Seda szereti a rágcsákat, így a grissinit is. Ez a ropi olasz változata, ha nagyon egyszerűsítünk, mert annyira azért mégsem hasonlít. Egy hosszú kenyérszerű, száraz sütemény.
Gondoltam, mikor errefelé jár, akkor meglepem vele. Így született meg a hogyishívják. Persze, kellett nekem megint belenyúlnom a receptbe… 😀
Az eredeti a desszer.hu oldalról származik. Valamikor ott jártam, és lementettem (jut eszembe: nagyon jó kis internetes notesz: evernote.com. Ha kéritek, írok róla bővebben). Nagyon jó kis oldal, mert képek is vannak az olyan házégetőknek, mint amilyen én vagyok. 😀 Úgyhogy a részletes, és pontot leírást ott találjátok.
A szerint a következő kell bele:
- 400 g liszt
- 200 ml tej
- 100 ml víz (ezt is csak most látom, sütés után, hogy víz is kellett volna… 😀 )
- 10 g porcukor
- 20 g élesztő
- 10 ml olaj
- 13 g só
Nálunk úgy indult, hogy találtam egy formás kis edényt, amit felöntöttem tejjel, és behajítottam a mikróba, hogy meleg legyen az élesztőhöz. Az arányok, míg oly fontosak, máris felborultak.
Igazándiból nem tudom, mennyi az a 100 ml. Vannak poharaink, amikről nem tudjuk mekkorák. Csak az a biztos, hogy mindegyik más. És a mértékegység attól függ, hogy melyik a tiszta. 🙂
De igazándiból mindegy is, hiszen majd a tészta gyúrásakor korrigálunk.Mint annak idején, az első pizzatésztámnál: túl sok a víz, kell még liszt, túl sok a liszt, kell még víz, megint túl sok a víz, most meg a liszt lett sok… végül már az egész utcát el lehetett volna látni tésztával, annyi lett.
Natehát, megvan a tejünk, ami meleg, és nem tudjuk, mennyi. Ebbe beraktuk a nem 20 g élesztőt. Az élesztőnk kicsit régi, és már a vendéggombák összevesztek a bennszülött gombákkal. Nem akartam fél élesztőt meghagyni. Belement mind. Meg cukor is, míg jól esik.
Majd jól megkevertük, és elemntünk 15 percre mosogatni.
Ezután jött a liszt. Még nem gyúrunk, csak az élesztőnek adunk táptalajt, hogy szép élesztő városkát építsen. Ezért a lisztet felpúpozzuk, majd bele egy luk a közepébe, bele az élesztős tej, és kicsit megkeverjük, hogy tejföl sűrűségű legyen. Elvileg.
Nálunk a lisztet korpás liszttel együtt csináltam, mert a lányok azt szeretik. De lehet, hogy nem korpás, de biztos nem a teljes kiőrlésű, mert a varjú lába nem volt beledarálva. Abból (mármint a lisztből, nem a varjúlábból) raktam bele 150 g + amennyi sikerült-t. Sema ekkor szólt, hogy el akarja mosni a fehérlisztes csuprot is, így ami abban volt, azt is mindet beleöntöttem tésztának
Majd ekkor jött az élesztős tej. Persze, hogy hiába ástam a 5-ös metró makettjét a lisztbe, a tej csakazértis mindenfele szétfolyt. Így nem egy szép kis lisztes-élesztős-város lett inkább egy szétszórt barbár falvak lettek, kik csak arra vár a lisztben megbújva, hogy mikor csaphatnak le valamire.
Az viszont biztos, hogy a különálló élesztő törzseknek nem kellett egymással harcolniuk, ezért a következő 15 perces mosogatási időben szépen meg tudtak nőni.
Ezután jött a rendes gyúrás, vagyis megalapítottuk az Egyesült Tészták Szövetségét. Mindent egybegyúrtunk.Bekerült az olaj, meg jött még tej, mert a liszt mégiscsak sok lett. A só csak kelesztés után került elő.
Majd mentek együtt a radiátorra melegedni. Persze lefedve, mert nem kell nekünk, hogy kimásszanak míg a TV-t nézzük
Már majdnem letelt az 1 óra várakozás, amikor elkezdtem összeszedni az extrákat. Vagyis, mit keverjünk még bele? Hm… mákot mindenképpen. Szezám is jöhet. Persze a sajt nem maradhat el, még akkor se, ha szétfolyik a sütőben mindenfele.
Eddigi receptekben az Erős Pistát inkább poénnak írtam, de most kicsit elgondolkodtam. Két dolog van, amit a törököknek korlátlan mennyiségben lehet adni: édesség esetén a cukrot, máskor pedig a csípős paprikát. Gondoltam, miért is ne, kipróbáljuk az Erős Pistás Grissinit is. Semának nagyon bejött.
Arra viszont vigyázni kell, hogy míg begyúrjuk a tésztába, a kezünkön levő sebek igencsak fájni fognak. Ezért macskasimogatás után nem ajánlott az Erős Pistát gyúrogatni…
Na tehát. A tésztát, ami ekkorra igencsak megdagadt (bár az még semmi volt a sütőhöz képest), annyi fele vágjuk, ahány félét szeretnénk sütni. A kisebb darabokat jól összekeverjük a sóval, és a többi hozzávalóval. Ez alól a sajt a kivétel, ahol a tervek szerint a sajtot a tésztába becsomagoljuk. Bár úgyse sikerül, ezért kár vele vacakolni. Én rápakoltam a tetejére.
Ha elkészült az ízesített tészta, akkor, mint az oviban a gyurmával, előbb labdát, majd szép vékony, hosszú kígyót gyúrunk. A vékony lehetőleg tényleg jó vékony legyen, mert nekem úgy megnőtt minden a sütőben, hogy féltem kivenni.
Ezek mennek a tepsibe, majd a jó forró sütőbe. Elvileg száraznak kell lennie, hogy ropogjon, ezért nem talán jó, ha a légkeverő is megy. Ha másért nem is, hogy a szomszédot idegesítse. Főleg hajnali 2-kor.
És ennyi. Persze azért vegyük ki a sütőből, ne odabent együk meg. Akkor jó, ha kemény.
A recept olvasása közben sokat gondolkodtam, hogy vajon miért úgy kezdődik, hogy forrósítsuk fel a sütőt. Holott akkor még 2x várunk az élesztővel, majd 1 órát a kelesztéssel, és tuti elszórakozunk még a tésztával is 40 percet, mikor csukott szemmel és háttal állva akarjuk bedobni a tepsibe.
De aztán eszembe jutott, hogy lehet, ez is olyan régi tábori főzős recept, amikor az idő múlását sörivással mérjük, és addig kell a sütőt befűteni, míg nem keverjük össze a mosógéppel. Bár én nem szeretem a sört, de azért átírom nektek ebbe a verzióba is, hátha mást is elkap a sütési lelkesedés, ha ezen a nyelven írom:
Hoccsíják – recept sörivással
- Kérjünk meg valakit, hogy szedje össze a belevalókat.
- Igyunk meg egy üveg sört.
- Gyújtsuk be a kemencét, míg józanok vagyunk.
- Tejbe tunkoljuk bele a szagos barna kockát, és cukorral keverjük össze.
- Igyunk meg két üveg sört és egyszer menjünk el a tábori budira
- A lisztből – ez az a fehér por, amit nem az orrba kell szívni – készítsünk kicsi piramist, kicsi múmiával, kicsi rabszolgákkal. Majd játsszuk el a Csillagkapuból azt a részt, amikor leszakad a piramis teteje, és öntsük bele a kutyvalékot.
- Igyunk meg két üveg sört és kérjünk útbaigazítást a tábori budihoz.
- Az eddigi mesterműből hajigáljuk ki a békákat, és gyúrjunk egy szép nagy gombócot. Tegyük rá Gyulára, ki éppen most borult fel, és takarjuk be Gyula kabátjával.
- Igyunk meg 8 üveg sört és kérjünk valakit, hogy vigyen el a tábori budihoz.
- Keressük meg a Gyulát a tésztával, és kérjük el a sörét is.
- A tésztából alkossuk mókás kígyókat, amivel majd lehet a lányokat ijesztegetni.
- Pakoljunk be mindent a sütőbe, de ügyeljünk arra, hogy mi, és a Gyula azért kívül maradjon.
- Kergessük el a békákat a sütőlapáttal.
- Igyunk meg 3 üveg sört.
- Kérjünk meg valakit, hogy vigyen vissza minket a kemencéhez.
- Próbáljuk a sütit azelőtt kipiszkálni, mielőtt az egészből csak szén lesz.
- Közben támaszkodjunk a sütőla
pátra. - Ügyeljünk arra, hogy ne essünk bele a kemencébe.
- Készen is vagyunk, lehet tovább inni a sört.
- Nincs hasonló bejegyzés