Isztambulban turistaként legjobb, ha gyalogolunk. Ez viszont jelentősen behatárolja, meddig is juthatunk el. Így időnként nem árt, ha mégis felszállunk valamire.
Leginkább a hajó az ajánlott. Egyszer, mert amerre megy, jó a kilátás, kényelmes és még tea is van. A másik pedig, hogy nagyon nem lehet elrontani (de el lehet rontani), és mindig vissza tudunk jutni a kiindulási helyre. Meg persze a kikötő az olyan, amit könnyű megtalálni.
A busz, és a dolmuş, pláne a minibusz viszont nem ilyen. Ott néha a helyi lakosok se tudják, végül hova fogunk kikötni. Viszont a villamos. A villamos olyan, hogy az mégiscsak arra tud menni, amerre a sín van. Akárhogy is próbálkozik a sofőr másfele. Márpedig próbálkozik.
Ezért aztán a villamos is ajánlott turistáknak, hogy Isztambulban ezzel közlekedjenek. És nincs is belőle sok. Így nem lehet elrontani, bátran használjuk.
Isztambulban két ismert villamos van: egyik ami a sétáló utcán, az İstiklâl Caddesi-n, közlekedik. Ez egy piros nosztalgia villamos. Mindenki imádja fotózni, és éppen úgy nem maradhat ki egyetlen isztambuli filmből sem, mint a hajó és az AyaSofya. Ez a villamos éppenhogy a sétáló embernél egy picit megy gyorsabban. Jó buli rá felszállni, de hacsak nem vagyunk nagyon fáradtak, nem érdemes. Elég ritkán jár, és mindenhol megáll. A sofőrnek viszont felsővezetékből vannak az idegei. Péntek és szombat este, mikor pár millió ember rohangál ezen az utcán, és ennek a fele a villamos előtt, kész csoda, hogy nem száll ki szablyával és vág rendet, mint a dzsungelharcosok az esőerdőben.
A másik villamos pedig az, ami a történelmi negyed kellős közepén megy. Ezzel tudunk a reptérhez is kijutni. Így mindenképpen fontos, hogy tudjunk róla. Ha másért nem is, azért mindenképpen, hogy felkészüljünk mind arra, hogy el kell előle ugrani, mind pedig, hogy a fényképek 20%-ba bele fog lógni.
Ez a villamos, olyan, mint a budapesti combinó, csak kék, két részből van, és nem rohad le. És nem feltétlenül áll meg a piros lámpánál. Sokat segít az egészségünknek, hogy amikor csenget, nem keverjük össze a fagylajt árussal.
Ezt a villamost is, mint minden mást, akbillel tudjuk használni. És mivel a reptérre ezt tudjuk használni (átszállás metróra), így érdemes megismerni ennek az útvonalát, és fontosabb állomásait.
Két iránya van, de az egyszerűség kedvéért mindkettőn két végállomás is van:
Zeytinburnu vagy A. Ö. Y. – Ez megy a reptér felé.
Eminönü vagy Kabataş – Ez megy a kikötő felé.
És akkor lássuk a fontosabb megállókat, mégpedig a reptér irányából.
Ha a reptérről jövünk (ez egyébként csak a tapasztaltabbaknak ajánlott), és nincs sok csomagunk akkor a metróval az Aksaray megállóig kell menni. Ez most éppen a végállomás, de sose lehet tudni. Innen rövid gyaloglással (kövesd a tömeget át az aluljárón, ami egyben bazár is) jutunk el a villamosmegállóhoz. A megálló neve: Yusufpaşa. Tehát ha haza szeretnénk menni, és nem akarunk taxizni (mert elherdáltuk az összes pénzünket, vagy mert kalandosnak érezzük a 30 kg-os csomagokkal és a vasmacskával a tömött aluljárókat és mozgólépcsőket), akkor ennél a megállónál tudunk átszállni a metróra.
Sok csomag esetén a Zeytinburnu megálló jobb, mert kevesebbet kell gyalogolni.
Aksaray: Ne tévesszen meg senkit a neve. Ez nem nem ugyan az, mint a metró megálló. Normál esetben itt nem szállunk le, mert itt nincs olyan érdekes látnivaló. Leginkább enni nem jövünk ide. A környéken egyébként sok az orosz. Így ha valakinek esetleg nosztalgiája van, vagy orosz nyelvvizsgára készül csak rossz gépre szállt, akkor itt a helye.
Laleli-Üniversitesi: Ez az egyetemi megálló. Innen rövid sétával juthatunk el a Tulipán Dzsámihoz, törökül a Laleli Camii-hoz. Még itt se együnk.
Beyazıt-Kapalıçarşı: A Beyazit Camii és a Nagybazár egyik bejárata. Innen a Könyvbazárt innen érjük el a legkönnyebben. Nemcsak a bazárt, hanem az utca másik felét is érdemes megnézni, ha vásárolni szeretnénk. Itt van pl. a Koska, ahol lehet édességet venni.
Çemberlitaş: Kiemelten fontos megálló. A Nagybazárba innen is be tudunk menni, és itt van a Çemberlitaş hamam is. Ugyanitt van egy oszlop, a Konstantin oszlopa. Pár éve (1955-ben) kezdték meg a felújítását. Ha szerencsénk van, hamarosan befejeződik. Innentől kezdve már találunk jó éttermeket is. Figyeljük az árakat az étlapon. Ajándékokat viszont itt már ne vegyünk. Inkább a Nagybazárban és a Fűszerbazárban nézzünk körbe, mert itt minden nagyon drága. Innen befele akár gyalogolhatunk is. Merészebbek balra, mindig csak lefele, levághatják az utat a kikötő felé.


Kabataş: A végállomás. Innen tudunk hajóval a Szigetekre bejutni, felvonóval a Taksim térre és buszokkal tovább menni az európai oldalon. Nagyon fontos hely, ha a hotelhez akarunk visszajutni, mert a buszok többsége vagy a Taksim térre, vagy a ide fut be. Hazafele mind a sétálóutcából is elgyalogolva a Taksim térre, a felvonóval lemegyünk és visszajutunk a hotelbe.
(ez a felvonóval lemegyünk összeállítás azért viccesen hangzik)

- Isztambul turistainfo - közlekedés (1.000)
- Az akbil utolsó napjai (1.000)
- Mégis él tovább az akbil (1.000)
- Istanbul kart (1.000)
- Megszűnt az akbil (1.000)
- Nemsokára készen lesz az Aranyszarv-öböl feletti metró. (RANDOM - 0.052)
No így lehet talán a legjobban megjelölni,hogy hol is laktunk mi minden alkalommal,amikor még túristabuszokkal jártunk ki!
Ez most akkor Aksaray villamosmegálló! Bár akkoriban az Ordu caddesin nyoma sem volt még villamossíneknek.
Yenikapı,Aksaray,Laleli-így hívták azokat a városrészeket,ahol a hoteleink voltak.
De oroszok akkortájt még hírül sem voltak.
A Valide Sultan camiitól Beyazıtig minden török a magyarokra volt szakosodva! Az 5 éves,Turbo rágó utcaiárus kisfiútól az emeletes bőrüzlet tulajdonosáig mindenki beszélt magyarul! Az utcákon magyar nyelvű névjegykártyákat osztogattak,és sok boltnak magyar neve volt,az ajtó fölé erősített,világító neonfeliratok is magyarok voltak!
Akkor még világhatalom voltunk. 😀
Na ja,vásárlásban,seftelésben,csencselésben! 😆