Vihar miatt a tenger lezárva

Isztambul város különleges helyen fekszik. Egyik oldalt Európa, míg a túloldalt Ázsia. Kettő között pedig ott a tenger. Ha viszont kitör a vihar, akkor a tényleg elzárja egymástól a két városrészt.

Isztambul két része között nagy a különbség. Jellemzően az európai részen vannak a munkahelyek, míg az ázsiain a lakások. Persze rengetegen élnek az európai oldalon is, és Ázsiában is sok munkahely van.

Mindez azt jelenti, hogy minden reggel, és este több millió ember kell át a Boszporuszon. Ezt hajóval, vagy a két hídon tudják megtenni.

Természetesen a hidak mindig telítve vannak. Egy jóltáplált péntek estén a kocsisor végigkígyózik a fél városon. Néha nemcsak a felén.

A hajók is hatalmas forgalmat bonyolítanak le. Ez általában nem látszik, mert elég gyorsan eltűnnek az emberek a partról, amint kirakja őket a hajó.

Tegnap viszont mindez felborult.

A Márvány-tenger felől hatalmas vihar jött. Nagyon erős széllökésekkel, és igencsak nagy hullámokkal. Ennek köszönhetően a hajóforgalmat lezárták a Boszporuszon.

Csak egyetlen egy apró átjáró maradt, ami már eléggé bent volt a szorosban, így a hullámok annyira nem jutottak el odáig.

Amikor este – szokás szerint futottunk – a kikötőbe, akkor láttuk, hogy le van zárva. Szép piros felírat jelezte, hogy a vihar miatt a hajózás szünetel. Ez a normál hajó (vapur) kikötőjében volt. Pedig akkor még nem is voltak akkora hullámok.

Nosza, gondoltuk, ott a Turyol, ami a minibusz vízi megfelelője. Vagyis úgy megy, ahogy sikerül, csak gyors legyen. A kapitány természetesen Őrült Ali itt is, aki inkább bepróbálkozik azzal, hogy keresztben áthúz Tengerészeti Flotta csatahajója előtt, minthogy értékes másodpercekkel veszítsen a várakozással. Így aztán abban bíztunk, hogy vihar ide, hullámok oda, olaj tankerek meg amoda, csak útra kell.

Nem teljesen. Van, amit még a Turyol sem vállal be. Pl, ha a hullámok nagyobbak, mint a hajó. Így a kikötőbe érve tudtuk meg, hogy a hajó másfele fog menni, mint szokott. No de mindegy, lényeg, hogy átjussunk a túloldalra, ott majd valahogy már csak hazajutunk. Természetesen mindenki őrülten telefonált, mint szilveszter éjfélkor. Jókívánságok is voltak bőven.

Elindult a hajó, rendesen tele utasokkal. Ilyenkor sose tudni, lesz-e következő járat. Ez is elég nehezen haladt a hullámokban. Szorosan a part mellett mentünk a Boszporuszon befelé. Nem ám úgy, mint máskor, hogy a legrövidebb úton, kerülgetve a hatalmas hajókat, mint megvadult szúnyog az elefántcsordában. Aztán eljutottunk oda, amikor mindenképpen be kellett fordulni a szoros közepébe. No, akkor kezdődött az igazi hullámzás.

Kezdőknek azt ajánlom, ilyenkor próbáljanak másra figyelni. Haladóknak pedig, hogy egyenek nyugodtan. Ha már etetjük a halakat, akkor legyen is valami, amit adunk nekik. 😀

A kikötés is érdekesen alakult. Nem volt egyszerű sem beállni a helyre, sem pedig utána leszállni egy igencsak dülöngélő hajóról.

Az ázsiai oldalon ekkorra már csak ez a kikötő üzemelt (meg még néhány kisebb, de azokon egyébként sincs túl nagy forgalom). Ide érkezett pár millió ember. A szimitárusok nagy örömére (a szimit a sósperec török változata. Szezámmal megszórt kerek kifli).

A buszoknál és a dolmuşoknál hatalmas sor alakult ki. Persze pár perc alatt. Mi dolmuşşal mentünk, ami azért jobb, mint a busz, mert garantáltan van benne ülőhely. A buszok tényleg, mint a mozgó (és persze dudáló) szardíniás dobozok, úgy tele voltak. Valaki az utcáról viccesen be is kiabált az egyikbe, hogy hátul, felülre még pár ember fel lehetne fektetni.

Megkerestük azt a sort, ami a mi dolmuşunkért várakozik. Majd elindultunk megkeresni a végét. Befordultunk az első utcasarkon, majd a másodikon is, mire megtaláltuk, hova álljunk. Ha még sokat megyünk, akkor akár gyalog is hazaérhetünk. 😀

Mindezek után meglepő volt, hogy csak 20 percet vártunk, mire eljutottunk a sor elejére és máris a kocsiban ültünk. Bezzeg szombat este a budapesti Moszkva-téren a 18-as villamos…

Bár az egész tér nagyon kaotikusan nézett ki, komoly szervezés állt háttérben. Mármint az irányításban, nem a káoszban. A buszok, minibuszok, dolmuş percenként érkeztek. Az emberek rendesen álltak a sorokban, miközben mások irányították őket. Nem volt tülekedés, lökdösődés. Aki mégis megpróbálta, azt elzavarták.

Törökországban az embereknek külön érzékük van a torlódáshoz, tömegekhez. Amint valahol felbukkan egy kisebb dugó, tömeg, ott pillanatokon belül megjelennek az árusok. Nos, tegnap egy kisebb mozgó szupermarketban voltunk. 🙂

Végül hazaértünk, és nem tartott sokkal tovább, mint máskor. A házunk a Márvány-tenger partja mellett van. Így láthattuk, amint a hatalmas hullámok felcsapnak a sétálóutcára, pedig az legalább 3 méterre van a víz felett.

Este még kinéztünk az ablakon. Akkor már a felcsapódó hullám a fákat is beborította. Egész éjjel úgy aludtunk, hogy közben hallani lehetett a tenger morajlását.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
Vihar miatt a tenger lezárva, 10.0 out of 10 based on 2 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .