A cserepes virágunk sikeresen túlélte a kezdeti megpróbálásokat, így most már egy fokkal nehezebb feladatunk volt.
Virágot locsolni végül is nem nagy kaland, átültetni már sokkal bonyolultabb.
Legalábbis, ha még sose csináltuk.
Úgy látszik, mi már ilyenek vagyunk, hogy szeretünk olyan dolgokba fogni, amit előtte max. filmen láttunk (ott pedig a főhősnek sosem pusztulnak el a páfrányai, bármennyire is óvja őket a víztől). Így viszont sokkal izgalmasabb.
A dologra igazándiból készültünk, mert a lakás erkélyén volt pár virágtartó. Benne valami régi virág emléke, és mindenféle új gyomnövény. Sema persze minden élőlényt szeret, így többségében próbáltuk megóvni, amit lehetett.
Tehát ebbe a tartóba már régóta szerettünk volna virágot rakni. Mikor Magyarországon voltunk, vettünk is magokat. Bár lehet, kicsit kicsúsztunk az ültetési határidőből, de remélem, az időzóna meg a légkör kellően összezavarta a virág belső biológiai óráját ahhoz, hogy még most is ki fog kelni. (Tényleg, ha mondjuk egy almafát fénysebességgel megutaztatunk fél évet, akkor észre veszi a különbséget, vagy tavasszal fog az alma pirulni?).
Amikor Magyarországon vettük a virágokat, igazándiból nem figyeltük, mi van a hátoldalára írva. Csak azt néztük, hogyan fog kinézni, ha sikerül. Azt már ültetés után találtuk, hogy vannak bizonyos hónapok, amikor a földbe kell rakni, van várható magasság (180 cm), vagy esetleg reggelente egy tehenet kell odahajítani neki, amit el tud rágcsálni. És persze számos más nemzetközileg egyértelmű piktogram, amit egyikünk sem ért.
Így aztán maradt az a megközelítés, hogy a természet talán ember nélkül is működik, így a magokat beszórtuk a friss, szaftos földbe, beterítettük, majd meglocsoltuk.
Ja igen. Friss lakásunkban semmi olyan nincs, amivel virágot lehet ültetni, vagy mozgatni. Cserepet is most vettünk (egyiket hazaékezéskor azonnal összetörtük). Locsolókanna helyett teás kannát használunk. Reggel mindig megkérdem a rózsát, hogy feketén kéri-e a teát, vagy inkább zölden…
Tehát a feladat egyszerű volt. Vannak a cserepes virágok, amiket nagyobba kell tenni. És vannak a magok. És van a nap, ami biztosan el fog tűnni a tenger mögött, ha nem sietünk.
Szépen leterítettük az újságpapírokat az erkélyre, amit az első szél mindjárt át is rendezett. Igazándiból nem tudom, hogy kellene ezt csinálni. Nekem korábban kertem volt, és ott lehetett piszkos dolgokat, meg futótüzeket okozni. Ott könnyű volt takarítani. De egy kis erkélyen, ahol slag sincsen, és a vizet is úgy kell kihordani. Nem tudom, hogy lehet könnyen takarítani. De azt igen, hogy lehet könnyen hatalmas mocskot csinálni. Pl. virágültetéssel.
A cserepekből a virág kiszedése azzal járt, hogy sikerült mindent jól beborítani földdel. Majd amikor beraktuk az új cserépbe, ez tovább folytatódott. Kiegészítettük az új üres helyet virágfölddel (ebben még kukoricalevél is volt, így biztosan valami ultra-szuper föld), amiből persze mindenhova jutott, csak az újságpapírra nem.
Ez még könnyen ment. A virágtartó átrendezése már nehezebb volt. Először lepiszkálni az erkély korátjáról úgy, hogy a tartalma senki fejére ne essen rá. Majd valahogy és valahova kiszedni a benne levő földet. Azt gondosan szétválogatni, mi az, ami szemét, mi az, ami marad. Ebben sokat segített a helyi bevásárlóközpont, akitől olyan négyszáz zacskót sikerült eddig összegyűjteni. A zacskókat nem csak mi szeretjük, hanem a szél is, ami belekapva addig játszott vele, míg az erkély beterítette a tartalmával.
Figyelni kellett még arra, hogy bizonyos nyomnövényeknek a gyökere se maradjon benne, mert akkor olyan lesz, mint a terminátor: állandóan visszatér. Persze a legkisebb gyomnak volt a leghosszabb gyökere. Ha nem vagyunk magasföldszinten, akkor a gyökér tuti lemegy a földig és átnyúlik Európába. Egyszerű lett volna, ha kicseréljük az összes földet, de annyi friss földünk pedig nem volt.
Így maradt a gondos válogatás, és izgulás, hogy naplemente előtt befejezzük.
A válogatás után már minden egyszerű volt. Elmosni a virágtartót, ami kitudja, mi mindent szedett össze az évek alatt. Majd visszarakni a jó földet, felkeverve a friss földdel. És persze a tartóba rakni, nem pedig mellé, ahogyan nekem sikerült.
Az első doboz (a legkönnyebb) cseréje 1 óráig tartott, míg az utolsó már csak 20 perc volt. Az elültetett magok mellé gondosan a zacskót is beástuk, így láthatjuk, minek kellene kibújnia a földből. Ha nem egyezik a fényképen levővel, akkor majd lehet a középkori módszerekhez folyamodni: hozni a folyékony ólmot és az izzó vasat.
Végül, végül sikerült naplemente előtt befejezni és eltakarítani mindent. A legtöbb szemetünk persze az újságpapír lett, amiből rengeteget felhasználtunk.
Most már valóban izgulhatunk, mi fog a föld alól kimászni (tisztára, mint egy horror filmben). 🙂
- Küzdelem a virágért (1.000)
- Az első levelek (0.630)
- Heti zödségek (0.630)
- Zöldségek (0.630)
- Zöldséghíradó (0.630)
- Karácsony, újév, szilveszter, miegymás… (RANDOM - 0.370)
Szia Cybermacs,
Ne haragudj hogy nem a bloggal kapcsolatban kommentelek…Nyáron kiutaznék törökországba és szeretném megkérdezni, van e valami infód arról hogy milyen személyes adatokat kell megadnom a páromnak a meghivólevélhez vagy mi alapján birálják el?
Előre is köszi.
Amarylla
(nagykövetséggel már beszéltem, de nem tudtak pontosat és kiváncsi vagyok hogy működik a valóságban)
Kedves Amarylla!
Eredetileg az ilyen kérdésekért készítettem a valamit magunkról fület. Nem azért mert haragszom, ha kicsit kaotikus lesz a blog, hanem mert ha mást is érdekel, akkor megtalálja. Hmm… akkor nem működik… Na mindegy, nyitottam egy újat, Kérdések és válaszok címmel.
Ha jól értem, te szeretnél Törökországba kimenni? Csak rövid időre? Rövid idő esetén mehetsz a budapesti követségre. Ott kapsz szép 3D pecsétes vízumot, ehhez fénykép kell, 10.000 forint, és 1 munkanap várakozás. Meg persze elmenni oda. Ez valahol fent is van a neten a követségoldalán.
Sokkal egyszerűbb viszont, ha beutazáskor kérsz vízumot. Ehhez semmi más nem kell, csak az útlevél, és azt hiszem 20 euró. Jah, és kevesebb, mint 10 perc, hacsak nem orosz gép szállt le előtted és mindenki vízumért áll sorba.
Ha speciális vízumot szeretnél, sport, tudományos, stb… azok csak a követségen kaphatóak, és vannak kedvezmények, meg egyebek.
A normál turistavízum 1 hónapig érvényes. 1 hónap múlva ki kell menni az országból, majd vissza. 1 hónapnál hosszabb (max 3 hónap) csak akkor lehetséges, ha a török állampolgár Magyarországon él, és ő hív meg.
Ha nem túristázni szeretnél, akkor pedig vagy házasság, vagy munka mellett lehet tovább tartózkodni.
Házasság esetén az esküvői papírokkal be kell menni a kerületi rendőrsége egy halom fénykép társaságában, majd 1 hét múlva kaphatsz 1 éves vízumot. A pontos részretekről kérdezd a helyi kapitányságot. Ez olyan, mint Mo.-n, mindenki azt kér, ami neki jól esik, függetlenül, hogy a többi helyen mit kértnek.
A munka vízum pedig így van:
1. lépés
A török munkaadónak kell levelet küldeni a munkaadási igényről a Budapesti Török Konzulnak
Egy nyilatkozatot kell írni, hogy alkalmazni szeretnének.
Ehhez formanyomtatvány kapható a Törökországi Magyar követségen
(Yabancı personel başvuru formu)
2. lépés
Neked kell levelet írni a konzulnak
Munkavállalói kérelem
3. lépés
-Útlevél (min 18 hónap)
-Fénykép
-Vízumkérő lap
-12.500 forint
(diploma (másolat), nyelvvizsga, önéletrajz)
Mind megy a budapesti konzulnak
Mindezt a konzul Budapestről küld:
* Ankarai Munkaügyi Központnak
* Munkaadónak, akinek 3 napon belül kitöltve mellékletekkel együtt kell küldeni a Munkaügyi Minisztériumhoz (Çalışma ve Sosyal Bakanlığ)
—————————–
A valóságban többnyire így megy. Ehhez jön hozzá a sok sok extra telefon és rohangálás, ami időközben kiderül, mert helyi adottság.
fekete tea leveleit a rózsa tövébe. angol rózsakertészek szerint ez jó komposzt neki. forrás: apum.
Super, tovább adtam Semanak. Teljesen belelkesült. Rózsa és tea van dögivel. Befedjük vele az erkélyt, és mi leszünk a Csipkebigyóék. 😀
Ejnye, István! Egy rendes magyar embernek a rózsáról Törökországban ne Csipkebigyó jusson az eszébe, hanem Gül Baba!
http://www.museum.hu/museum/index_hu.php?ID=27
Gül Baba ott maradt Budán. A türbét minden törökkel felkeressük. Bár itt is van egy türbéje nem messze az irodánktól. Egyik nap majd elmegyünk megnézni, és küldök róla képeket. És van egy másik is valahol Törökország közepén.
Én a Csipkerózsára gondoltam, hogy a mi lakásunk is úgy be lesz nőve egyik nap. A szomszéd ház üres, és az lassan ki sem látszik a „liánerdőbő” 🙂
Mi ennyire persze nem tervezzük, de valami lugas féle jó lehet.
én már annak is örülök, ha a muskátlim nem döglik meg az erkélyen. viszont a szobazöldek meglepően jól bírják a szenvedést itt nálam, az egyik kaktusz talán még virágot is hoz (őt sem zavarja a húsvét meg a karácsony, akkor nyílik ha kedve van).
Azt hiszem, a mi erkélyünkön is muskátli volt. De úgy nézett ki, mint a western filmekben a kóró ami keresztben repked a kamera előtt. Méretben is akkora volt. Így őt kiraktuk a tálcából. Reméljük az újak bírni fogják.