Mielőtt minden újságnak becézett lükeség átvenné a hírt, gyorsan leírom, hogy nem a globális, teljes internetet állítottuk meg, hanem magunkat sikerült a külvilágtól elvágni egy pár napra. De nekünk ez is bőven elég volt.
Történt pedig, hogy a végbe vettünk egy szervert. És azt terveztük, hogy ezt majd kívülről is elérjük. Legyen ügyfeleknek feltöltési lehetőség, meg ilyenek.
Ehhez persze az kell, hogy az IP címünk ne változzon meg minden alkalommal, ha bekapcsoljuk a modemet, vagy elmegy az áram. Vagyis nem dinamikus, hanem statikus IP cím kell nekünk.
A beállítások, tesztelések, és védelem után felhívtuk a szolgáltatót, hogy nosza rajta, kell nekünk egy statikus IP. Azt mondták, semmi akadálya, csak be kell menni a helyi központi épületbe (ezt elbontották, mint kiderült, amikor kerestük), aláírni egy papírt és már működik is.
A varázsszó a bemenni volt. Azért, hogy értsétek, itt az ilyet nem szokás. A kormányzati szórakozóhelyeket (értsd: önkormányzat, hivatal) leszámítva az emberek nem járnak bankokba, szolgáltatókhoz. Mindent telefonon, interneten lehet intézni. Ha gubanc van, akkor pedig a szolgáltató jön az ügyfélhez.
Tehát ha be kell menni, eleve valami nem oké. Későbbi elméletem szerint azért választották eme praktikus megoldást, hogy senki ne akarjon statikus IP címet. Hiszen nem csak a központ megtalálása, oda eljutása volt sok idő, hanem az ottani várakozás is. Holott maga a tényleges IP cím kérése kevesebb, mint 5 perc volt és még nem is álltak előttünk (ilyenkor szoktam magamat otthon érezni).
No tehát kaptunk egy szép papírt tele felesleges adatokkal és annyi vonalkódnak szánt fekete-fehér csíkkal, amit egy zebra csorda is megirigyelhetne.
Nagy örömmel tértünk vissza a cégbe, hogy akkor majd most húdejó lesz nekünk. Modem restart, és várjuk, hogy most már az új IP címmel kapcsolódjon a szolgáltatóhoz.
Persze nem történt semmi, csak megszakadt a kapcsolat a külvilággal.
Elején gondoltam, hogy a modemen át kell állítani valamit. Szerencsére a használati utasítást már korábban letöltöttem, így legalább ez volt. Vagyis volt valami, amit használni azért nem lehetett.
A modem a szokással ellentétben nem Kínában készült, hanem Koreában. Kifejezetten a Fekete-tenger környéki országoknak lett gyártva. Így volt egy szép török leírásom, egy orosz, egy örmény és egy görögök. Ehhez mellékelték az eredeti koreait, és egy angolt is. Az angol verziót úgy tűnik, hogy akkor írták, amikor az eszközt csomagolták, mert nem sokkal a kezdeti bemutató és figyelmeztetések után (az eszközt ne együk meg, ne létesítsünk vele szexuális kapcsolatot, a szomszédot ne ezzel verjük fejbe, mert az eszköz megsérülhet, fürdés esetén húzzuk ki a konnektorból, meg a szokásos) egyszerűen megszakad, és nem folytatódik.
Persze ennyi török biztosan segít lefordítani a legfontosabb mondatokat. Igen ám, ha hiába kérdezem azt, merre van a Port Forwarding, vagy az SLL beállítás, vagy bármi más technikait, akkor mindenki értettlenül pislog, és azon gondolkozik, talán ha követ kötnének a lábamra és beledobnának a Boszporuszba, akkor az mennyit segítene.
Az a mókás, hogy mi már megszoktuk, hogyan fordítják az angol szakszavakat magyarra (backup – viszonycsizma; boot – bőrcsizma, stb…). Ahogy a magyarban is inkább elfogadtuk a magyar változatot, akkor is, ha nincs köze az angolhoz (folder – könyvtár), ugyan ez meg van a törökben is. Vagyis hiába van ott nekünk az angol, mint kommunikációs csatorna, ha valaki nem járatos a szakszavakban, akkor csak nézünk nagy boci szemekkel. Néha mööööözünk is (errefelé a tehén nem múúúú-t mond, hanem mööööö-t).
Mindennek eredményeképpen a modem piszkálása nagyon nehezen haladt. De mint kiderült, nem is kellett azon ügyködni. A hiba a szolgáltatónál van.
Nocsak nocsak.
Ha a sejtésem igaz, akkor arról van szó, hogy a bemenni varászszó tényleg működött. Vagyis rajtunk kívül mindenki inkább kábelt fektetett a Boszporusz alá, kihúzta az üvegszállat hazáig, de nem ment be a központba statikus IP címet kérni. A program pedig nem volt készen, vagy az IP-t nem vették meg, vagy még azt az embert sem vették fel, aki tudja mi a különbség a statikus és a dinamikus IP között. Csak benne volt a számlázó rendszerben.
Négy napig tartott eme csendes, de rém borzasztó állapot. Hihetetlen, hogy 5 évvel ezelőtt egy cég milyen könnyen tudott élni internet nélkül, ma meg akár 1 órás kimaradás is mennyi problémát okoz. A hihetetlen az eltelt 5 évben van.
És mi még nem is használunk netes adatbázisokat, internetes terminál szervereket, meg más futurisztikus technológiát.
Internetünk végül úgy lett, hogy miután meguntunk az óránkénti telefont (már dolgozunk az ügyön, hamarosan működik = már szóltunk Alinak, akinek van a Mehemed ismerőse, akinek a Musztafa barátja mindig fent lóg a neten, hogy töltsön már le egy ilyen programot), kértük, hogy rakják vissza a dinamikus IP-t. Legyen valami.
És megkaptuk azonnal, és működik.
Nem tudom, mi történt a háttérben, de azóta is azt az 1 IP címet kapjuk állandóan. Tehát olyan, mintha statikus IP lenne. De ez nem az, amiről papírunk van.
Mindegy, ez senkinek nem zavar. Majd a CIA másik házhogy megy ki, ha gubanc van. Nekünk papírunk van, hogy nem mi voltunk. 🙂
Kinyírtuk az internetet.,
- Érkezik a .istanbul domain (1.000)