Megszökött a szomszéd

Egyik reggel arra ébredtünk, hogy a szomszéd nincs már itt.

Najó, ez azért nem így volt, de mi a fenét lehet erről írni? 🙂

Reggel arra keltünk, hogy az a kedves vekker csilingel. És a dög úgy lett beállítva, hogy ne hagyja magát. 5 percenként újra kezdi. Persze ősi magyar szokás szerint a papuccsal meg lett simogatva a buksija minden alkalommal, amikor csipog, így biztatgatva, hogy 5 perc múlva is megtegye eme nemes cselekedetet.

Szóval nem a szomszéd ébresztett minket.

Sőt, mindezt csak akkor vettük észre, amikor a kapuból visszanéztünk a házra. Na, ezt se mindig csináljuk, és szerintem te se szoktad. Onnan jöttél, minek nézel vissza? 🙂 Hátha visszafogad az az ágy, ami rusnya módon kidobott magadból? Hát arra egyikünk se számít.

Tehát visszanéztünk, és ott lobogott a hatalmas molinó, hogy kiadó.

Elment, ennyi. Előtte se láttuk, és most már eztán se. Bár még nagyba pakolnak, így talán összefutunk velünk. Jó lenne, mert egyszer azért mégiscsak benézett valaki, és adott egy tál sütit. A tálat vissza kellene már adni, és nem illik üresen.

De eddig nem sikerült, mert vagy a süti nem ütötte meg az odaadható mércét, vagy pedig megütötte a mércét, sőt, le is fejelte, de akkor meg a hasunknál tovább nem jutott… Mindegy, a tálat viszont eddig legalább 12x elmostuk. Az szép tiszta. 🙂