Ramadán – a Cukor ünnep (folytatás)

A Ramadán nem ér ám véget csak úgy. A rokonlátogátás igencsak hosszú tud lenni. Ezt mindenki maga döntse el, hogy mennyire vidám dolog a rokonokkal tölteni a napot. Apuka mindenesetre úgy döntött, hogy érdekessé teszi.
Nemrég volt ugyanis Törökország keleti felén, amit egyszerűen csak „másik végnek” hívnak, bárhol legyen is az. Talán ez még az Oszmán Birodalomból ered, így nem kellett naprakésznek lenni a határok állapotáról. Magyarul akár „világ végén is túlnak” is nevezhetnénk. Apuka ott a helyi népviselet boltban összeszedett egy komplett felszerelést fejkendőstől, mindenestől. Csak egy jó kis török szabja hiányzott az oldaláról. Majd így ijesztegette a rokonságot.

Persze mindenkit az érdekelt legjobban, apukáék milyennek is látták Magyarországot, ahonnan az új rokon származik. Az új persze nem teljesen igaz, mert azóta több esküvőn is voltunk, ahol 400-500 rokonnal bővült a család.
Apuka nagyon sokat mesélt arról, mennyire tiszták a magyar falvak, és milyen jó, hogy 3 metró is van. Ahogy ő mondta, Európa legszegényebb országában, utalva arra, hogy Isztambulban megint megállt a metró építése, mert megint találtak pár 6000 éves dolgot a föld alatt. Persze úgy könnyű, ha ide nem jutnak el a 4-es metrós hírek. 🙂

És persze ott volt a nagy kérdés: Milyen Európa?
Az mindenkinek teszett, hogy noincsenek határok, bár az már bonyolultabb volt, hogy ez miért nem Bulgáriánál kezdődik. Schangel bácsinak pedig nincs boltja Isztambulban, így nem egyszerű elmagyarázni, ki is az, meg miért van két fajta határ és egyebek.

A rokonságot kellően felcsigázta, így könnyen lehet, hogy lesz majd pár száz újabb túrista Magyarországra. Jó lenne, ha a turinfó egyszer meglepne valami nagyobb ajándékkal… 😀