Az elátkozott befőttes üveg

Ismét minden úgy kezdődött, ahogy szokott: gyors és egyszerű vacsorát akartunk főzni.

Most kivételesen nem palacsintát, és nem fél hűtőt összefagyva.

A vacsora tényleg gyors és könnyű volt. Alig kezdtük el, már rohantam is pakolni a tányérokat. Amikor is hirtelen minden megakadt, és több, mint egy óráig, csak pislogtunk…

Történt ugyanis, hogy már minden a legjobban haladt, amikor Sema elővette a csoda paradicsomszószt. A vacsora tényleg egyszerű volt: mindenféle zöldet meg pirosat megsütöttünk. És a végén jött volna az igazi, házi készítésű paradicsompüré, amit anyukától kaptunk. A püré tényleg remek volt, de mire hozzáfértünk…

Mert az a nyamvadt kupak nem akart lejönni, sehogy se.

Először megpróbáltuk hagyományos módon: erővel.

Ekkor kiderült, hogy ez így nem megy. Sebaj, akkor majd ésszel. Úgy sem sikerült. Biztos mindenkinek vannak apró trükkjei, mit lehet csinálni, mielőtt a balta előkerül. Nekünk is voltak, de egyik se működött. Az interneten is néztünk már tippeket, de az volt jó.

Enni pedig kellett, mert éhesek voltunk, és az Eurovision is kezdődik. Még jó, hogy az időeltolódás miatt nekünk egyel több óránk volt bekészülni a fotelbe (majd ennyivel kevesebb volt, amikor reggel próbáltunk időben felkelni… nem sikerült).

Végül drasztikusabb megoldáshoz kellett folyamodni: Ha nem jön le a kupak, akkor a kupakon keresztül fogjuk a paradicsomot kipiszkálni.

Persze ebben a lakásban még vajmi kevés durva eszköz van azokra az esetekre, amikor a diplomácia becsődöl. Bár a falfestésből és parkettázásból ugyan itt maradt pár ecset, néhány vödör festék, egy létra, de kalapács vagy más praktikus szerszám nem. Az utcasarkon pedig van tégla (esetleg valami mutáns macskát lehetett volna még megkérni, hogy a karmaival nyissa fel az üveget). Szerencsére a kések élezéséhez kaptunk egy vasreszelőt (brutálisan hangzik, mi? vasreszelővel fenjük a késeket 😀 ). Az prímán alkalmas volt arra, hogy a simogatásnak egyáltalán nem nevezhető kézlegyintésekkel lukat üssünk az egyébként igencsak ellenálló kupakon. Amit hallottunk az nem dorombolás volt.

Így, hogy az üveg belső nyomása kiegyenlítődött a külső, kissé ideges környezetű nyomással, már sokkal pozitívabban álltunk a dologhoz. Most már biztosan könnyedén letekerjük a néhai kupakot.

Meg se mozdult.

Most már nem vacakoltunk finomságokkal. Ha már megizzadtunk, akkor folytassuk a dolgokat ezen az úton.

Szerencsére még annak idején otthon vettem egy számítógépes elsősegélycsomagot. Eredetileg csak csavarhúzót akartam venni, de ebben a csomagban voltak bizonyos komolyabb hatást kiváltó eszközök arra az esetre, ha a Windows nem megfelelően működne, és a helyi ipari áramot szeretnénk bevezetni a processzorba így ítélve őt azonnali máglyahalálra.

Ebben a csomagban van egy csípőfogó. Vele már könnyedén fel lehetett vágni a kupakot, mint valami szép tavaszi virágot.

Az absztrakt művészeti hajlamok kiélése után már vígan folytathattuk a gyors és egyszerű vacsoránk készítését. Az Eurovision-ről nem maradtunk le. 🙂