Beteg voltam

Pár napig beteg voltam. Fájt a fejem annyira, hogy még a laptopot se tudtam kinyitni, ezért volt csend itt a blogon. Cserébe viszont megismerhetitek a török egészségügyet.

Törökországban néhány éve még pontosan ugyan olyan „jól felszerelt” kórházak és rendelők voltak, mint amiket ma Magyarországon láthatunk. Ha valaki dokihoz ment, akkor biztos, hogy legalább fél napot várakozott egy zsúfolt kórtermben.

A hatalmas változást a magánbiztosítók bevezetése hoztak. Innentől az egészségügy két részre vált: vannak az önkormányzati kórházak, és magán kórházak. A magán kórházak megjelenésével az önkormányzati kórházak is jól jártak, mert hatalmas teher került le róluk, kevésbé zsúfoltak. Kevesebb a beteg, több marad a kórház fenntartására, kevesebb kórházat kell az államnak eltartania.

A magán kórházak egy teljesen különálló rendszert alkotnak. Saját épülettel, saját rendelővel, saját doktorokkal és mentőautókkal, külön telefonszámmal. Egy ilyen kórházba belépve úgy érezzük magunkat, mintha valami futurisztikus filmbe csöppentünk volna.

Törökországban nem a vörös kereszt jelenti a kórházat, hanem a vörös félhold (bár ha szabályosak akarunk lenni, akkor nyolcadhold, de ha nem csillagászatilag nézzük, hanem geometrikusan, akkor is negyedhold). Így ha elvágtuk az ujjunkat a kebab szeletelésekkor, akkor ezt a szimbólumot keressük.

Belépve egy magánkórházba hihetetlen tisztaság fogad. Minden csillog-villog és nagyon modern. A folyosókon dekoratív hosztesz lányok segítenek eligazodni az általában bonyolult labirintuson. Eddig bármely kórházban is jártam, legalább 6 emelet volt a föld alatt (fölfele általában problémás építkezni a város látképe miatt). A műszereket látva pedig csak pislogtam, hogy mi micsoda. Még az egyszerű infúzió is sokkal, de sokkal fejlettebb.
Csak aztán ott van az adminisztráció…

Hogy is működik mindez?

Simán lehet venni gyógyszert (persze nem mindet) a patikában. Mindez elég drága, kivéve, ha a doktor írja fel. A magán kórházak is elég drágák. Egy sima kontroll (mond szépen, hogy ááááá) 70-100 líránál kezdődik. Ha pedig bent kell maradni egy éjszakára, akkor máris repkednek az ezresek.
Mindezt persze senki se fizetné meg, éppen ezért van a magán biztosító. Neki fizetünk havonta egy fix összeget (a miénk kb. 100 lírára jön ki, mert a különféle kedvezmények és egyebek miatt nem annyira egyszerű kiszámolni a havi díjat), cserébe bármely magán kórházat ingyen használhatjuk. Külön kategória a doktor, és a kórházi ellátás (azaz a saját szoba, saját fürdőszobával (masszázs zuhannyal persze), TV-vel, internettel, stb…). A biztosításban benne van a gyógyszer is, ha a doktor írja fel, ezért minden gyógyszer előtt ellátogatunk valami kedves doktorbácsihoz, doktornénihez.

Így egy dokilátogatás a következőképpen néz ki:
Elmegyünk a közeli magánkórházba (esetleg taxival), ahol már vár a doki, így nincs fél napos várakozás. A vizsgálat alatt gyönyörködünk a hi-tech felszerelésben (én mindenképpen). A doki max 10 perc alatt végez. Utána pedig fél óra a papírmunka.