A Világ végén

Ez esküvőnk december 6-án volt. Most pedig június 6. volt. Hmm.. ez már fél év. 🙂

No erre ünnepeljünk. Meg arra is, de merre is?

Az ünnepség mégse 6-án lett, mert kicsit feltorlódtak a házimunkák. Leginkább a ruhák terén, így először azokat kellett egy kicsit helyre rázni, helyre rakni, meg helyre vasalni.

Így aztán vasárnap lett az ünnepelésből.

Úgy gondoltuk, hogy egy emlékezetes napot idézünk fel, mégpedig az első teljes napos együttlétünket. 5 évvel ezelőtt egyszer már végighajóztunk a Boszporuszon, bár rossz helyen szálltunk ki, és egy kis faluban, a hegyoldalon üldögéltünk és vártuk a hajót, ami majd visszavisz minket a városba. Közben nagyokat beszélgettünk és néztük a Fekete-tengert.

Isztambulban a város fogalma kicsit más. Meg úgy az egész kaotikus. Míg egyik irányba simán lehet padlógázzal órákig is menni anélkül, hogy bármi jele is lenne a város végének, addig keresztben, a Boszporusz mentén, másfél óra alatt ki lehet hajókázni. Sőt, a város nem is ér el a Fekete-tengerig. Persze a hivatalosan a város addig tart, de a házak nem. A hajó se megy el a tengerik. De mindezt majd jobban megértjük…

Van egy hajó, amelyik a turistaközpontból, a történelmi részről, Eminönüből indul. Teljesen turistáknak van fejlesztve. Fél 11-kor indul (nem kell korán kelni), délre ér a Boszporusz másik végére, ahol egy aprócska faluban lehet ebédelni, fagyizni (itt tényleg jó a fagyi), és felmászni egy erődbe, ahonnan láthatjuk a Világ végét. Majd 3-kor visszaülve a hajóba (vagy visszafeküdve, ki miként bírta a ringatózást) 5-re vissza is ér. Így a turistának marad ideje még sétálni, vásárolni.

A hajó olyannyira turistás, hogy a személyzet angolul akart beszélni velünk is. Bár a legmókásabb mégsem ez volt.

A hajókon van egy büfé, ahol teát, melegszendvicset és édességet vehetünk. Az üdítők pedig úgy működnek, hogy a hűtőszekrény a pulton kívül van. Így mindenki saját maga veszi ki az üdítőt, majd odamegy a büféhez és fizet. Igen, itt ez valóban működik. Viszont a turistahajón a hűtő szigorúan a pult mögött volt. És mintha rácsot is láttam volna…

No tehát, elmentünk a kikötőbe, ahol a Boszporusz hajózás kezdődik. Vagyis mi hajóval mentünk, mert az ázsiai oldalról át kellett jutni Európába. Így azért minden más, mintha csak most szállnánk először hajóra Isztambulban… 😀 De legalább annyi kalandunk volt, hogy a hajó csiga lassúsággal haladt. Néha gondolkodtam, hogy kiszállok, és megtolom, de Sema lebeszélt erről… Végül is a turistahajót nem késtük le.

A hajót megtalálni nem volt nehéz. Meglátni viszont annál inkább. Hihetetlen mekkora tömeg volt ott. Így már most mindenkinek javaslom, hogy nyáron eszébe ne jusson Isztambulba jönni… Persze mindenki legfelülre akarta menni. Nem tudják ők, hogy a legjobb hely nem fent van, hanem a hajó oldalán, ahol a lábunkat felrakjuk a korlátra, hátradőlünk, és élvezzük, ahogy a tenger pár méterre suhan el alattunk…

Mindig vicces, hogy az emberek többsége mennyi érdekesen tud felöltözni, ha nyaralásról van szó. Érdekes látvány volt, amint a turisták strandpapucsban egymást eltaposva küzdenek a hajó tetejére feljutásért és közben rendszeresen eltévedtek… Az egész jobban hasonlított egy álarcos mulatságra, ahol bejelentik, hogy ingyen van a sör…

Na de végül a hajó mégiscsak elindult, nem borult fel, nem süllyed el, és már száguldott is kifele Isztambul központjából.

Ezt az utat mindenkinek ajánlom, mert csodás a látvány a Boszporuszról, ahogyan az is, hogy elsiklik a hajó a hatalmas hidak alatt, majd egy egészen más környezet fogad: a parton tradicionális faházak sorakoznak. 5 évvel ezelőtt azt hittem, hogy ez már a város széle, és a házak mögött csak a végtelen erdő van…

A házak mögött valójában végtelen hosszan sorakoznak a házak és a városközpontok.

Azóta persze megtanultam, hogy ez nem a város vége, hanem a közepe. Főleg a második híd és környéke.

Bár a második híd után már egy sokkal inkább kertvárosi rész következik, kellemes teázókkal mielőtt a hajó ráfordul arra az ösvényre, ami a Világ végére vezet.

Ez az egyik kedvenc helyem Isztambulban. Bal oldalon Európa látható, jobbra pedig Ázsia. A kettőt összeköti az a nagyfeszültségű vezeték, ami szépen belelóg a panoráma közepére, és amin a kezdők gyakorolhatják a Photoshop használatát. Az út pedig látszólag a semmibe vezet. Lassan elfogynak a házak, majd a fák is, és nincs más csak kékség alul és felül. A hatalmas hajók pedig úgy mennek arrafelé, mint a régi vicces rajfilmekben, ahol elérvén a Világ végét a peremen lefordulnak és beesnek a végtelen szakadékba.

De a hajó előtte még megáll pár helyen. Ebből Kanlıca az érdekes. Nem csak azért mert szép hely, és itt van az a jó kis étterem és teázó, hanem mert ha szerencsénk van, akkor jó néhány kiló joghurtot is behoznak a hajóra, ami igazi helyi specialitás. Nem érdemes kihagyni. Sajnos a turistákat nem tájékoztatják, így ha nincs a hajon egyetlen török se, aki azonnal rávetné magát a finomságra, akkor senki nem próbálná ki.

Általában a joghurtok kicsit savanykásak. Ez is, de adnak hozzá két merőkanál porcukrot, így téve édessé és egyben diétássá. 🙂

Amint a hajó elér az utolsó faluba, aminek Anadolu kavağı a neve (anatóliai, azaz kis-ázsiai nyárfa, míg vele szemben az európai nyárfa nevű falu van). De ha nem tudjuk megjegyezni, nem baj, mert itt bizony mindenki le fog szállni, és bő 3 óránk van, hogy megmásszuk a várat majd beüljünk enni. És még utána is marad időnk végigenni a fagyi és más édességeket. Akárhogy is nézzük, ez az út nem egy fogyókúra, hacsak nem úszva megyünk vissza… Bátrabbak persze megpróbálkozhatnak a busszal is. Sőt, a busz kifejezetten jó ha tájékozódási versenyt akarunk rendezni. Van pár ezer négyzetkilométer, hol kedvünkre bolyonghatunk..hetekig..hónapokig…

Így aki nem fogyózik, és nem is eltévedős versenyt szeretne, annak mégis talán a hajó lesz a legjobb megoldás, ami visszavisz a központba. A falu pedig fellélegzik, hogy végre megint csend van és elmentek a hangoskodó túristák…

Térkép:

• Innen indul a hajó
• Ide érkezik (a kikötő melletti főútnak egyébként a neve Macar Tabya Cadessi ami kb. azt jelenti, hogy az az út, amit a magyarok védenek, így ha arra jártatokban azt veszitek észre, hogy valaki rongálja, akkor csapjatok oda neki egy nagyot. 😀 )
• Itt kapjuk meg a joghurtot

A Világ végén, 10.0 out of 10 based on 1 rating

---