Az iskolában gondolom mindenki tanult arról, hogy a fejmozgás az tanult dolog, és a kultúrához köthető. Vagyis míg Magyarországon az igen-t fel-le, a nem-et pedig jobbra-balra fejmozgással fejezzük ki, addig Bulgáriában ez pont fordítva van (ezt azért egyszer ki szeretném próbálni. ha kicsit tovább sikerül Bulgáriába bemennem, talán ezt is megnézem).
És Törökországban ez hogy van?
Itt úgy van, hogy az igen egy apró fejbólintás, de azt nagyon ritkán látni. A nem viszont egy erős fej felemelés, és hozzá egy csettintés. Olyan, mint amikor mi azt mondjuk ez a hülye Windows már megint lefagyott.
Persze idő telik megszokni, hogy a másik nem haragudott meg ránk azért, mert megkérdeztük, kér-e teát, és leginkább nem fog baltával nekünk rontani az illetlen kérdés miatt. Bár nagyon így hangzik.
Egyszerűen ő nem kér teát, és megrázta a fejét.
De ha már a teánál tartunk, akkor egy még izgalmasabb.
Ugye ha jólneveltek vagyunk, és valaki megkérdezi, szeretnénk-e teát, akkor az igen válasz így hangzik:
– Igen, köszönöm.
Törökországban 20 méterenként megkérdezik, így ez törökül úgy hangzana, hogy Evet, teşekkür ederim.
Csakhogy, a köszönöm, vagyis teşekkür ederim egyben azt is jelenti, hogy köszönöm, nem.
Na, ezt bogozd ki,én addig iszom egy teát!
—————-teaszünet——————
Ezzel az őrületbe tudjuk kergetni egymást. Mert ilyenkor a pincér nem érti, hogy most igen, vagy nem. És órákig lehet játszani.
– Çay? (teát?)
– Evet, teşekkür ederim (igen, köszönöm szépen)
– Evet veya hayır? (most akkor igen, vagye nem)
– Evet. Teşekkür ederim. (igen, köszönöm)
– Hayır mı? Evet mi? (nem? igen?)
stb….
Ezért, ha el akarjuk kerülni, hogy a tea teljesen kihűljön, azt mondjuk: evet, lütfen
Ez azt jelenti, hogy igen, kérek
Ne gondoljuk, hogy gorombák voltunk, mert itt így szokás. A köszönést akkor mondjuk, amikor már megérkezett a tea.
Persze minden sokkal egyszerűbb, ha visszautasítjuk a teát, de ha egyszer az annyira finom…
A kávézósoknak írom, hogy ők is pontosan ugyan ilyen kalandokban részesülhetnek
Most igen vagy nem?,
- Ramadán - első nap (0.918)
- Isztambul közlekedése 4. (0.918)
- A minibusz, ami túl gyors volt (0.859)
- Húsvét Isztambulban (0.859)
- Taksit (0.859)
- Isztambul a föld alatt (RANDOM - 0.060)
Érdekes!!
Köszönöm! 🙂
Üdvözöllek a blogon, és remélem, további érdekes dolgokat tudok írni. 🙂
úgy tudom, egyes német területeken is a köszönömre elhúzzák az orrod elől a dolgokat. az igenre meg megkapod. utána megköszönöd. de hogy merre van ez?
Lehet, hogy eredetileg ott is valami Kelet-Mediterrán nép élt. Magyarországon-n is számos falu volt még a török idők előtt, ahol pl. arabok kereskedők is éltek.
Így nem kizárt, hogy Németországban is valami ilyen okok miatt alakult ki.
Sziasztok!
Engedjétek meg, hogy ezúton ragadjam meg az alkalmat,hogy gratuláljak ehhez a szép történethez, amely kettőtök egymásra találását írja le! Sok sikert,és egészséget kívánok az egész családnak!
Másodsorban: Tavaly május óta lépett be a „török világ” az életembe. Fura,de beleszerettem,holott tudom,hogy ott is húsvér emberek élnek, s ugyanúgy vannak szürke hétköznapok,mint idehaza. Ennek ellenére pikánsnak, egyedülállónak, és különlegesnek tartom Törökországot. A török történelemmel már egyetemi tanulmányaim alatt megismerkedhettem. Tavaly május óta ízlelgetem a török nyelvet is, s mondanom sem kell, tapad rám. Elbűvöl mind a hangzása,mind az a jóhéhány hasonlóság,amelyet a magyarral mutat. Bízom benne, hogy egy nap anyagi körülményeim is megengedik,hogy meglátogathassam Törökországot, addig is marad az internetes ismerkedés… Már sok jó ismerősöm van. :D:D
Harmadsorban: Örülök ennek a blognak is, amelyet vagy fél órája fedeztem fel, és tűkön ülök,hogy tovább olvashassam, új tapasztalatok szerzése céljából.
Ez a teás törétnet nagyon tetszik, no de a kínáló kérdésre adott igenlő válasz miért jelent itt nemet? (Teşekkür ederim)
Ezt nem értem. 😀
Köszönjük!
Törökországba eljutni nem annyira drága dolog. Hazamenni, na az drága, amikor mindent megveszel, meg amikor rád szabadul a fél bazár. 🙂
A szokás az, hogyha valakinek teát kínálnak, és nem kér, akkor azt mondja, hogy Köszönöm (Teşekkür ederim). Nem pedig azt, hogy Nem, köszönöm.
Mindez nem is az étteremben igazán mókás, ahol a pincért lehet az őrületbe kergetni (igen, köszönöm), hanem ha törökök jönnek hozzád vendégségbe.
Elején volt egy csapat török nálunk, én meg hordtam nekik a teát literszámra. Mindég kérdeztem, hogy kérnek-e még erre mondták sorban, hogy köszönöm. Én meg vittem. Ha már előttük volt, azért csak megitták, de a 8. bögre után kezdték kicsit furcsán érezni magukat…
Kedves „Tigris”!
Én azt tapasztaltam-és állítom is-,hogy Törökországban NINCSENEK szürke hétköznapok! Minden órában,minden percben valami új és jó történt velem! 😆
Kedves Feyyaz!
Maradjnk a földön. Ott is csak meg kell élni valamiből. 🙂
Milyen tapasztalataid vannak Törökországról? S milyen jó élmények?::)
Kedves Tigris!
Legyél kedves ellátogatni és regisztrálni az ehhez bloghoz tartozó fórumba,ott a legelső „Isztambul” témakör /Te mit szerettél Isztambulban?:)/ altémájában válaszoltam Neked ❗
Itt a link a fórumbejegyzéshez 🙂
Ez érdekes, bár elsőre nem fogtam fel. 🙂 Tehát a magyarok a pozitívat köszönik meg, míg a törökök a negatív választ is. Remény vs. udvariasság. 😎
Nem gondolom, hogy ennek lenne ilyen logikája. Ez csak így alakult ki.
Szerintem a magyarok is megköszönök (legalábbis illene) mindkettőt:
– Kér teát?
– Igen, köszönöm.
– Köszönöm, nem.
Engem is az zavart meg, ahogyan a pincéredet is, hogy a „nem” szót nem mondtad. 💡
Azt hiszem, kissé összekavartam mindenkit. 😳
Ha nem kérsz teát, akkor nem kell a nem szót használni, hanem csak annyit kell mondani, hogy köszönöm. Azaz teşekkür ederim
Ha viszont kérsz, akkor igen, kérem török megfelelőjét használjuk: evet, lütfen
A kavarás akkor van, ha magyar módón mondjuk. Azaz kérünk teát és megköszönjük. Ez magyarul igen, köszönöm. Viszont a török összezavarodik, mert addig nem köszönömözünk, amíg nem ért ki a tea. A köszönömmel elhárítjuk a felkínált teát.