Ramadán – 1. hét

Túljutottunk az első héten, vagyis a negyedét már megcsináltuk. Persze ha meg úgy nézem, akkor még 3 hét…

A törökök úgy mondják, ha valaki a Ramadánt csinálja, hogy oruç tutmak. Én biza nagyon tutolom az orucsot, és ennek itt mindenki nagyon örül is. Reméljük kibírom a végéig. Az egészben az a legfurcsább, hogy nem is azok a nehezek benne, amiket gondolnánk. Oh, és vannak előnyei is, mint pl. a kevesebb mosogatás. 🙂

Naja, és leadtám pár kilót. Újra beleférek abba a nadrágomba, amit siekresen kihíztam. Ennek örömére hétvégn pizzát sütök. 😛

Tehát már 1 hét megvolt. Már csak három van vissza. Lássuk, miképpen is változtak a dolgok. Igazándiból a Ramadán lényege a változás, ami bennünk lezajlik.

Az ennivaló: Ez az, ami legkevésbé hiányzik. Erre könnyű volt átállni. És már nem is eszünk annyit, mit az elején. Így kevesebbet költünk a vásárlásra, és persze kevesebbet kell mosogatni. CSerébe viszont rendesebben főzünk, hiszen több időnk van rá. Este igazándiból nem is annyira gond, ha kicsúszunk az időból. Akkor inkább becsúszás van, vagyis később is lehet enni. Reggel azért oda kell figyelni, mert az elég kellemetlen lenne, ha kimarad a reggeli azért, emrt a krumpli nem sült meg…

Mindezzel együtt több időnk lett egymásra. Meg a rokonokra is. Ez persze mindenki döntse el, hogy a rokonok a pozitív vagy a negatív kategóriába tartoznak.

A víz viszont kitartóan hiányzik. Na nem annyira, mint az elején. Bár amikor a tűző napon kell a hegynek felfele futni, mert az utca keskeny, az őrült taxis meg csak a dudát ismeri, akkor azért nem túl kellemes, hogy vizet majd csak 3-4 óra múlva lehet inni. Éppen egy régi magyar gyerekkönyvet olvasok (mert a gondolkodás se megy annyira, így most csak gyerekkönyveket olvasok), amibel eltévednek és vízet keresnek. Nagy nehezen találnak is. Még sötétedés előtt. De irigyeltem őket…

A vízben igazándiból az a nehéz, hogy felkelünk reggel. Akkor még minden oké. Majd, mint felfújt luftballon, annyit iszunk, és visszemegyünk aludni. Mire felkelünk, addigra az összes extra víz távozik (azért a mellékhelységbe sikerül kimenni, nem az ágy alá jut mind), és reggelre teljesen kiszárad a torkom. Ilyenkor jó lenne, legalább felkelés után inni egyet. Nekem ez hiányzik nagyon.

A tea is hiányzik. Jó lenne jobban ébren maradni. Nagyon keveset alszunk. Bár a vacsorát 9-ig befejezezzük, de akkor még nem tudunk aludni. Helyette van a TV-nézés (mert agykapacítással másra nem futja) és persze közben a víz, csoki, víz, chips, víz, gyümölcs, víz, süti és a víz begyömöszölése a maradékhelyre. Így persze, hogy éjfélre jtuunk ágyba. Majd kelés 3- fele, mert mégiscsak illik fürdeni. Igazándiból nem csak illik. Az iszlámbanmindig is fontos szerepe volt a tisztálkodásnak, és elég részletesen meg van határozva, hogyan is kellene, hoyg biztosan minden pont tiszta legyen. A törökök pedig egyébként is nagyon sokat adnak arra, hogy tiszták legyenek (ilyenkor mindig eszembe jut a középkori Spanyolország, ahol az Izabella királynő azt mondta, addig nem vált ruhát (és nem nem is fürdik), míg a barbár mórókat ki nem hajítják az országból. Ez eltartott 3 évig. Így kérdéses, ki is volt a barbár… az EU-ban nagyon sokan vannak, akik lehetőség szerint mellőzik a fürdést). A zuhany után pedig a reggeli. Az Ezán után alig marad pár óránk aludni. Ez az elején még mókás volt, de mostanra már kezd nagyonfárasztó lenni.

Jó lenen néha pihenni egyet ebben a Ramadánban. Mondjuk csak egy napig ülni, és csokit enni…

Namajd 3 hét múlva. 🙂