencsére nem Németországa akartunk házasodni, mert az állítólag nem ilyen egyszerű…
Esküvői papírok,
- EU-kompatibilis házasok lettünk. (0.972)
- Esküvői grafikai adatbázis (0.805)
- Nikâh salonu (0.805)
- Török esküvő játék (0.805)
- Még a Ramazan előtt összeházasodunk (0.805)
- A dolmuş-okról... (RANDOM - 0.028)
Ez hihetetlen…
Csak adminisztráció. 😀
Hát, már előre félek ettől 🙂
Nem rosszabb, mint bármely más adminisztráció, vagy mint átvenni a postán egy csomagot ami neked jött, de mégis a szomszédba ment.A lényeg az, ami Magyarországon is: csak annak a szava számít, aki a végső pecsétet rakja a papírra. Amit ő mond, csak azzal kell törődni. Mindenki más meg beszéljen csak nyugodtan, a papírt nem ők fogják átvenni.
Nos, a procedúrát mi most kezdtük, illetve a papírok beszerzése, Apostille, fordíttatás otthon megtörtént ( a török nagykövetségen azt mondták, hogy az ő pecsétjük nem kell csak Apostille – mi elhittük).
Szóval negyedszerre sikerült megértetni a hivatallal, hogy az Apostille nem csak egy pecsét…. és nem is csak egy hivatalba mentünk.
Kezdtük, ahogy normálisan mindenki, az anyakönyvvezetővel, illetve csak a helyettesével, aki kiadja az igazolást, amivel Marmarisban összeházasodhatunk (mert a címünk ugye Izmir és ezért Izmir intéz mindent).
Nos, az első falba itt ütköztünk, nem akarták elhinni, hogy a papír hiteles, Apostille-ról nem hallottak, ezt Ankarában kell hitelesíttetni, meg menjünk még közjegyzőhöz is, hogy a fordítást még egyszer lefordítsák, DE azért jöjjünk vissza másnap, amikor az anyakönyvvezető is ott lesz.
Na, ő még sötétebb volt, szerinte ezen (az igazolásról, hogy hajadon vagyok) nem áll semmi magyarul (!!!!), meg mi az, hogy ennek ilyen rövid a fordítása, különben is menjünk a közjegyzőhöz újra fordíttatni, ja és neki anyakönyvi kivonat nem is kell, azt elfogadja úgy ahogy van (nem volt különbség a két papír között, ugyanúgy fordításos Apostille-os).
Nos, párom, aki semmit nem ad fel könnyen, azt mondta, jó, elmegyünk a jogi osztályra egy emelettel feljebb. Fel is mentünk.
A jogász hosszasan bogarászta a papírokat, igen, van a két ország között nemzetközi egyezmény (na végre) de hol van az Apostille ezen, kérdezte, hol van a pecsét (az itt őrületesen fontos). Mire megmutattam neki az Apostille-t, ami ugye egy A4-es papír, pecséttel az elején meg a hátulján is, stb. mire azt mondta ok, szerinte ez így jó, ezt nem is kellene lefordíttatni, hiszen megvan a forma az egyezményben, DE neki nincs jogköre utasítani az anyakönyvvezetőt, ezért menjünk el jövő héten a tiszteletbeli konzulhoz, aki útmutatást ad, mert most ő is szabadságon van.
Hát itt már ezer volt a vérnyomásunk, 38 fok kint !!!!
Nem megyünk konzulhoz, mondta a párom. Felhívta az unokatestvért és bevetettük kapcsolati tőkénket.
UGYANIS mi tudtuk, hogy ennek így jónak kell lennie, párom üzlettársa millió nemzetközi tenderen vett részt, ahova millió ilyenhez hasonló hiteles papír kellett, plusz mi is persze utánanéztünk.
Nos, egy-két telefon, irány az İzmir İl Nüfus ve Vatandaşlık Müdürlüğü (népességnyilvántartó hivatal) egyenesen a müdür.
Ő is csak jött ezzel a közjegyző témával, mire mi, akkor elmegyünk az ügyészségre. Unokatesó azért még egyszer felhívta a müdürt, ne csinálja már, hetek óta ezzel szórakozunk, mire mit ad Isten, megint fogadott bennünket. Persze elmondta, hogy ők tudják, hogy ez hogyan működik, meg ő órákat ad a konzulátuson dolgozóknak ezen témából is, meg nem is kell Apostille csak a követség pecsétje Pestről, DE azért megnézett valami Power Point irományt a számítógépén, hívott egy hivatalnokot, és elkezdtük végre a papírmunkát, vagyis elfogadták így a papírokat közjegyző és dupla fordítás nélkül………
Hát erre nem tudtam mit mondani! Örültem, hogy végre aláírhatom a két papírt. Most irány az orvosi vizsgálat.
Azt persze nem mondta, hogy bocs, nekünk van igazunk….
Valamiért azt érzem,hogy jobb,hogy nem most kérlek fel: „Te Sevgili Izmirli,ugyan koordináld már meg előre az izmiri kirándulásomat!” 🙂
Hát Feyyaz, az idegbaj határán voltam tegnap még… ma már minden OK 😀
Látod, ott lett elrontva, hogy otthon bármit is akartatok intézni. 🙂
Nekünk is az a munkánk ment kukába, amit otthon intéztünk. Hagytuk volna a fenébe, és csak Törökországban fordítjuk meg hitelesítjük. Mit láthatod, még a fordítót is kellett hitelesíteni. Kit érdekel olyankor, hogy van másik ország is? Az vajon hitelesítve van? Mi bizonyítja, hogy létezik? Benne van a török jogszabályban, hogy létezik egy Magyarország? Na ugye hogy nincs…! Előbb tessék közjegyző előtt hitelesíteni, hogy létezik az ország. Utána beszélhetünk arról, hogy az (immár valóban létező) ország milyen papírokat is adott ki…………..
De nézzük a jó oldalát! Rengeteg embernek van így munkája! 🙂
Viszont gratulálunk, hogy sikerült beadni a papírt! További sok sikert! 🙂
Hát igen, csak Izmirben nincs magyar fordító, Isztambulba küldenek mindent és iszonyú pénzbe került volna. Mi hittünk az igazunkban és be is bizonyosodott, hogy ez a törvény, bár magas ismeretség nélkül nem sikerült volna az tuti …. sajnos.
Számomra – még mindig – az a hihetetlen, hogy itt úgy értelmezik a törvényt, ahogy emlékeznek rá. Ha közben változott, hát az nem számít, mi így tudjuk…..
Ha emlékeznek, azt jelenti, hogy valaki egyszer már elolvasta…
Én azt tapasztalom, hogy én mindig így csináltam, és senki nem mondta, hogy ez rossz módszert követik. A törvény meg majd igazodik a szokásokhoz. 🙂
Szia. Ne hari hogy zavarlak de megtudnad adni egy hitelesito pecsetelo cimet isztambulban. Koszonom nagyon surgos fontos lenne .
Azt tudom neked mondani, hogy keress rá a NOTER-re. Ilyen minden kerületben van bőségesen! 🙂 Biztos lesz a közeledben is. És azt mindenki tudja, hol találod a legközelebbit.