Istanbul a 700 hegy városa

Amikor még Istanbult Konstantinápolynak hívták, akkor úgy emlegették, mint a 7 hegy városa, avagy a város a 7 hegyen.

Igaz, az ókorban és a középkorban számtalan várost neveztek a 7 hegy városának, köztük természetesen Rómát, Athént, vagy Budapest (forrás)

Istanbul 7 hegyének megvan az az érdekessége, hogy valóban 7 hegy van, és ezeknek nevei is vannak.

Csakhogy amikor az Oszmán Birodalom elég nagy lett, a város is elkezdett növekedni. Majd amikor az Oszmán Birodalom szétesett és egy lényegesen kisebb Törökország jelent meg helyette,  a város hirtelen legalább a 10x-re nőtt (matematikus legyen a talpán, aki erre az arányosságra függvényt tud írni…). A növekedés igazándiból az elmúlt néhány évtizedben történt. Az itt élők elmondása szerint egyik reggel még üres pusztaság volt a ház mögött, majd másnap lett egy új városrész.

Ez ma annyiban változik, hogy nem egy, hanem több városrész, és nem néhány házikó, hanem egy halom komplexum jelenhet meg, és valóban pát hét alatt.

A növekedés viszont pszichológiailag rettentően jól van kezelve:

• Igazándiból senki nem tudja, milyen messze van a város széle, és nem is akarnak elmenni megnézni. Így senkinek nem tűnik fel, ha néha 5-10 km-el távolabbra kerül.
• A török adminisztrációban a város valójában a megyét jelenti. Ami nem változik, hiszen majdnem 100 éve fel van osztva az ország megyékre. A városrészeket pedig falvaknak hívják. Mi is falun élünk, amiben van színház, villamos, bevásárlóközpont, 10 mozi, toronyház, Kis-Ázsia legnagyobb busz- és vonatpályaudvara, és még metró is lesz egyszer, ha nem találnak megint valami 8000 éves tárgyat a föld alatt. Így tulajdonképpen az adminisztrációs szinten a területnövekedés nulla. Csak éppen a város nő.
  Ez Magyarországra átvetítve olyan lenne, mintha Bugyi kisközségben békésen élnek az emberek, ami Budapesttől 36 km-e van (a Google szerint), és csak azt látják, hogy észak fele esténként egyre világosabb van. Majd körbeveszi őket a város szinte egyik napról a másikra (az események a valóságban hónapok alatt játszódnak le, de nem években!), a kocsma mögött bevásárló központ épül (minimum 8 emelettel és 40 emelet irodával, esetleg 20 emelet luxuslakással a tetején), a pajta alatt meg már fúrják is a metrót. Viszont mindez továbbra is Pest megye, vagyis a hovatartozás szempontjából nem történt változás. A metrón pedig az Kőbánya-Kispest után azt mondják be, hogy Bugyi Kisközség következik…

Mindenek köszönhetően Istanbulra már nem illene a Város a 7 hegyen elnevezés, hanem inkább a Város a 700 hegyen vagy még inkább 700 hegy, amely elbújt egy városban.

Istanbulban ugyanis nincs vízszintes felület. Az egész Boszporusz terület hegyes-völgyes. Átlagosan 100m magasak a dombok (hivatalosan ugyanis ezek dombok), de találunk 200 m felettieket is.

Ez még nem lenne kényelmetlen, de közben ott vannak a mély völgyek is, amelyek valóban mélyek és meredekek tudnak lenni. Ez persze legkevésbé sem zavarja azokat, akik házakat építenek, vagy az utcát tervezik. Nem ritkák az igazán vad meredek lejtők, amelyek persze szűkek és keskenyek, éppen ezért egyirányúak. Tehát azt jelenti, hogy középen a két egymással szembemenő teherautó próbálja kikerülni egymást, miközben mindkettő mögött hosszú sor alakult ki, és persze mindenki dudál. Ilyenkor természetesen megjelenik a tea-, virág-, és a mobiltöltő árus is, hogy elszórakoztassák azokat, akik a kocsiban várakoznak.

A térképen ez nem derül ki természetesen. Meg úgy néz ki, hogy különösebben senki nem tulajdonít komolyabb jelentőséget annak, hogy ott éppen van egy domb, vagy egy hatalmas árok. Mindez persze a turista tájékozódását jócskán megviseli, mert:

• A völgyekből nem lehet kilátni, és egyébként se lehet a dombokról sokat látni a házaktól. Így teljesen reménytelen, hogy valami fix pontot kövessünk.
• Az utcák szűkek és kacskaringósak, mint bármely jólnevelt európai óvárosi részben. Csakhogy itt ez nem néhány utcára korlátozódik, hanem legalább 15-20 km-es körzetre, de a külváros is kezd ehhez hasonlítani. Így egyenes vonalban menni teljességgel lehetetlen.
• A fa északi oldalán moha van (illetve a moha déli oldalán fa van) egyáltalán nem igaz, mert ha a moha fát talál, biztosan teljesen betakarja. Sőt, a nap állásából is nehéz megállapítani merre van észak, mert a keskeny utcákba nem mindig süt be a nap (ez mondjuk az év felében azért nagyon kellemes)

Így a jótanács a túristának, hogy kérdezősködjön mindig, mert az a biztos. Persze vigyázzunk, mert a válasz nem lesz mindig egyszerű.