A történet már a jól ismert módon kezdődik: valami gyors és könnyűt akartunk sütni vacsorára…
Már lassan egy hete hazaértünk, de a csomagok még mindig a szoba közepén figyeltek minket fenyegetően, hogy mikor is tudnának minket lenyelni.
De mostanra már minden hazakerült, ami nem a mi csomagunkban volt. Amikor is pakoltunk, kicsit nagy volt a kavarodás… Ez persze nem jelenti azt, hogy minden meg van, amit keresünk, de most már legalább ki lehet mosni, és akkor holnap már ki is mehetünk az utcára, mert lesz ruha. 🙂
Persze ma is sikerült bevásárolni, mert az alap dolgokért nem kell kimenni. A közért jön ide.
Ezt ajánlom mindenkinek, aki sarki kisboltot akar nyitni, mert nagyon jó, és szerintem egy rakat ügyfelet össze lehet vele szedni.
Na tehát a csomagok kipakolása csak elvitte a fél napot (másik felét pedig az alvás 🙂 ), így estére nem akartunk sokat vacakolni. Hívtuk a közértet, hogy hozzon tojást és tejet, és máris kezdődhetett a palacsintasütés.
Persze a recept megint nem volt meg. Még jó, hogy internetes receptkönyvünk is van. Így aztán a kockázatok csökkentése érdekébe a Horváth Ilona szakácskönyvet használtuk.
Ez eddig is megvolt, de úgy éreztük, nem poén, ha elsőre minden gond nélkül jó lesz a vacsora.
Lám, most gond nélkül sültek a palacsinták, és ez azért kicsit unalmas volt. Mi szeretjük a kalandot, legfőképpen én. Így amíg Sema helyre igazította a rendetlen száradó ruhákat, addig én elkezdtem kutyulni a vacsorával.
Hó, és milyen mókás lett. És még nem is bonyolult, megúszhatjuk házégés nélkül is. A gyerekek pedig majd imádni fogják. 🙂
A lényeg az, hogy a forró palacsintasütőbe nem nagykanállal belerakjuk a masszát, hogy kitöltse. Hanem egy kisebb kanállal keveset rakunk. Ezzel rajzoljuk a mintát.
Majd egy kicsit várunk, hogy a minta megsüljön, és utána, a hagyományos módon, felöntjük a rendes masszával. Így amit először raktunk, az kicsit sötétebb lesz, éles határral.
Innen már lehet továbblépni. Talán két különböző masszát lehetne kikeverni. Egyiket a mintának (mondjuk sűrűbb), míg a másik lehetne hígabb. Esetleg valamit bele is lehetne keverni, hogy jobban eltérjenek a színek is. 🙂
- A macskatáp rejtélye... (1.000)
- Ahol a kultúrák találkoznak: a konyha - 2 felvonás (1.000)
- Nyum Nyum, olívaolaj (1.000)
- Elfogyott a zacskós leves (1.000)
- Az elátkozott befőttes üveg (1.000)
- Csípős kínálat (RANDOM - 1.000)
gyermekkorom kópé parizerére emlékeztet 🙂
nem eszem emberarcút 😀
ha cica, kutya, akármi, azt eszem, de emberarcút nem
javaslat, hogy ha erősebb rajzot szeretnél, tegyél a tésztába cukrot, amiből rajzolsz. az megpörkölődik picit.
Lehet ám másmilyen is. 🙂 Én csináltam szívecskéset is, de azt nem raktam fel, mert nem felismerhető. 🙂
Utána meg hosszú szöveget akartam írni. Persze ilyenkor tükörírás van. Mire a felével kész voltam, az eleje már lángolt… 😀
Így fontos, hogy egyszerű minta legyen. 🙂
A cukor nem fog odaragadni?
Arra gondoltam, hogy a másik nem 1 tojás, hanem 4, meg sűrűbb (vagyis magasabb viszkozitású) legyen, hogy könnyű legyen írni. 🙂
én kakaó porral próbálkoznék, a cukor odaragadhat. A plusz tojástól nem lesz sokkal látványosabb szerintem. A kakaóviszont finom és sötét, csak a liszt mennyiségét is csökkenteni kell majd 🙂
Jól hangzik. 🙂 Ha ismét kedvet kapunk a lakásgyújtogatáshoz, akkor kakaóporral is kipróbáljuk. 🙂 Persze cukormentessel akkor… vagyis ami még nincs összekeverve. Errefele egyébként is nagyon finom kakaóporok vannak. 🙂
Oké, a liszt is kevesebb lesz, bár eddig sem igazán tudom, mennyit rakunk. Mi nem 1kg-os kiszerelésbe vesszük, hanem valami hatalmas mennyiségben. Általában Anyuka hoz vidékről egy nagyobb zsákkal, és az van egy hatalmas csuporban. Onnan öntögetjük, ahogy sikerül. 😀
isten bizony, kaptok egy konyhai mérleget
vagy megcsinálok pár receptet török teáspohárral mértre.
mennyire sikeres lenne ott. mint az angolszáz cup mértékegység.
lesz palacsintasütés. kimérem teáspohárral (azzal a szép pirossal) a dolgokat és megkapod receptnek 😀
Köszi, de közben megtaláltuk a mérleget. 🙂