Végre eső…hoppá vihar lett…

Elnézve az otthoni híreket, ti biztos másképpen érzetek, ha meglátjátok az esőfelhőket. Bizonyára csónakot ragadtok.

Itt viszont már hónapok óta nem volt eső, bár amikor volt akkor szó szerint tele volt vele a hócipőnk…

Isztambulnak nagyon egyedi az éghajlata. Bár sokkal délebbre van, mint Budapest, azért mégse mondható az, hogy sokkal melegebb lenne. Az ok a Boszporusz.

A Márvány-tenger (még inkább az Égei-tenger) és a Fekete-tenger összekötése valódi csatatér az időjárási elemeknek. Bármely meteorológus simán meg tudja írni a doktoriját, ha kiül pár napra a Boszporusz partjára. Egy igazi csomópont a nyugati, keleti és az afrikai áramlatoknak. Ehhez hozzájönnek az isztambuli dombok, amik jól megkavarják az amúgy is kevert levegőt, és még a város sem elhanyagolható.

Leginkább azért nem, mert hatalmas (tegnap megint sikerült 5 órát utazni és még mindig nem értük el a város szélét…). Ez nemcsak azt jelenti, hogy igencsak jelentős befolyással van az időjárásra, hanem azt is, hogy amikor bemondják a TV-ben, hogy Isztambulban 28 fok van, akkor azért jó lenne tudni, hogy azt hol mérték. Legalább annyit, hogy az európai vagy az ázsiai oldalon. Sokszor néztük már az európai esőt az ázsiai partról és fordítva. De persze az se meglepő, ha a metróval egy megállót megyünk, és a hóesésből átjutunk a napsütésbe. És ez csak egy kis szeglete annak a városnak, ami akkora, mintha Budapest és Szeged egy lenne…

Mindennek köszönhetően az időjárás itt nem úgy működik, mint máshol. Néha a felhők csak átszaladnak. Vagyis legtöbbször, mert a szél azért itt mindig tud fújni. E miatt az esőnek igazándiból nincs ideje feleszmélni, mert mire elkezdene esni már ki is jutott a városból. A kivétel az a tél, mert akkor valahogy jut ide annyi felhő (vagy csak itt köröznek), hogy az hónapokig el tudja árasztani a várost.

A többi időszak viszont száraz. Már amennyire a tűző napsütés egy tengerparti városban száraz tud lenni. A só már rég egy hatalmas kristály a sótartóban, akkora a páratartalom. Néha alig látni át a túlpartra a párától. Ilyenkor pedig felhő sehol. Vagy ha van, akkor az turista: csak beszalad, fényképez, majd elszalad.

Tehát ilyenkor eső nincs, csak meleg. Abból viszont annyi van, hogy érdemes lenne exportálni.

Éppen ezért teljesen meglepő volt, amikor egyik nap gondolt egyet az ég, beorúlt, majd elkezdett esni. Aztán úgy döntött, ez nem elég, és akkor jöttek a villámok is. Hoh, de hűvős lett mindjárt. A virágok is vidultak bőven. mi pedig szedhettük elő újra a csónakokat…