Tojásfestés bonyodalmai – 2. rész: Festés

Nyakunkon a Húsvét, és ideje nekikezdeni a tojásfestésnek. De mint láttuk, nem olyan egyszerű egy olyan országban, ahol ezt nem sokan művelik.

Azaz mégiscsak ismert errefelé.

Nem is olyan régen még divatos volt, bár most se felejtették el mindenhol. Mégpedig a hagymás festési módszer. Nem akarok olyan lenni, mint sok oldalon, hogy csak hivatkozok rá, de nem árulom el, melyik az a hagymás festés. Semmi kedvem így szívatni azokat, akik nem ismerik. A hagymás módszer az, amikor a tojás köré vöröshagyma leveleket karunk, majd felöntjük hideg vízzel és lassan (nagyon lassan) melegítjük. Majd amikor a víz már forr, 15 percig főzzük benne a tojást, ügyelve, hogy ne törjön el.

Ez az, amit sok helyen használnak. Ugyan úgy tavasszal, hiszen a kereszténység előtt is már a termékenység szimbóluma volt. Itt is elsősorban jókívánságként adják ismerősöknek, és persze, hogy elüldözzék a gonosz szellemeket, a rontást, stb…

No, legutóbb eljutottunk oda, hogy festék már van.Levél kevésbé. Én is arra gondoltam, mint a Kata, hogy petrezselyem, kapor meg spenót leveket fogunk használni. Szerencsére az utolsó pillanatban sikerült pár bokrot megkopasztani, így más levelünk is lett.

Bár festés közben rá kellett jönni, hogy a vékony levél alá besompolyog a festék…

Három irányba próbálkoztunk, mivel rendes felszerelést nem vettünk. Szerencsére itt tényleg olcsón lehet olyan edényeket kapni, amelyeknek több közük van az atomfizikához, mint a minőséghez. Így nem kell őket sajnálni. De kezdjük az elején.

Mivel biztos volt, hogy mindenki azonnal ráveti magát, ha meglátja (olyan török szokás, mindent imádnak, ami színes, tiritarka, villog, világit, stb… függetlenül, hogy annak mi a jelentése). Ezért nagyobb mennyiségben gondolkodtunk. Aztán végül is csak 30 tojást vettünk a közértben (az volt akció, és ha itt akció van, akkor a 30 darab olcsóbb, mint a 10). Ebből 3-at eltörtünk mosás közben (holott a csiszológépet nem használtuk), majd még 6-ot főzés közben, és egyet utána. Azt hiszem, van még mit javítani a munka hatásfokán. 😀

Szép fehér tojást vettünk, ha már lehet választani a kb. 20 fajta közül. A pöttyös persze eleve ki volt zárva. No meg persze ez volt akciós. 🙂

Mindezt először megfőztük, mert féltünk, hogy a festékben ha sokáig ücsörög, akkor az túl intenzív lesz.

Egyik tojáson megpróbálkoztunk a hagyományos festéssel. Gyertyával lelkesen összefirkáltuk, majd körbe raktuk török teával, és jöhetett a forró víz. Ebben lubickolt a tojás addig, hogy végül olyan szép barna lett, mintha eleve barna tojást vettünk volna. A viasznak nyoma sincs, és nem lett fekete. Ezt még nem tudom, hogy ajándékozzuk el…

– Nézd csak, festetettünk színes tojást. Ez valaha fehér volt, de mi gondoltuk, poénból olyannak festjük meg őket, mint a barna tojást.

Talán bejön ez a mese… meglátjuk. 🙂

A többinél is próbálkoztunk a viasszal. Gyufaszállal vittük fel a tojáshéjra az olvasztott viaszt. Persze tökre bénáztunk, mert se fogpiszkáló, se mécses nem volt, így az égő gyertyával hadonásztunk úgy, hogy a házat mégse gyújtsuk fel. Azt sütés közben szeretnénk.

Ezzel két dolgot értünk el: valami borzasztó csodálatosan absztrakt mintákat hoztunk létre, cserébe a viasz többsége a színes fazékban összekeveredett a festékkel. Úgyhogy ezt a viaszos dolgot még gyakorolni kell.

A harisnya annál jobban működött.Persze csak miután megtanultuk, hogyan is kell használni. Addig nem volt probléma, ameddig az ollóval cafatokra vagdostuk Sema nővérének (Seda) harisnyáját.

A leírások szerint bevizeztem a leveleket és szépen elhelyeztem a tojáson. Majd jött a harisnya, ami ezt összeturta, és még a nehezen gyűjtött leveleket is szétmorzsolta. Egy darabig egy levelet fogunk használni, mert azt már sikerült. Kettővel nem bírunk.

A színesítés viszont szépen haladt. A port, amit találtunk, nagyon egyszerű. Forró víz, kis ecet, aztán jöhetnek a tojások. Persze itt se mindegy, hogyan, mennyi ideig meg ilyenek, de az sikerült. A szép tojásokat persze összefogdostuk a festékes kezünkkel így segítve azt, hogy pl. a kék tojáson minden más szín is megtalálható legyen. 🙂

Mindeközben még egy kísérlet is volt. A festékes fazékba gyufaszállal nyúlkálva egészen jól sikerült a tojásra mintát festeni. Persze ezzel nem fogjuk a tojásfestő versenyt megnyerni, de teljesen mindegy. Itt mindenki teljesen odáig van meg vissza. Én mondta, hogy a levél tökre béna lett, de nekik tetszik. Én meg nem akarom senki örömét elrontani. Nem az a lényeg, hogyan néz ki, hanem, hogy együtt pancsoltuk tele a konyhát.

Nem elfelejteni, hogy végül még be kell kenni a kész tojásokat, hogy szép legyen. Az irodalom a szalonnabőrt ajánlja. Naja, majd ilyet fogok keresni Isztambulban. 😀 Máshol viszont találtam olajos rongyot. Gondolom, nem gépolajra gondoltak, nekünk meg rengeteg olíva olajunk van, így azzal kenegettük.

És hűűűűűűűűűűűűűűűűűűű de jól néz ki. Már csak azt kell megvárni, hogy megszáradjon.

Egyik-másiknál próbálkoztunk a többszöri festéssel, és az is jó lett. Sőt, kiderült, hogy a főzés közben eltört tojások sem vesznek el feltétlenül. A vízbe sót és ecetet rakva ha nem is forrt össze, de egyben maradt a tojás, és a rés is kisebb lett. Persze a repedések is jól néznek ki.

Mindezek után jövőre is belevágunk. 🙂

Képek:

Tojásfestés bonyodalmai - 2. rész: Festés, 7.8 out of 10 based on 4 ratings

---