Törökül a kömény a kimyon nevet viseli.
Na persze…
A gond ott kezdődik, hogy a köménynek ezer neve van, ami tájegységenként (értsd falvanként) teljes más. Ha mégse, akkor viszont az egy teljesen más növény.
Eme probléma kiküszöbölése érdekében más neve van a normál köménynek meg a nem normálisnak (vandál kömény). Csakhogy az eltelt ezer évben mindez úgy összekavarodott, hogy öröm kibogozni.
Én itt Isztambulban jól elvoltam egy darabig azzal, hogy az otthoni köményt itt kimyonnak hívják. Mert hát az az egyszerű kömény errefele. Ez kerül bele a levesbe.
Addig nem is tűnt fel, hogy ez teljesen más, ameddig bele nem raktam a pogácsába, aminek rettenetes íze lett. Szerencsére a törökök így is befalták és mondogatták, hogy hát hümm, hát köményt is lehet belerakni?
Persze ez elsőre nem derült ki, csak kezdett minden gyanús lenni, amibe a kimyon belekerült. Mígnem gondoltam egyet, és a magyarországi sarki boltban vettem két zacskó magyar köményt, és azt kezdtem használni. Mindjárt minden sokkal jobb lett.
Nade, akkor mégis mi van ezzel a köménnyel?
Interneten sokat böngészve, és persze Melinda blogolvasó-botanikus-növényprofesszorina rengeteg segítségén csak sikerült kibogarászni, hogy is van ez.
Kiderült, hogy a magyar mezei kömény meg a török mezei kömény valóban teljesen más.
Ugyanis kétféle „sima” kömény van. Attól függően „sima”, hogy merre is járunk.
A török mezei kömény, a kimyon, valójában római kömény. Angolul Cumin, latinul pedig Cuminum cyminum.
Míg a magyar mezei kömény törökül Frank kömény (Frenk kimyonu). Angolul Caraway, latinul Carum carvi.
A jobb (kevésbé) átláthatóság kedvéért: a magyar kömény nevei: Hazai kömény, mezei kömény, konyhakömény, keménymag, régikömény, hasznos kömény, Carum carvi
A török kömény nevei: Római kömény, fehér kömény, kumin, borsoskömény, Cuminum cyminum
Az alábbi képet jól látszik, hogy valóban van egy minimális különbség a kettő között. Ezt ugye sasszem nélkül is bárki azonnal felfedezi, ha a bazárban jár.
Bal oldali a magyar kömény, a jobb oldali a török kömény. Nagyobb kép itt.
Felül pedig a harmadik fajta: a fekete kömény.
Ilyen is van ám, és a törökök nagyon szeretik. Csakhogy ők nem köménynek hívják, hanem çörek otlu-nak. Máshol pedig nigellának. Ami azért egy jó szó, mert ha az angol Wikipédián rákeresünk, akkor kiderül, hogy rengeteg más nigella is van. Így a mienk a Nigella sativa.
Akkor most mégis mi mindebből a tanulság?
Vegyél otthon köményt! 😀
- Isztambul és a fűszerek (0.573)
- Mák, mák, fehér mák, sárga mák, kék mák (0.569)
- Acı Ali, a helyi Erős Pista (0.431)
- A szuperegyszerű büfé (0.431)
- Salep - a tél itala (0.427)
- Safranbolu (RANDOM - 0.005)
Ezt aranyosan összeraktad 😀
Én a magyar köményt nem szeretem, vagyis ráharapni nem. Viszont régen hallottam már a római köményről, de foglamam sem volt, hogy mi az. Aztán egyszercsak-véletlenül megettem életem legfinomabb lencselevesét, és akkor mondták, hogy kömény. Nagy nehezen összaraktam a fejemben. Boltban vettem kimyont, és már csak itthon bontottam ki, imádkozva, hogy az a bizonyos kömény legyen, ami a levesben volt. Hát, az volt. Azóta szinte mindenbe rakok, ami főzelék vagy krémleves. :)Bocsánat, ha zagyva lett, de úgy belelkesültem, ahogy olvastam ezt a bejegyzést.Én leegyszerűsítettem magamban: fekete köményre és fehér köményre. 🙂
Bár olyan egyszerű lenne, hogy fekete meg fehér. De közte van a…. barna, vagy szürke, vagy milyen is a középső? :DItt egyébként nagyon drága a magyar, azaz a frank kömény. 950 forint az 50 g. Eztán ez is otthonról vesszük majd, mint az Erős Pistát.