Eurovision 2009 – technika

Hála az internetnek, lassacskán mindegyik előadást megnézzük HD minőségben. Bár a narrátor minden esetben más nyelven beszél, de ettől csak izgalmasabb lesz 🙂Na, tényleg ez az utolsó az Eurovision-ről, aztán egy évig nem szórakozunk vele.

Nekünk egyenlőre egy ősrégi TV-nek van. Szegény eléggé beteges már, és sokszor nehéz kivenni, hogy a képernyőn levő melyik nembe tartozik, vagy hogy egyáltalán élőlény-e… Ezért az Eurovision bár szép volt, mégis keveset láttunk bele. Ez persze csak akkor derül ki, hogyha HD minőségben leszedjük az internetről. (Külön extra, hogy bármikor megállítható így nem kell izgulni a WC miatt 😀 ).

Így végre láttuk azt is, amit eddig nem. Láttuk, micsoda profizmus van a színfalak mögött. Főleg az tetszett, ahogy a kamerákat kezelték. Mennyire pontosan mindig ott volt azon a helyen, ahol kellett. És micsoda színek voltak.

Ezek után kifejezetten szomorú, hogy a magyar produkció ennyire gyenge volt… Szerintem azért engedték színpadra őket, mert megsajnálták. Ha már ilyen messzire elmentek…

Komolyan nem értem, hogy miért mindig így kell nekiállni a dolgoknak. Ennyire komoly agymosást kaptunk az évszázadok alatt, hogy ami magyar az csak vacak lehet? Hogy mi nem vagyunk képesek profi munkára? Láttam elég nyugati céget belülről. Komoly nagycégeket is, akik látszólag profik. Pedig nem azok. Semmivel sem többek, mint a magyarok, hacsak nem azzal, hogy nem tömték tele a fejüket olyan hülyeségekkel, hogy mindig csak vesztes lehet. Nemegyszer láttam magyar ötleteket, és munkákat, amiken az amerikai „profik” csak hümmögtek, és amikor évek múlva hasonlóval sikeresek lettek, az csak egy gyenge utánzat volt.

Kéne néha bátorság is ahhoz, hogy jót alkossunk…