Reggel vidáman nézegettem a friss műholdas képeket Skandináviáról, miként vonulnak be a felhők a félszigetre, és látják el az ottani országokat bő esővel. És arra gondoltam, mennyire jó volt tegnap még a napsütötte tengerparton sétálni, és teázni.
Az időjárás viszont úgy gondolta, ma más idő lesz…
Úgy kezdődött, hogy a nap mára kimaradt, és ha már nincs meleg napsütés, akkor legyen legalább hideg szél.
Húdejó, ez már nagyon hiányzott. 😛
De ez még valamennyire elviselhető volt. Végül is, ha van elég forró tea, akkor bármilyen hideget bármennyi ideig el lehet viselni. Isztambul pedig nem az a város, ami könnyen kifogy a forró teából. 🙂
— közben ittam is egyet ennek örömére 🙂 —
Nade az égiek nem érték be ennyivel. Megvárták, míg kilépünk az ajtón, és akkor kezdett el szakadni az eső. Így most már tuti, hogy be vagyunk kamerázva, és valami felhők közötti realy-showban minket néznek.
Persze rajtunk most már nem az a jó kis téli felszerelés volt, amivel a jeges medvét is agyon lehet csapni, mert olyan erős a szövete, hanem helyette kis kellemes tavaszi ruházat. Az eső pedig úgy látszik, hogy a télinél is nagyobb lendülettel jött. Úgyhogy minden tele volt vízzel. Az utca is, meg a cipőnk is.
Azt hiszem, nem is új cipőt, hanem inkább csónakot veszek magamnak…
Természetesen az isztambuliak nem zavartatták magukat. Ez is egy nap, mint a többi, csakhogy ma még esernyőt is lehet árulni.