Mi minden nap hajóval járunk dolgozni, így itt az ideje, hogy erről is írjak.
Isztambul olyan, mint egy nagyobb Budapest. A városnak két része van, közte pedig víz.
A mostani írásban ez a középső víz lesz a főszereplő, amit Boszporusznak hívnak. Bár e mellett itt van az Aranyszarv-öböl, amin szintén van hajó, és szintén látványos, de fele annyira sem kalandos, mint a „Nagy vízen áthajózni„.
Bár Budapesten is van hajó, naponta mégse használjuk. Sőt, most tegye fel az a kezét, aki az elmúlt 5 évben hajókázott a Dunán! Pedig tudom ajánlani nyári estéken az Erzsébet-hídhoz legközelebbi hajót, ami jóval olcsóbb, mint a többi.
Isztambulban viszont a fő közlekedési eszköz, ha Európából Ázsiába, vagy viszont akarunk menni. Itt egy érdekesség, hogy mivel a két kontinens itt találkozik, két reptér és két pályaudvar is van. E miatt jól megfigyelhető, hogy az európaiak az európai reptérre érkeznek (az ázsiai reptér csak helyközi), míg pl. a kínaiak előszeretettel érkeznek az ázsiai pályaudvarra, és először azt az oldalt fotózzák és vakuzzák addig, amíg a festék elpárolog a házfalaktól. Ezért a két oldal turista fogadtatása is eltérő. Ez persze nem jelenti azt, hogy az európai oldalon nincs kínai turista, az ázsiai pedig német, viszont a „ne menj be, mert építkezési terület, és akkora luk van, hogyha beleesel, otthon kötsz ki” típusú kínai feliratokat csak Ázsiában látni.
Bár a Boszporuszon van két híd is, a személy és teherforgalom jelentős része hajókon történik. Még olyan komp is van, ami a vonatot szállítja. Bár azt ritkábban látni.
A tengeri közlekedésnek a fő előnye, hogy a szárazföldi veszélyforrások itt nincsenek. Vagyis inkább más formában találjuk meg őket. Így talán legegyszerűbben szótár formában lehet összefoglalni.
- Szárazföld – tenger
- Busz – gyalogos komp (vapur)
- Minibusz – motoros komp (Turyol)
- Taxi – vízitaxi (bár számuk lényegesen kevesebb)
- Kamion – batár nagy teherhajók, ami elől mindenki csak menekül.
- Távolsági busz – batár nagy utasszállító hajók.
- Gyalogos – kb. 500.000 kis halászhajó, ami mindenfele megtalálható, hasonlóan a közúti gyalogoshoz.
- Útfelbontás – metróépítés. Ugyan úgy lezárva egy darab tenger, stb…
Ha Isztambulban járunk, akkor mindenképpen érdemes kipróbálni a hajózást. Mert árban ugyan annyi, mint a busz (kb. 200 ft), és nagyon kellemes tud lenni, ha az idő nem olyan, mint ma volt.
Mint láttuk, kétféle hajó közül választhatunk, a nagy, kényelmes vapur és a Turyol között.
A vapur valójában egy közhajó volt, a mai napig megőrizte az alakját (és néha a füstjét is). Ez az isztambuli közlekedési vállalat rendszerébe tartozik. Elég nagy, kényelmes, és nem billeg nagyon a vízen. Van rajta büfé, ami elengedhetetlen egy ilyen helyen. Nagyon jó egy teát meginni a külső részén. Szerintem a legjobb hely az oldalán ülni. Ahol közel van a tenger. és közben lehet a sirályokat is etetni, amiből itt találunk pár milliót, ha jó szemünk van. Ha mégse, akkor kenyeret dobálva a vízbe, azonnal ott teremnek.
A vapurra könny felszállni, mert palló van hozzá, bár az utasok többsége nem szereti megvárni, amíg megérkezik. Ők már akkor elhagyják a hajót, amikor az még csak a kikötő közelében van, és kezdi a hosszadalmas vízibalettet a parkolásért.
A leszállás egyébként azért is izgalmas, mert részt vehetünk az úgynevezett isztambuli népi hajóstáncban. Ez nem áll másból, mint a hajó dülöngél. És az emberek is. Mindenki egyszerre lép balra kettőt, majd vissza hármat, és most megyünk egyet előre, és újra jön a hullám, újra mindenki balra, két, három, most…
Mindezzel tökélésesen ellentétes a Turyol. Nevét a Török Utazás szavakból kapta, és nem olyan rég még független cég volt, de most felvásárolta az Isztambuli Közlekedési Vállalat (jó rá az akbil). A hasonlóság valóban olyan, mint az utakon a rendes busz, és a minibuszok között van. a Turyol a vapur hiányosságait próbálja befoltozni, pl. azokat szállítja, akik lekésik a rendes hajót (vagyis minket).
Egyértelműen vagányabbaknak és tiniknek ajánlható. Már a felszállás is izgalmas, mert palló nincs. Bár a tengerbe nem lehet beesni, viszont a hajóra az orrán kell felmenni, felugrani, felmászni. A közlekedése is sokkal „dinamikusabb”. Nem ritka az éles forduló, ami a tenger hullámzása fűszerez. Így gondoljuk meg, mennyit eszünk, mielőtt egy szeles napon erre a hajóra ülnénk. Ha mégis elrontottuk, ne essünk kétségbe, mert itt is van büfé.
Egyébként a Turyolon is nagyon kényelmesen lehet ringatózni, ha kívülre ültünk. Jó a kilátás, közel van a tenger, stb… Belül már sokkal érdekesebb. Minden alkalommal kicsit már, amit bent látunk. Néha fapadok vannak, néha sorokban ülünk, néha busz székek vannak, de volt már sima konyha asztal is terítővel.
Itt is ajánlom, hogy tea (és ha ennénk is valamit, akkor a sajtos toast – kaşarlı toast) társaságával üljünk ki. A Turyol kifejezetten alkalmas a tenger ringatásának élvezetére. Nagy szélben viszont ne csodálkozzunk, ha az AyaSofyat éppen 45 fokos szögben látjuk.
A fent leírtak alapján biztos mindenki azt gondolja, hogy a tengeren békésen és nyugodtan utazgatunk minden reggel. Ez többségében meg is van, de azt ne higgye senki, hogy itt nincs forgalmi dugó. A Boszporusz közepén hatalmas forgalom van (lásd korábbi írásom), a kikötőknél pedig sorban állás. No és persze a kicsi halászhajók kerülgetése, ledudálása.
Ami mindent visz, az a hatalmas tankerhajó. Ha az megjelenik, akkor azonnal megáll a forgalom, és mindenki megvárja, míg az szépen lassan és méltóságteljesen elúszik, majd folytatódik a vágta.
