Hogyan vagyunk a válságban

Válság van, ez nem vitás. Bár szerintem leginkább média válság, amivel olyan remekül ijesztgetik az embereket, akik erre visszafogták a vásárlást, így tényleg komoly lett a válság. Bár néha nevetünk jókat, amikor Amerikában bejelentik, hogy félünk, Magyarország magával rántja az egész világot a szakadékba… Féljetek is, ne csak a nyilainktól, hanem a közgazdászainktól is! Aztán majd finálénak rátok eresztjük az APEH ellenőröket is. 😀 😀

A szokásoson kívül más dolgokat is sikerül felfedezni.

Mostanra már nem nyilvánvaló, hogy a válsággal egy nagy változás is zajlik. Azt még nem tudjuk, hogy jó, vagy rossz. Persze nyertesek mindig lesznek, akikről majd a vesztesek szaftos összeesküvés-elméletes könyveket tudnak írni. De mindenképpen változik.

Itt, Isztambulban, amit legjobban érzünk (a szokásos dolgokon kívül), az az éttermek kiszolgálási minőségének romlása. Nagyon sok kedvenc éttermünkben elég csapnivaló lett a személyzet. Olyan, mintha kilóra eladták volna az agyukat. Megkérdeztem Semát is, ő mit érez, és szerinte is nagyon romlott. Az étel kitartóan finom, meg minden. De néha komolyan meg kell küzdeni, hogy elmagyarázzuk, kóla kő, nem pedig víz.

Nagyon sajnáljuk ezt a tendenciát. Egyes helyeken még az ételből is kimaradt az, amitől finom volt. Így lassan-lassan, de megváltozik az, hova ülünk be. Főleg azokat kezdtük kerülni, ahol át kell verekednünk magunkat a mocskot, pedig régen tiszta volt.

Szerencsére nem minden hely ilyen. Van, ami kifejezetten előnyére változott. Így jó látni, hogy nem mindenki őrült meg. Csak más-más módon próbálják a válságot kezelni. Nagyon reméljük, hogy az utóbbiak fognak fennmaradni.

Mindezzel teljesen ellentétes az, amit Magyarországon tapasztaltunk. Amikor augusztusban ott (nektek itt) jártunk, teljesen meglepett, mennyire segítőkészek voltak több boltban is. Alig volt olyan hely, ahol ne ugráltak volna körbe minket. És még hasznos tanácsokat is kaptunk. A tedd vissza a polcra összehajtogatva pedig teljesen eltűnt.

Lehet, hogy csak nekünk volt szerencsénk, de azért remélem, hogy mégis előnyére változnak a dolgok.