Ahol a kultúrák találkoznak: a konyha

A konyha egy olyan helyszín, amit nem lehet elkerülni, bár nem is mindenki akar 🙂

Ha pedig elmegyünk egy másik országba, és hiányzik a hazai íz, akkor pedig nem számíthatunk másra, csakis magunkra. Aztán vagy sikerül vagy nem 🙂 Egyszer majdcsak összejön.

Igenám, de Törökországban nagyon hasonlóak az ételek. Vagy mégsem?

A török konyhában számos tradicionális magyar ételt találunk. Kezdve a pogácsával, ami poğaca (ami egyébként Olaszországból ered), de ugyan úgy megtalálható a fasírt köfte néven, a töltött paprika pedig dolmaként. És a sor nem ér itt véget.

Nosza ezen felbuzdulva, egyik este gondoltuk, hogy sütünk palacsintát. Azt mindketten ismerjük, mindketten csináltunk már, és olyan könnyen és gyorsan elkészíthető.

Aztán kiderült, hogy kettőnk receptjében csak egy azonos dolog van: az eredményt meg szokták enni, ami előre vetíti az igényt is, miszerint ehetőnek kellene lennie. A recept többi része már kevésbé hasonlított.

Így lett a palacsintából puzzle. Végül is összebarkácsoltunk egy saját receptet, de egy összetevővel nem tudtunk dönteni: szóda-bikarbonátot, vagy szódavizet tegyünk a kotyvalékba?

Végül a szóda-bikarbonátnál döntöttünk. Aztán vártunk.

Már itt gyanús volt, hogy a gyors vacsora reménye elúszott 🙂

Vártunk és vártunk, majd megszavaztuk, hogy jó már a szósz. Végül is demokráciában vagyunk 🙂

A sütés persze, hogy nem úgy alakult, ahogy terveztük. Abban is eltértünk, hogy kell olaj vagy nem kell olaj a palacsintasütőbe. De a füst az nemzetközi lett.

A massza viszont nem úgy akart kinézni, ahogy elképzeltük, hát raktunk bele a szódavízből is. Na az mindjárt beindította a hiányzó folyamatokat. Így vidáman lehetett sütögetni. Bár inkább Sema sütött, én csak égettem a palacsintát. Viszont az megnyugtatta, hogy mégse csinálja olyan rosszul a dolgokat, ha én itt ennyit bénázok mellette. Pedig megpróbáltam kreativitással is felvidítani, mint Törökország alakú palacsinta. Igaz, az füstté vált, és annak nem örült.

Nagy nehezen, de csak összegyűjtöttünk egy vacsorára való adagot. Írtam már, hogy könnyen és gyorsan akartunk végezni? 🙂

De sebaj, van mit enni ma este is, így nekiestünk a palacsintáknak. Persze a túrós palacsintát hogy csinálják egy olyan országban, ahol nincs túró? Maradt a sajt… Vagyis van egy sajt, ami már majdnem olyan, mint a túró, azzal egészen jó lett.

Jó lett volna, de mi beraktuk a masszába mind a szóda-bikarbonátot, mind a szódavizet. Ettől pedig a palacsinta tele lett mikro lukakkal és minden szépen kifolyt rajta 🙂