Március 15. – első év

Az október 23. kimaradt nálam, gondoltam, talán a március 15. majd összejön.

Megnéztem, mi lesz a program, amit a magyar követség nyújt. Sajnos közben más elfoglaltság is összejött, és a követség nyújt az annyira nem tűnt izgalmasnak. Egyenlőre még nem érzem felkészültnek magamat, hogy az itteni magyarokkal találkozzam, pedig az lett volna inkább érdekes.

Jah, és bár Pesten sütött a nap, itt azért még előfordult az első. Bár már jóval visszafogottabb volt, de így nagyon hideg volt a nap. Így kevésbé érzem veszteségnek. De azért valamit megpróbáltunk.

A követség műsorában őszintén szólva kicsit csalódtam, mert kimentek a temetőbe, ahol van 1-2 magyar szabadságharcos, és ott volt egy megemlékezés. Én gondoltam, hogy esetleg eljátsszuk Petőfit, lesz valami vetítés, élőben megnézzük a DunaTV-t, vagy valami. De ilyen nem volt.

Bár mondjuk a Duna-TV-n folyamatosan csalódom, mióta csak interneten elérhető. Annak idején nagy reményekkel vágtam bele, hogy majd legalább a DunaTV-t nézem, ha már a nagy magyar csatornák ostobaságukban nem közvetítenek. Legalább elvesztettek 1 reklámnézőt (film úgysincs) 😛

Sajnos a Dunán meg összevissza vannak a jogvédett műsorok, így sose lehet tudni, mikor mit lehet nézni. Bár az ilyen népmegmozdulások általában elérhetőek, de sose lehet tudni…

Végül, mivel mi meg közben kavarogtunk a városban mindenfele, este gondoltam, legalább felvételről nézek valamit. Persze az index meg az origó tök használhatatlan, mert minden baromságról írnak, így nem lehet az infót összevadászni. Bár az index amúgy se jó másra, minthogy az itteni törököket tanítsam káromkodni. Legalább a fényképek jók szoktak lenni.

Maradt a tv archívum. Sajnos a DunaTV itt is elbukta, mert az MTV-n hamarabb megtaláltam a Múzeum-kerti műsort. Sajnálom…

Nos, este 10-kor végül is elkezdtük megnézni a Múzeum-kerti műsort, mert a botrányok már unalmasok, és az nem érdekelt minket. A múzeumi viszont jól nézett ki. Semának is tetszett a bemutató, főleg a zene (a beszédet nem értette), bár amikor az előadók énekeltek, megkérdezte, hogy az miért ilyen borzasztó… erre vajon mit mondjak…

Ami közben eszembe jutott, hogy nincs kokárdám. És itt nem hiszem, hogy könnyű lesz beszerezni. Bár még szeptemberben otthon próbáltam magyar zászlót venni, de csak árpádsávosat találtam, vagy reklám zászlót. Olyan szép csíkos magyar nem volt seholl. Ha esetleg valaki tud olyat, léci küldjön nekem. Köszi-köszi-köszi.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük