Török tea (çay)

Míg a török kávé Európa szerte ismert, a török tea már kevésbe.

Pedig, ha Törökországba járunk, biztos, hogy valaki meghív minket egy teára. Mára más a teának nagyobb kultúrája van, mint a kávénak.

A tea akkor lett népszerű, mikor az I. Világháborúban az Oszmán birodalom elvesztette a kávétermelő vidékeket. Az újonnan megszülető köztársaságban viszont bőven akadt hely, ahol teát lehet termeszteni, így a törökök atyja, Atatürk, is a teát népszerűsítette. A háború miatt a kávé beszerzése nagyon drága lett, ellentétben a teával, amit olcsón lehetett beszeretni hazai földről.

A tea az észak-keleti Törökországból származik. A tartomány neve: Rize.

Ez a hely nem olyan, mint amilyennek Törökországot képzeljük a médiának köszönhetően (poros, hőség van, de semmi más nincs). A terület leinkább Skóciához hasonlít. Magas, feldöldes, és mindig esik az eső. Ha nem, akkor pedig felhőbe burkolózik az egész. Igazán ideális hely a teának.

Nemcsak a vidék olyan, mint Skócia, hanem az emberek is. A férfiak népviseletként szoknyát hordanak, és ugyan úgy van skót duda (valójában iráni duda, mert onnan ered). Sőt, még a nyelvük is kicsit eltér a környékbeli (200-300 km) törökökétől. Az utóbbi időben sokan kezdtek foglalkozni, hogy e két nép eredetét együtt vizsgálják.

Tehát itt mindig esik az eső, a tea pedig vidáman tud növekedni. A tea fajtája fekete. Ha az általunk ismert kínai fekete teához hasonlítjuk akkor ez inkább fekete luk.

A tea annyira erős, hogy vízzel kell hígítani, hogy egyáltalán ne szaladjon el. Általában 2 rész tea, 1 rész vízzel szokták, de ez függ a helytől. Pl. éttermekben, ahol a szamovárba egy szekérnyi füvet belegyömöszölnek, ott ippeg csak belecseppentenek a csésze aljára.

Én mindebből semmit se tudtam, mikor először jártam Isztambulban. A szállodában pedig a reggeli önkiszolgáló volt. Bár Sema megmutatta, hogy kell, hiszen ő már az első cseppre felismerte, hogy olyan sötét, amiben jó néhány galaxis elfér, de én félreértettem. Talán álmos volt, de azt hittem azért önt hozzá vizet, mert különben túl meleg lesz. Én viszont fáztam, így az apró poharat (lásd első kép) teletöltöttem a fekete masszával. És még morogtam is, miért ilyen kicsi a pohár.

Olyan sötét teám lett, amibe ha kávét öntök akkor az világítani fog.

Node, mit tudtam akkor még a török teáról… Gondoltam, mielőtt elrontom cukorral, megkóstolom. Nem tudom, van magyar szó, ami a keserű fokozására szolgál, mert ha igen, akkor azt szeretném használni! 😀

Normál esetben 2 kanál/kocka cukrot teszek egy normál méretű bögrébe. Ebbe a pohárba egy járt volna, de annyira keserű volt, hogy kapásból hatot raktam bele. Megkóstoltam, de nem volt elég. Még raktam bele hatot, és már ki is lógott a pohárból, de az se volt elég. Egy idő után már nem számoltam a cukrok számát, csak pakoltam bele. Semának meg lehetett a véleménye a magyar turistákról… Valahol a tizennyolcadik kocka után kezdett bele a féktelen nevetésbe.

Viszont egy pillanat alatt felébredtem. És ez így ment minden reggel, mígnem valahol láttam, hogy csak pár cseppet kell belerakni. Jaaaaaaaaaah, hát így túl is lehet élni…

Viszont addig megvolt a reggeli bootlolás. Hiába volt a szállás a kikötő és a pályaudvar találkozásánál. Hiába próbálkozott a mozdony is és a hajó is, csak a tea volt az, ami sikeresen felébresztett. De ahhoz kevesebb idő is elég volt, mint egy másodperc.

Török tea főzése.

A bazárban hegyekben állnak a teafőzők. Ami mégis furcsa, hogy párosával vannak. Egy alul, egy pedig felül. Bizony, ez nem egyszerű filteres tea, ezt főzni kell.

A főzés a kávéhoz hasonlóan egy ceremónia. Sajnos mindkettőnél túl macerás (ez is török szó) a mai rohanó világnak, így az instant kávé és a filteres tea gyorsan hódit. 🙁

De ha van időnk, mindenképpen érdemes így főzni, mert ettől lesz igazán finom. Utána meg napokig úgyse tudunk aludni. Néha még pislogni sem.

Az első teafőző lesz a vizes, a felső pedig a teás. Elsőnek az alsót öntsük fel vízzel. A tetejére pedig tuszkoljunk be annyi teát, amennyi jólesik. Használhatjuk a korabeli ágyútömködő célszerszámot is, ha egy egész városrészt akarunk leitatni, vagy ha karácsonyok közötti időt nem szeretnénk alvásokkal megszakítani.

A teásat tegyük a vizes tetejére, és mint az oszmánok a magyar várnak, gyújtsunk ennek is alája.

Várjuk meg, míg felforr a víz! Utána a felső, teásat ezzel a forró vízzel öntsük fel. A vizesben így rengeteg üres helyünk lett, de ne aggódjunk, mert ez feltöltjük hideg vízzel, és folytatjuk a forralást, újraforralás. Ismét alul legyen a vizes, felül pedig a teás kanna. Míg az alsó vígan elkezd bugyorászi, a felső részben a tea szépen megfő. Remélhetőleg hagytunk annyi helyet, hogy a teafű mellett a víz is belefér. Ameddig a víz felforr, készítsük elő a teáscsészéket.

Amint ismét felforrt a víz a teás poharak aljába tegyünk bele egy kis forró vizet, hogy felmelegedjen a pohár. Majd öntsük ki belőle. Ez az a művelet, amit nem tudom, hogy csinálnak másodfokú égési sérülések nélkül. Ugyanis a teás pohár nem felmelegszik, hanem teljesen átforrósodik. Így viszont a belekerülő tea nem érintkezik a hideg felülettel, vagyis nem ijed meg, és a finom íz nem menekül el belőle.

Normális esetben a pohár kétharmadát töltjük fel teával, a többit vízzel. Valójában viszont figyeljük, mikor éri el a tea azt a sötétséget, hogy a szobában is lámpát kell gyújtani, majd akkor kezdhetjük el a vizet önteni.

Senki ne keseredjen el, ha elsőre nem sikerül. Akkor se, ha századszorra se.

Magyarországon nem könnyű igazi török teát venni. Csak a török boltokban, de néha azok Németországból jönnek és azok már németesítve vannak, nem biztos, hogy annyira erősek. Vagyis ha kicsöppentjük a betonra, akkor valószínűleg a beton nyerne. Teaházakban viszont kis/nagy szerencsével találhatunk grúz teát, amit hasonlóképpen termesztenek.

Evernote.doClip({title: 'Török tea (çay)',url: 'http://isztambul.info/blog/2009/06/17/torok-tea-cay/',contentID: 'post-780',suggestTags: 'konyha,Törökország',providerName: 'Isztambul kalandok',styling: 'text' });return false" class="evernoteSiteMemoryLink">