Végül nem maradt a macsek az irodában. Mindenképpen be kellett riasztani, és a hétvége túl hosszú lett volna.
Elsőnek Sema nővére, Seda vitte haza éjszakára. Persze otthon azt mondta, hogy a mi ötletünk volt. Hát nem rendes? 😀
De előtte még elvitte az állatorvoshoz, hogy megkapja a szokásos injekciókat. És ha már ott járt, akkor vett neki egy rakás kacatot, mint alom, macskafészek, játék, stb…
Aztán gondolt egyet és áthozta hozzánk. Így most nálunk van, ameddig nem találunk neki egy gazdit. Van néhány ügyfelünk, aki biztosan szívesen befogadná, és vigyázna is rá. Mi egyenlőre a virággal küzdünk, hogy ne száradjon ki. Majd ha az túléli, akkor lehet macskán is gondolkodni.
De most itt van. 🙂
Elején persze félt, de hamar megszokta. Aludt is egy kicsit, majd felderítette a lakást. Aztán rájött, hogy vannak ám karmai, amivel fel lehet mászni mindenre. 🙂 Persze ennek annyira nem lelkesedtünk, így inkább kapott egy plüss halat, hogy azt vadássza le a karmaival. Bár azt hiszem, a gombolyagnak jobban örül. Vagy inkább Sema hajának, mert azzal nagyon szeret játszani. 🙂
Most éppen úgy döntött, hogy megpróbál engem felfalni. 😀 Ha ezek után nem írnék több bejegyzést, akkor sikerült neki. 😀
Nagyon tündéri macsek!!!
(végre én is bekapcsolódtam a vérkeringésbe, Kata mutatta meg a blogod)
A macsek tényleg nagyon cuki 🙂
Most is itt rohangál mindenfele, és mindent megszagol, majd levadászik. 🙂
Üdv a blogban! 🙂
Seda egyszerűen politikus volt 😀
nálam a trópusi kaktusz is kiszáradt és mióta az új lakban vagyok folyamatosan küzdök a növényeim életéért, de egy macska az más. szegény szőrmókot meg kell tartani, ő titeket választott 🙂
Én reggelente kihasználom a természet ama csodás tulajdonságát, hogy a lányoknak tovább tart az öltözködés. Így ez idő alatt meglocsolom a virágokat. 🙂
Eredetileg ezen a hétvégén szerettük volna nagyobb cserépbe átültetni őket, de jött egy macsek 🙂
Most egyébként az irodában van, de erről bővebben az új bejegyzésben. 😉
Keves Cybermacs,
Pár napja találtam rá a blogodra, és örömmel olvasom, nagyon tetszik:)
Talán azért is mert az én szivem is Istanbulba húz, sok tekintetben:)
További szép napot.
Kedves Amarylla,
Üdvözöllek a blogban! Örülök, hogy tetszik. 🙂
Úgy látszik, hogy Isztambul vonzásának nem lehet ellenállni. 🙂