Van egy kis falu Bursa mellett. Mármint magyar viszonylatban „mellett”, mert az a 10 km-es távolság a várstól, az igazán nem sok. Mégis, a Bursaban járóknak nem javasolt ezt a csekély 10 km-t gyalog megtenni, mert az a sok, míg már csak 10 km van. A városközpont ugyanis jóval messzebb van. 🙂
Nehéz a Törökországba látogató turistáknak ilyen helyeket ajánlani, mert kiesik az általános turista utakról. Még Bursa sem szokott célpont lenni. Mégis, aki teheti, béreljen kocsit, használjon taxit, vagy kérdezgesse a helyi lakosokat, mert ezt a falut mindenképpen érdemes megnézni, ki Bursaban jár.
A falu a bursai hegyoldalon, az Uludağ oldalában fekszik. Az Uludağ egy kedvelt síparadicsom, aminek a tetején gyakran van hó. Nehéz elhinni, de Isztambulból tiszta időben, ha kiülünk a Márvány-tenger partjára a nyári hőségben, akkor láthatjuk a havas csúcsokat. A falu pedig egyáltalán nem olyan, mint aminek egy mediterrán kisvárost várnánk.
A hegy miatt úgy érezzük, mintha inkább az Alpokban járnánk. A falu fa-, és kőházai pedig még jobban erősítik ezt az érzést.
Cumalıkızık a modern korig egy teljesen elfedett kis falucska volt. Mígnem a közeli nagyváros felfalta a többi, hozzá hasonló kis falvat. De valahogy ez kimaradt. És ma éppen ezért lett híres.
Cumalıkızık a mai napig megőrizte a korai oszmán időszak stílusát. Vagyis legalább 700 éve (de inkább több) a falu alig-alig változott. Ami különösen érdekes, hiszen a szomszédjában Törökország egyik leginkább fejlődő városa, Bursa található.
A falut kb. 30 perc, 1 óra alatt be tudjuk járni, miközben nagyon hangulatos épületek között bolyonghatunk. Szinte minden udvarban étterem van, ahol valódi házi ételek között válogathatunk. Mert itt valóban a háziasszonyok sütnek-főznek, nem pedig hivatalos szakácsok. Ugyan így az utcai árusok sem olyanok, mint amit Isztambulban vagy máshol látnánk. Itt a nénik a saját otthon készült kenyerüket, tésztájukat, lekvárjukat és más dolgokat árulják. Nekem nagyon tetszik, hogy nem a megszokott tömeg ajándékokat árulják, melyeknek még a származása és kérdéses. Sem pedig a mai terjedő félben levő ‘hobby/handmade’ igencsak minőséghiányos kacatjait. Helyette azt árulják, amit tudják, hogyan kell jól megcsinálni, hiszen az ük-ük-ük-ük-ük nagymama is így csinálta. És mindenki veszi. Mi is vettünk lekvárt, tészta szószt, kenyeret meg nem tudom még mit, de mind hamar elfogyott, mert finom volt. 🙂
Így ebbe a faluba belépve úgy érezhetjük, mintha több száz évet visszamennénk az időben (kivéve persze, mikor a traktor letámad hátulról), és felvehetjük az igazi történelmi oszmán falu hangulatát.
Cumalıkızık tényleg egy olyan hely, amit mindenkinek ajánlom, hogyha tud, menjen el oda. Talán egyszer megváltoznak a turista szokásos, és nem csak a nagyvárosokat, hanem az ország belső, rejtett részeit is könnyen meg lehet majd nézni.
Cumalıkızık - történelmi falu Bursa mellett,
- Mudanya, ahol a törökök függetlenek lettek (1.000)
- Zeytinbağı - az olíva város (1.000)
- Bursa (1.000)
- Isztambul - Bursa hidroplánnal (0.911)
- Hüsrev Tayla építész professzor (0.911)
- 3 napig tél volt Isztambulban. (RANDOM - 0.072)
Nagyon-nagyon jó, hogy bemutattad ezt a kis falucskát! Decemberben meg is nézem :)Ezért (is) jó ezt a blogot olvasni, mert egy útikönyv sehol sincs ehhez képest. Te egy posztban többet árulsz el, mint azok a könyvek együtt.
Nagyon szépen köszönöm. :)Lesz még 2 hely Bursa környékéről, és magáról Bursaról is. Csak előbb a képeket akarom felrakni.Én egyébként nagyon remélem, hogy a egyre több az a turista, aki ki akar lépni a megszokott útvonalakból. Nekem egyébként is az tetszett meg Isztambulban először, hogy sokkal inkább éreztem magam közel az emberekhez, mint más városokban. Nem egy állatkertbe vagyunk nézelődni. Ezért is szeretnék minél több nem-turista, de mégis érdekes helyet bemutatni.Egyszer meg majdcsak kész lesz a könyv is. 🙂
Hát, akkor már alig várom a bursás posztokat. 23-án megyek ki (pont Bursába), és már mondtam is a kedves barátomnak, hogy ebbe a kis faluba mindenképpen szeretnék elmenni az egyik hétvégén + felmenni az Uludagra azokban a piros kis konzervekben. 🙂
Ha addigra nem lenne kész, akkor átküldöm neked a címeket. 🙂
Köszönöm szépen előre is! A posztokat meg úgyis lesem folyamatosan :)(Viszont az oldalsó sávban nem jelennek meg az új hozzászólások. Nem tudod miért?)
Eddig reméltem, csak nálam nem jelenik meg. Napok óta így van. Ha lesz időm keresek másik modult. Ez a google beépítettje, azért is nem értem, mi a gond.
Félek, nem lesz idő a Bursai bejegyzésre, így ide írok ajánlott. A nevekben nem vagyok biztos, így inkább kérdezgess:- A régi dzsámi. Nagyon szép, hatalmas, világos, és teljesen más a stílusa, mint az isztambuliaknak. A bazár mellett van.- a fedett bazár persze. bár nem olyan, mint Isztambulban. ennek más a hangulata.- Sejem Han. A bazár mellett van egy han, ahol a selymet árulják. Régen ebben a hanban álltak meg a karavánok, melyek Kínából hozták a selymet. Vagyis ez egy selyemúti megálló. Innen került Isztambulba, a legjobbak pedig egyenesen a szultánhoz. A selyemszálakat hajszálvékony arany szálakkal fonták össze, majd aztán szőtték. Ilyet ma már nem árulnak, mert nincs aki meg tudná fizetni. Abban a hanban az angol kiránynő is jár. Érdemes ott ismerősőknek is venni pl. sálat, nyakkendőt. Az árak akár a negyedébe is kerülhetnek, mint Isztambulban. Talán Koza Han a neve.- Yesil Türbe és a környéke.- Karagöz fent a várban.- Iskender bácsi kebabja. Mindenképpen kérjél meg valakit, hogy vigyen el oda. (Iskender Kebabci, az eredeti). A város szélén van egy nagyon hangulatos helyen. Az étel is jó, az épület is szép.- Azt mondják, Bursa híres a textilről meg minden más ruhaanyagról, nemcsak selyemről. A bazárban vannak erre megfelelő részek. De erről kérdezgetni kell a helyieket, hogy mi és merre. pl. fürdőszoba cuccokat lehet venni.- Van egy édesség is, azt hiszem gesztenyés, ami szintén tradicionális. De nincsenek meg a pontos nevek.- A Fedett Bazár környéke, és a vár az, ami tradicionális. Kijjebb nem érdemes nagyon menni. Bursa az elmúlt 50 évben duzzad fel nagyvárossá.- Ha van idő, akkor pedig irány Iznik. :)Jó utazást, és ne feledd, kérdezni, kérdezni, meg csevegni kell. 🙂
Még ajánlom a wikipédia angol oldalát:http://en.wikipedia.org/wiki/BursaEbben pl. van egy Çelik Palas nevű melegvizes fürdő 🙂
Hú, köszönöm! Ment is a nyomtatóba a listád. :)Ulu camiit már láttam kivűlről, meg gyorstalpalón végigjártam a bazárt. Sejem Hanra nem emlékszem… Nem én diktáltam az iramot úgyhogy remélem végig tudom járni még egyszer a saját tempómban.Iskender Kebabot is ettem, de ez valahol benn volt a város közepén, a Piramis-pláza környékén.Ha ajánlhatok én is egy helyet neked. Van egy Kávé torony nevezetű kávézó, a legtetejére ki lehet ülni, nagyon szép kilátás van egész Bursára. Hátha ott még nem voltál. Annyit tudok, hogy a Bursaspor-focipálya mellett van közvetlen. És a cseresznyés kávéjuk szörnyű. 🙂
Én is csapatban volt, így nekem se volt sok beleszólásom, mikor és merre megyünk. Általában rohantunk, vagy vacakoltunk egyhelyben :DMi egy dombra mentünk fel, ahol a vár is van (itt van egy Garagöz "szobor" is), és ott is volt egy torony meg kilátó, meg hatalmas köd :DOtt van egy türbe is, ahol nagy Oszmán ősök pihennek. Ezeknek mind utána kell nézni, pontosan hogyan is van, meg merre. De az is a focipálya közelében van.Bár szerintem Bursban minden fontosabb dolog a focipálya közelében van :DMi biztos megyünk újra, mert nagyon bejött a város (főleg a vásárlás) a lányoknak. 🙂