Mi történt Yumoş-al?

A visszaérkezésünk hangulata kitartóan nem akar elmúlni.

Legerősebb jele az a néhány hatalmas bőrönd és rengeteg zacskó, ami tele van ruhákkal, ajándékokkal, kacatokkal, és amikkel a lakás még mindig tele van. Egyszer még eljutunk oda is, hogy elrakjuk mindet.

És persze a lakásban is van valahol egy zacskó keksz, amit két héttel ezelőtt ott felejtettünk, és gyökeret meg szagot eresztett. Egyszer még az is meglesz.

Mivel ma is sikerült annyi ruhát összevadászni a csomagokban, hogy ki mertem lépni az utcára, így a blog ma is tud folytatódni. Ma már nem vagyok annyira zsibbadt, mi előző napokba, így talán sikerül normálisabban írnom.

Na de mi van Yumoş-al?

Kismacsekunk már régen szerepelt a blogban. Holott nem mondhatni, hogy unalmas személyiség lenne. Pláne most, amikor már rendesen megy neki a pohárból ivás, és már-már beszélgetni is lehet vele.

Sőt, a kalácsból ő is kér mindig. Ez a macsek több vegetáriánus dolgot eszik, mint hústartalmút.

Persze ha nem látjuk, akkor mindig elcsen valamit. Okos lény. Tudja, hogy amikor eszünk meddig jöhet az asztalra. Szépen lefekszik a határon, és békésen szunyókál, mintha csak a társaság kedvéért feküdne oda. Aztán ha nem figyelünk, akkor máris eltűnik ez-az… 🙂

Hősünk idő közben szerelembe esett. Szó szerint. Addig nézett egy fiú macskát, míg leesett az erkélyről. Szerencsére nem lett semmi baja. Talán kicsit megijedt, de nagyon biztos nem, mert azóta már újra az ablakban fekszik.

Egyre inkább kezd beszállni a cég életébe is. Részt vesz az ügyfelekkel való megbeszéléseken. Segít a munkában azzal, hogy a felesleges terveket cafatokra tépi, és eljuttatja az iroda minden pontjára. És persze gondosan kikapcsolgatja a gépeket azzal, hogy ráfekszik a billentyűzetre.

Éppen az enyém felé tart és mindjárt azt is kikap