A minibusz, ami túl gyors volt

Tegnap érdekes jelenet alakult ki a minibuszon. Az egyik utas elkezdett panaszkodni, hogy túl gyorsan megyünk és a sofőr úgy vezet, mint egy állat. Mire a másik nekikezdett, nehogy már lassan menjünk, mert mindjárt kezdődik a foci (ez Törökországban minden más előtt előnyt élvez). Majd elkezdődött az ordítozás, a sofőrnek meg elkezdett vörösödni a feje…

Még a történet előtt egy gyors ismertető:

A minibusz szó szerint a nagy busz kistesója. Míg a nagy buszoknak van egy útvonala és rendesen megy (mármint török viszonylatban), addig a minibusz a lukakat használja ki. Egyszer azokon az útvonalakon halad, ahol nincs nagy busz (vagy nem fér be), máskor pedig a nagy buszt kiegészítve jár. Vagy inkább annak a vérszívója, mert ugyan azon az útvonalon jár, és próbálja elszedni az utasokat a nagy buszok elől.

Minden minibuszt egy darab Őrült Ali vezet. Kihasználva a kis lukakat a kocsik, járdák, házak és minden között, ahol csak elfér. A sofőr általában három lábbal nyomja a gázt, kettővel a féket, egy kézzel vezet, egyel telefonál, egyel a pénzt veszi el, egyel a visszajárót számolja ki és adja vissza néggyel pedig a dudát nyomja és még egyel az ablakon kifele kalimpál hogy elkergesse a közelben levőket. Az útvonal nem kötött, hanem ahogy éppen sikerül. Arra megy, amerre gyorsabb, és ott áll meg, ahol többen várnak. Ha ez éppen a plázában levő hipermarket sajtos pultja, akkor éppen ott.

Ha autóval járunk, akkor a minibuszt messze kerüljük el, vagy ami még jobb, ha mögötte haladunk és követjük. Mert mindig fog gyorsabb utat találni, csak ne csodálkozzunk, ha egy utas miatt hirtelen ráteszi az összes lábát (16 db) a fékre.

Mindezt persze mindenki tudja itt Isztambulban, ezért is volt érdekes, hogy ezek után az egyik utas mégis panaszt emelet. Bár az a sofőr még a többieknél is gyorsabban haladt és nagyobb cikkcakkban.

Éppen azon lavírozott a sofőr, hogy két teherautó között még éppen átférjen, mikor valaki hátulról mondta, hogy ezt azért már mégsem kellene. Persze nem ennyire finoman fogalmazott. Erre egy másik utas azonnal a védelmére szállt, hogy szeretne még élni, amikor lesz az esti sorozat. Erre elől mindjárt ketten visszavágtak, hogy nehogy már lassan menjen, mert mindjárt kezdődik a foci és addigra haza akarnak jutni. Persze a hátsók rátettek egy lapáttal, hogy aki meghal, az már nem néz TV-t.

Ezzel mindjárt ki is alakult a két tábor, mígnem középen lett egy középső tábor is, aki az egyszerűség kedvéért mindenkinek beszólt valami szépet. Ezen a ponton már elég nagy hangzavar keletkezett és a sofőr feje is vörös lett. Ezzel mindössze az a probléma volt, hogy amíg magyarázott, addig a kormányt nem engedte el. Vagy inkább úgy fogalmazok, hogy a kormányt is felhasználta a béketárgyalásba. Mindjárt miénk lett mind a 6 sáv az úton.

Ekkor kapcsolódott be a beszélgetésbe az eddig passzív negyedig csapat, hogy mégiscsak hogy lehet ilyenen veszekedni, meg különben is. És sem a sorozat se a foci nem fog megvárni ha csak így kacsázunk mindenfele. Akinek nem tetszik, mehet nagy busszal. Persze az előző három csapat ezt nem hagyta szó nélkül. És ezzel mi jól elvoltunk a következő 20 percben.

A vita vége az lett, hogy a felek lassan elfogytak, ahogy végül mindenki leszállt a saját megállójában.

Kíváncsi lennék, milyen volt kívülről egy igencsak hangos cikázó minibusz.

minibusz, ami túl gyors volt',url: 'http://isztambul.info/blog/2009/10/02/a-minibusz-ami-tul-gyors-volt/',contentID: 'post-1506',suggestTags: 'Ahol a kultúrák találkoznak,közlekedés,legjobb írások',providerName: 'Isztambul kalandok',styling: 'text' });return false" class="evernoteSiteMemoryLink">