Isztambul egyik jelképe a sirály.
Najó, talán mégsem, de annyi van belőlük, hogy minden fényképre belemásznak. Kivéve persze, ha éppen őket akarjuk fotózni.
Isztambuli turisták kedvelt fotós célpontjai a sirályok, amikor éppen áthajóznak Európából Ázsiába, vagy fordítva. Mert hát mégis milyen vagány lesz a fotó, ha a háttérben levő dzsámi nemcsak magában áll, hanem sirály is van a képet. Aztán otthon majd a cool haveroknak büszkén mutogathatjuk, akikből kitör majd a művészi csatakiáltás: Sirály!
Na de ezek a madarak aztán nagyon tudnak, ha arról van szó, hogy ott lenniük a fényképen. Olyenkor mindig inkább máshol vannak. Hiába van pár millió belőlük a Boszporuszon, nem olyan könnyű őket fényképezni.
Így íme egy módszer, amivel garantáltan tudunk sirályt fotózni.
Először is, éheztessük ki őket!
Ez azért nem olyan könnyű, amikor mindenkinek kedvenc szórakozása a sirályok etetése. Viszont télen az emberek jobban szeretnek a forró levegőjű hajó belsejében ücsörögni és teát kortyolni, minthogy a hajó oldalán harcba szálljon a jeges széllel. Így télen már egy kisebb csemegével is sokkal több sirályt tudunk magunkhoz csalni.
Szerezzünk nekik tápot!
A sirályok kedvence a simit. Ez egy kerek szezámmagos perec, amit minden sarkon lehet kapni. Persze a hajón is árulnak, meg olyan helyen is, ahol nem is gondolnánk. Egy most éppen itt árulja az utcában.
Tehát vegyünk néhány simitet. Ez lesz a csali.
Készítsük elő a fényképezőgépet!
A sirály egy nagyon gyors madár. Általában gyorsabb, mint a hajó. Amikor a hajó mellett repülnek, jól láthatóan a lezuhanás ellen küzdenek. Az átesési sebességük (a minimális sebesség, amivel még repülni képesek. Ha ennél lassabban mennek, akkor egyszerűen lepotyognak) jóval a hajó végsebessége felett van. Ezért ne várjunk olyat, hogy a sirály majd mellettünk repül, és szépen a szájába pakolhatjuk a simitetet, miközben a társunk lefényképez. Elég az, ha erre a sirály arra vár. De majd ha rakétával lesz felszerelve a hajó, akkor talán…
Így a fényképezőgépről kapcsoljuk ki az automatikus zoomot. Mert mire az rááll a madárra, addigra az régen elrepült. Legjobb, ha minél több automatikát kikapcsolunk.
Fotózzunk tömegben!
Egyetlen egy sirályt lefényképezni egyáltalán nem egyszerű feladat. Éppen ezért ne is próbálkozzunk. Sokkal könnyebb, ha egyszerre mondjuk 400-at fényképezünk.
Ehhez kellett a simit. Még a hajó indulása előtt kezdjünk el kisebb darabokat dobálni a tengerbe. Pillanatok alatt megjelenik egy sirály. És persze hozza a társait is.
Ezek után már igazán könnyű lesz fényképezni.
Ha a sirályok éhesek, könnyen kerülhetünk olyan szituációba, amitől még Hitchcocknak is rémálmai vannak…
Igen, még emlékszem, amikor a szeptemberi nyár ellenére olyan szél fújt este a hajón, hogy már senki nem maradt a fedélzeten rajtam és pár utason kívül, mire elértük a Yedikulet. Akkor azért már nem lett volna kedvem még a sirályokat is etetni visszafelé, de be is sötétedett. Azt kérdezni akartam, hogy mi az a kis sziget, ami áll egy épület, mint egy pici világítótorony (vagy kápolna)? Egy csomó isztambuli képen rajta van, ahogy az Aranyszarvnál a háttérben megy le a Nap.
Igen, ezért éheznek szegények, és ezért vannak tavasszal megvadulva. :DAmire gondolsz, az a Kislány-torony. Török nevén a Kız Kulesi. Egyszer majd írok róla is. Egy bizánci időből maradt világító torony, ami ma étterem.A történet szerint valami nagymufti oda zárta be a lányát, hogy hm.. úgymond megvédje az esküvőig. De a fiúja mégis minden este beúszott hozzá. Mígnem egyszer a fiú túlságosan kifáradt, és hazafele úszva belefulladt a tengerbe…
Én másik legendát ismerek: megjósolták a az emberkének, hogy a lányát kígyó marja meg, és mivel nagyon szerette, ezért bezáratta oda, nehogy teljesüljön a jóslat. Egyik nap pedig egy tál szőlőt vittek be a lánynak, viszont elbújt benne egy kígyó, amely végül megmarta.A tefélédet még nem hallottam. De biztosan van még jópár más legenda is, nem?
Ó ez a kígyós nem rossz. Van egy ilyen az Ezeregyéjszaka meséiben is. :)Biztos sok van még.A lány-fiús olyan romantikus, míg a másik inkább tanmese jellegű: a sors elől nem lehet elmenekülni. :)Ha valaki más történetet ismer, kérjük, ossza meg. 🙂
Előbányásztam az útikönyvet és én is megnéztem az mit ír. Konstantin császárt írja, aki a lányát záratta be. A másik: Leander, a szerelmes ifjú, vénusz fiatal papnője, Héró kedvéért minden éjjel átúszta a Boszporuszt, mígnem egy vihar során a vízbeveszett.
Már régen elajándékoztam az útikönyvemet… :DKöszönjük az információkat. Látom, kell egy Kislány-tornyos bejegyzés. 🙂