Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Az Osztrák Kulturális Intézetben egy magyar beszélt angolul a rendszerváltásról a töröknek. Jól indul…

A követségtől jött a meghívó, hogy ebben az évben (2009) a rendszerváltás több fontos eseményének lesz kerek évfordulója. A Köztársaság kikiáltásának 20., a NATO tagságnak 10., az EU tagságnak pedig az 5.

Ez mindenképpen elgondolkoztat, hogy át kellene néznem a könyvtári tagságomat, a Garfield előfizetésemet és a Macskasimogató-klub bérletének érvényességét.

Ezen alkalomból az Osztrák Kulturális Intézetben volt egy kiállítás, és előadás a rendszerváltásról.

Gondoltam, Semával elmegyünk megnézni. Mert bár voltunk a Terror Házában, de az sajnos bármennyire is látványos, nehezen érthető annak, aki nem volt részese a rendszernek. Így reméltem, hogy ez majd segíteni fog. Ebben nem kellett csalódnom.

Itt, Törökországban két dolgot szinte mindenki megkérdez tőlem: milyen volt a kommunizmus, és hogy jó lett-e nekünk az EU.

Ugyanis Oroszország közel van, Kelet-Európa viszont messze. A kommunizmus többször is megpróbált betörni, és még ma is sokan gondolják azt, hogy jobb rendszer lenne. Persze úgy könnyű, ha a dolognak csak a jó oldalait nézzük. De amikor elkezdek olyanokat mesélni, hogy csak egy fajta cipőt lehetett kapni (mert ugye mindenki egyenlő); vagy amikor határon bérbe adták a nagymamát, mert mindenki csak 100 dollárt vihetett ki, és a plusz nagymamák plusz 100 dollár költőpénzt jelentettek, akkor persze mindenkinek a haja égnek áll.

De mindezt nem olyan könnyű pár mondatban összefoglalni. Sőt, Semának már többször meséltem különböző történeteket, de még most is tudom, hogy nem állt benne össze a kép. Talán mi se értjük teljesen. A most felnövő generáció pedig semmiképpen. Pedig erre is emlékezni kellene, hogy ne történjen meg még egyszer. Nem csak a holokausztra. A kommunizmusnak legalább annyi áldozata volt.

Így bár sokszor mesélek mindenkinek, mégis meglepő, mennyire nem tud senki semmit arról, ami itt történt, és hogy miért olyan nagy dolog a határok felnyitása. Sem arról, hogy ennek ellenére miért van sok emberben az ez érzés, hogy mégse ezt vártuk, vagy miért estünk át a ló túloldalára, miért keverjük a demokráciát az anarchiával, és miért nem tudjuk levetkőzni a múltat, stb…

Az egyik legmegdöbbentőbb az volt, hogy bár a vasfüggönyről sokan hallottak, de senki se képzelte, hogy az valóban egy létező dolog volt, nem csak szimbolikus. Vagy az, hogy a Német Demokratikus Köztársaság volt a kommunista ország, és nem fordítva. Ugyan így az is elképzelhetetlen számukra, hogy a határon el kellett számolni az elköltött pénzzel.

Mindezért kifejezetten örültem, hogy egy ilyen jellegű rendezvény volt. Kifejezetten mókás volt, hogy a magyar történelemről szóló előadás pont az osztrákok épületében volt. Jah, és az előadó mégse magyarul beszélt, hanem angolul, és azt fordították törökre. Most egy helyen volt mind a négy nyelv, amelyiket beszélek. 🙂

Jah igen, és amikor egy magyar összefutott egy osztrákkal, és beszélni akartak valamit, akkor a közös a nyelv a török volt. 😀 Ha ezt a német tanárom megtudja, sírógörcsök fog kapni… 🙂

No tehát az előadás jó volt, meg a zene is. Sőt még brosúrát is szereztünk, melyben az elmúlt 50 év volt összefoglalva. Érdekes volt újra végignézni.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
Egy magyar és egy osztrák beszélget egy szobában...törökül, 10.0 out of 10 based on 3 ratings
 

3 hozzászólás a(z) Egy magyar és egy osztrák beszélget egy szobában…törökül bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


122
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    ikibin
    “2000”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek
    Drone röppenések