Mára viszont rájöttem, hogy az ember megtanul főzni, akkor azért unalmas, mert semmi érdekes nem történik. Minden az elvártak szerint zajlik, és semmi, de semmi kaland. Ilyenkor lehet nekikezdeni kísérletezni.
Induljunk ki abból, hogy végülis a tej meg a joghurt nem is különbözik annyira. Ezt az a reklám is megerősíti, amelyikben a tehenek repkednek és énekelnek (ugye, hogy nem mindegy milyen füvet esznek a bocik 🙂 ). Ehhez persze hozzájön, hogy a receptben eredetileg nincs is tej, hanem csak víz. Meg élesztő sincs mindig. Pedig az micsoda buli.
Ha az elmélet helyes, akkor készítsünk sajtos pogácsát joghurtból. Legjobb a falusi joghurt, aminek tehén szaga van. Ebben már eleve dolgoznak a kisördögök, de mi megzavarjuk a nyugalmukat az élesztővel. Minek eredményeképpen egy kisebb birtoklási háborút indítunk. Nálam eddig az élesztő nyert. Persze adjunk neki egy kis doppingot is.
Mindez pontosan azt jelenti, hogy a joghurtot kirakjuk este az asztalra (hú ebből reggelre mi tud lenni; a kevésbé bevállalósak inkább csak 1 órát várjanak), hogy langyos legyen. Majd bele egy kis cukor, liszt, és máris következhet az élesztő. Sót ugye nem szabad, mert akkor a joghurtkultúra fog nyerni. A bifiszusz meg a társai. Majd várunk.
40 másodpercben meg is tekinthetjük az Első Élesztőhábút (csak erős idegzetűeknek!!!)
Az Élesztőháború from Istvan Pi Toth on Vimeo.
Az biztos, hogy a folyamat beindult. Sőt, ha mechanikus hangokkal akarnám leírni, akkor a normál tejes élesztős megoldás halk zizegés, akkor ez hangos zakatolás. De nem is kellenek az irodalmi hasonlatok, mert amikor mindezt bekeverjük a tésztába, tényleg van hangja. Gyúráskor olyan sziszegésekkel találkozhatunk, mintha a szomszéd kocsijának a kerekét lyuggatnánk. Az biztos, hogy rendesen keletkeznek a buborékok.
Éppen ezért ajánlatos a legnagyobb tálat választani, hogy a következő egy órában, míg a kelési folyamat zajlik, tényleg legyen hely hova duzzadni. Különben úgy kifut, hogy hívhatjuk a macskákat takarítani. Ennek mondjuk az a veszélye, hogy a cirmosok felfújódnak és mindenfele fognak az utcában repkedni.
1 óra elteltével, mint teremtő, szét csapunk a banzájban, és sóval megkeverjük a tésztát, pogácsát formázunk belőle és behajítjuk a sütőbe, majd az eredményt a gyomrunkba raktározzuk.
A joghurtos kísérlet ebben az esetben sikeres volt. De még nem ért végett. A joghurt további tippeket ad. Itt a joghurt sok esetben a fokhagymával együtt jár. Így következőkben fokhagymás, hagymás, snidlinges, stb.. változatát is kipróbáljuk.
Arra mindenképpen érdemes készülni (főleg itt, Törökországban), hogy a joghurt mellett esetleg vizet is kell a tésztába keverni. Nálunk annyira sűrű a joghurt, hogy ha már csak egy szobába is került a liszttel, mindjárt megkeményedik.
A joghurt minden esetben azért nem a megfelelő helyettesítője a tejnek. Vagy csak mi voltunk bénák. A piskóta egy darabig szépen növekedett a sütőben, majd az egész összeomlott. Persze a macskák nagyon örültek. Sose hittem volna, hogy ennyire imádják az édeset.
Támad a joghurt,- Nincs hasonló bejegyzés
szuper, ez egy gyalog pogácsqas tészta tej helyett vizes joghurttal? ajajj én már látom mi lesz a maradék török joghurttal a hétvégén…a piskótába meg nem kell tej. abban az a művészet hogy az egész a jól felvert tojásfehérjétől nő meg. se tej, se élesztő, se sütőpor, csak a két kacsód, amivel felvered a habot. meg az a kettő, amivel nem töröd össze, amikor belekevered a többi cuccot…
Mi lett a joghurt vége? :)A tojás felverés, na meg a piskóta se megy még annyira, hogy a tejet kihagyjuk. De majd talán… 🙂
végül teljesen más lett a menü. a piskótát majd megmutatom majd amikor kimegyek.
Pedig-pedig úgy szurkoltam. :)Azóta már a 3. ilyen sütögetős-sós-sajtos-nemtudommit sütöm ezzel a módszerrel. A lányok szerint jobb így. Én csak azt látom, hogy izgalmasabb. 😀