Bár lassan feledésbe merül, de sokan még tudják, hogy a kávét Európába a törökök hozták be. Az oszmán hadsereg egyféle katonai doppingnak használta. Amikor a katonák meneteltek, akkor kávét adtak nekik, így jobban bírták a gyaloglást.
E miatt, és mert „csúnya” fekete volt, a pápa az ördög művének nyilvánította. Persze ez nem akadályozta meg, hogy elterjedjen. Sőt!
Bár a törökök Bécset nem tudták bevenni, de a kávé mégis meghódította a várost…
Talán van, ki emlékszik a „Hátra van a fekete leves” mondatra, ami azt jelenti, hogy a rossz még csak most kezdődik.
Ismereteim szerint (a törököknek az ilyen mondatokra külön nyelvtani szerkezetük van, így könnyebb) amikor a kávét Magyarországra behozták magukkal az oszmán hadsereg, akkor fekete levesnek hívták. Valószínűleg, mivel a sátorban iszogatták, és igencsak leves formája volt. Ugyebár akkoriba a tea is ismeretlen volt, így a kor embere nehezen tudta elképzelni, hogy a boron kívül mást is lehet iszogatni.
A törökök pedig előszeretettel invitálták a magyarokat, hadurakat a sátrukba. Persze katonai egyezség céllal. Ma inkább a bazárba invitálnak egy fekete levesre, szintén egyezkedés céllal, hogy az egész boltot eladják nekünk.
Nem tudom, akkoriban mennyire tudtak a magyarok alkudozni, de az biztos, hogy a törököknek a vérükben volt. Így az ilyen egyezkedések után joggal érezhette a sátorba betévedő, hogy mindenki jól járt, csak ő nem. Ez velünk is könnyen előfordulhat, ha a bazárban járunk… 🙂
Nesze neked fekete leves!
Természetesen nem mindig alku céllal invitálták az embereket, hanem azért is, hogy utána jól megkötözzék őket, majd az isztambuli Héttornyba (Yedikule)zárják őket. A kevésbé szerencsésekből esetleg nyeregtáska lett…
A Yedikule olyannyira népszerű magyar szállás volt, hogy a jövő héten a Magyar Konzulátus emléktáblát fog avatni. Lesz zene, tánc meg koktélozás.
A kávéról.
A kávé ide is Afrikából, pontosabban Etiópiából, Damaszkuszon keresztül. İbrahim Peçevi azt írja, hogy 962-ben (a mi időszámításunk szerint 1554-55.) érkezett egy szekér Damaszkuszból megrakva kávéval, majd nyitottak egy kávéházat. És ez volt az első kávéház Isztambulban. Neve Tahtelkal’e.
Azóta a kávé a mindennapi élet része lett, mígnem az I. Világháborúval megszűnt az Oszmán birodalom, az ország a kávétermelő területeit elvesztette, így a török tea átvette a vezetést.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ma nem lenne kávézást. Sőt! Ebéd után kötelező a kávéfogyasztás.
Hogyan készül?
A török kávét hagyományosan, főzve készítik. Előtte mindig megkérdezik, mennyire kérjük édesen, mert a cukorral együtt lehet igazán finomra főzni.

A kávéfőzők tradicionálisan rézből készülnek, és nem szabad fémkanalat használni a főzés közben. Szigorúan csak jobbra szabad keverni, különben a gonosz dzsinnek nem távoznak el belőle.
A kávéfőzőbe berakjuk a kávét majd a cukrot, és felöntjük vízzel. Folyamatos keverés mellett megfőzzük. A kis csészék (findzsák, ez is török szó) már elő kell, hogy legyenek készítve. Azokba érdemes előtte kis forró vizet rakni, hogy felmelegedjenek. Amint a kávé elkezd habzani, a habot szétosztjuk a csészékbe, hogy a finomjából mindenkinek jusson. Majd kiöntjük a kávét.
Ebbe már kell se cukor, se tej, se semmi más. Lehet inni, majd utána jósolni.
A kávézaccból jóslás komoly művészet, vagy pedig egy jó móka. Attól függ, hogy szeretnénk.
Miután megittuk a kávét (a zaccot nem), fordítsuk fel a csészét, és rakjuk a tányérra. Várjuk meg, amíg kihűl a findzsa, és akkor lehet megfordítani. Magunknak nem ér jósolni, mert nem szabad a jövőt ilyen formában befolyásolni. 🙂
Fő szempontok, hogyan rajzolódnak ki a formák a csésze falán. A csésze alján maradó zacc mennyisége mondja meg, mennyire sötét a szívünk, vagyis mennyire vagyunk rosszkedvűek. Az oldalsó rajzokból amatőrként is sok mindent ki lehet olvasni. Azt kell csak tudni, hogy minek mi a jelentése, vagyis ha delfint látunk, az mit takar. Ha csak a móka kedvéért csináljuk, akkor mint a politikus a költségvetésről, mondjuk valami hihetőt, ami a hallgatónak is tetszeni fog.
A jóslás utolsó fázisa, hogy a tányér tartalmát visszaöntjük a csészébe, majd amikor már majdnem minden átjutott, a tányért megfordítjuk, hogy a kávé maradéka a tányér alján folyjon. A csíkok száma jelenti azt, hogy hány kívánságunk lehet, ami a közeljövőben teljesülni fog.
Legjobb, ha kívánunk még egy kávét! 🙂
Török kávé,
- Török kávéfőző (0.940)
- Majd az androidos öreglány megmondja a kávéból a jövődet (0.940)
- Nyum Nyum, olívaolaj (0.060)
- Török tea (çay) (0.060)
- Rózsa (gül) (0.060)
- Ajándék kenyér sütő gép (RANDOM - 0.028)
várjuk a bejegyzést a törökbúzáról és a törökmézről is 🙂
Most éppen a teát és a rózsát írom. 🙂
De jó ötlet. Bár a törökméz egy olyan süti, amit nem ismer itt senki.
Egyszer volt egy fesztivál Budapesten és vettem egyet. A törökök hetekig csak fogatták, hogy mi ez, és egyáltalán mit kell vele csinálni… Megfőzni? Levesbe tenni? Vagy szeletelni, mint a sajtot? 😀
és a nagy csorgatások után lehet az edények mellett a terítőt is mosni…
az Mesterségek ünnepe volt ahol elkövettük a merényletet a törökméz beszerzésére…
A terítőt így is, úgy is mosni kell. 😀 Itt nem szokás, hogy tiszta marad akár egy percig is… 🙂
Igen igen, ott vettük. Jó móka volt. 🙂
itt se tiszta, csak láthatatlanok a foltok…
„Természetesen nem mindig alku céllal invitálták az embereket, hanem azért is, hogy utána jól megkötözzék őket, majd az isztambuli Héttornyba (Yedikule) zárják őket. A kevésbé szerencsésekből esetleg nyeregtáska lett…”
*
„Szigorúan csak jobbra szabad keverni, különben a gonosz dzsinnek nem távoznak el belőle.”
Majd bes*rtam a nevetéstől. Eszméletlen humorod van!! :D:D:D:D
Köszönöm!
Örülök, hogy sikerült jó perceket szereznem 🙂
Szerintem CyberMacs szövegét nem „veri” senki! 😆
Köszönöm. 🙂