Már többször írtam, hogy mennyire hmm.. furcsa, hogy a híres magyar dolgoknak aztán semmi nyoma Törökországban. Az Erős Pista kitartóan egy álom, hogy valaha is lehet venni. Az erőspaprikabolt tele van mindenféle sose hallott márkákkal ismeretlen országokból, csak éppen magyar paprika nincs. A bor részleg, sőt, a borspecialista sose halott a Tokairól, nem is beszélve az egri vagy a villányi borokról. Pedig Dobó után milyen mókás lenne egri borokat árulni. Mondjuk Egri Diadal néven.
Ma viszont ráakadtunk a magyarokra. Még ha nem is úgy, ahogy vártuk volna: a kispárnában bújtak meg!
Párnát szerettünk volna venni. Vagyis inkább az eladó szerette volna, ha mi veszünk párnát. Bár nem sok sikerrel (hiába, Sema nem egy erre tévedt turista 😀 ). Így utolsó lehetőségként kimondta a varázsszót: ebben a párnában magyar libatollak vannak! Mi van? – néztem nagyokat. Ez most komoly, vagy ennyire süt rólam, hogy magyar vagyok (általában elsőre meglátják, hogy külföldi, de csak a Nagybazárban ismerik fel a magyarokat 300 m-ről). De tényleg. A dobozon hatalmas betűkkel hirdetik, hogy magyar toll. Mint egy fontos minőségi jelző.
Mikor már sikerült lerázni az eladót, akkor láttunk több ilyen feliratot is. Sőt, Sema az egyik újságban egy reklámot is talált. Szintén párnáról. Rajta pedig a felirat – mint máskor az akció -, hogy magyar libatoll.
Így tehát végre megvannak a keresett magyarok. És büszkék vagyunk a libáinkra. 🙂
(ui: a libamáj is nagyon tetszett itt mindenkinek. Jobban, mint bármely más európai verzió, így kérjük az ebben gondolkodóakat, hogy azt is exportálják keletre!)
- Magyar nyomok... (0.739)
- Egy magyar és egy osztrák beszélget egy szobában...törökül (0.739)
- A Pál utcai fiúk (0.739)
- Karácsony, újév, szilveszter, miegymás… (0.739)
- Magyar mesekönyv (0.739)
- Isztambul: 492 km (RANDOM - 0.261)