Bálint-napi sütögetés

A Valentin-nap, azaz a Bálint-nap sok szempontból katolikus ünnep. Más szempontból meg egy üzleti fogás. Megint máshogy nézzük, akkor pedig az eredete egy pogány pásztorünnep. De az biztos, hogy a dolgok jól össze vannak kavarodva, és ma már azt se tudni, hogy az a bizonyos Valentin melyik nembe tartozott, és melyiknek írta azt a bizonyos levelet…

Akárhogy is legyen, a felhajtást nem ússzuk meg Isztambulban sem. Itt egyszerűség kedvérét Sevgili gün-nek, azaz a szerelem napjának hívják. Nincs benne se Valentin se Bálint, helyette van egy rakat akció. Csak ma, csak most, csak neked, és csak rózsaszínben.

Mi abba a kategóriába tartozunk, akik szerint az egész csak egy nagy felhajtás, és a szerelem különben sem egy napi tart, ha mégis, akkor meg már rég baj van. Így mi nem csinálunk belőle nagy ügyet. De azért este nyitottunk egy jó kis magyar bort, meg volt éneklés is. Hiszen a TV-ben a ki-mit-tud helyi változata volt, így mi is beszálltunk a kornyikálásba. 😀

Ha viszont már szórakozunk, akkor legyen egy kis sütögetés is. A szokástól eltérően valami olyan meglepetésre gondoltam, amivel a hasat is jól meg lehet tömni. Ezért lett egy szívalakú pizza. Látványos és finom. 🙂 Nyumnyum.

A pizzáról már meséltem, hogy itt, Törökországban szörnyű, milyen pizzák vannak, annak ellenére, hogy a helyi pide és lahmancu alig különbözik, és azt mégis remekül meg tudják sütni. Csak a pizza az valahogy… legújabb találmány az, amelyiknek a szélébe nem sajtot, hanem virslit tesznek. És még mustár is van hozzá…júj….

Így aztán a pizzát is kénytelen vagyok otthon legyártani, de így viszont mindig nagyon jó, meg friss, meg nyumnyum. 🙂 Aztán eszembe jutott, hogyazt még nem írta le nektek, hogyan is lehet jó pizzát sütni.

A titok az, hogy nincs benne semmi titok. Sima kenyértészta az egész. Kell bele liszt, víz/tej/joghurt, kis cukor, kis só, kevés olívaolaj/vaj/margarin, majd mindebből kemény tésztát gyúrunk.

Nosza rajta hát! De gondoltam egyet (miért is legyen minden sütés egyforma, kalandok és tűzoltók nélkül?), és az ínségesebb időkre is felkészültem, ha már telerondítom a konyhát. Értsd ez alatt, amikor szombat reggel nincs kedvem korán (14:00 előtt) felkelni. Ezért dupla adat tésztával indultam, amiből az egyik adagból majd kifli lesz. Addigis bemegy a mélyhűtőbe és várja, hogy felébredjek és belapátoljam előbb a sütőbe, majd pedig a hasunkba. 😛

A logika persze azt mondaná, hogy dupla adag tészta dupla adag élesztőt is kíván. De gondolom a tapasztalt szakácsok erről megpróbálnának lebeszélni. Ez mondjuk egy jó előnye annak, ha nincs tanárom. Ki tudok próbálni olyan dolgokat, amik másnak eszébe se jutnak. 😀 lehet, hogy az ük-ük-ük-ük-ük-ük nagymamánk is megpróbálta (mielőtt leégett a fél falu), és azóta minden leszármazott úgy tanulja, hogy olyat aztán sohase tegyünk! Pedig lehet, hogy csak a közeli malmot átalakították szabadságharcos erőddé és a lisztbe jutott egy kis puskapor is….

Na tehát, elő a két élesztőt, és bele a joghurtba. Meg egy kis lisztet és cukrot. Aztán kezdődhet is az élesztőverseny.

De persze a fene se akar annyit gyúrni. Egy adagot még csak-csak, na de kettőt.. Sőt, van egy harmadik süti is folyamatba a móka kedvéért, de arról majd a blog végén írok. Elég most annyi, hogy lenne mit gyúrni.
De akkor eszembe jutott, hogy esetleg megpróbálhatnánk géppel is gyúrni. Internet blogokban számtalanszor szerepel gyúrógép, ami olyan, mint a mixer, vagy robotgép, vagy kitudja mi a neve…berreg és forog a benne levő cucc, de nem a szecskázógép.
Na, ehhez van ilyen hullámos vonalú keverőkanál. Az nagyon hasonlít az interneten levőkhöz, így aztán egy próbát megér.

Ebbe belehajítottunk mindent, ami csak jó lehet egy pizzatésztának: liszt-joghurt élesztővel-cukor-só. Ügyelve, hogy az élesztő és a só azért ne kerüljön túl közel egymáshoz, mert kitör a bandaháború.

Közben a másik joghurtban is felszaladt az élesztő. Az egész úgy néz ki, mintha valami őrült tudós professzortól elloptunk volna egy tál agyat. Igen mester, hozom már!
Most már a traktorral úgyis elszúrtuk az eredeti tervet. Mehet minden egybe, majd gyúrás után válogatunk.

Készen van ez a rész, mehet a kelesztés.
Kivételesen elmarad a dr. House két epizód, mert van a másik sütemény, amit ebben az időben pont össze lehet rakni. És még a konyhát is ki lehet tisztítani. Biztonság kedvéért a kelőben levő tészta kupakjára teszek egy téglát. Ki tudja, mit rendez a két élesztő odabent…

Ez a másik süti: diós süti. Természetesen ez is szívalaku. Ennek a pontos receptje itt található. Három verzió is van, mi a középső használjuk.

A tészta megkelt, és nem kellett kalapáccsal megcsapkodni, hogy nyugton maradjon. Sőt, egészen jól kezelhetőre sikerült.
Így mindjárt össze is hajtogattam belőle a kifliket (egyszerűség kedvéért nevezzük ezeket a csigákat inkább kiflinek), majd bekerültek a mélyhűtőbe. Pár hét múlva kiderül, mit sikerült belőle összebarkácsolni.

A katonák készen állnak a bevetésre. Ezt legjobban a vérszomjas lila-rózsaszín nyújtódeszka érzékelteti.

Most, hogy az extra dolgok elkerültek az útból (kiflinek való, diós süti), lehet a művészettel foglalkozni.
A pizzatésztát, vagyis a kenyértésztát, normális esetben nem nyújtjuk, hanem húzzuk. Vagy fejünk felett pörgetjük, de annak megvan az a veszélye, hogy a lámpa is feltét lesz. Én beérem azzal, hogy a nyújtófával párszor jól erősen odasuhintok neki, amikor túlságosan púpos, egyéb esettben döngölöm.
Így kapunk egy szép kőr, vagy valami nagyon hasonló alakot. Elővesszük a bicskát, és ebből kivágjuk a szív alakot. Szerencsés esetben a tizedik próbálkozás előtt már sikerül.

 

Itt már az elősütés zajlik. Az elősütés csak akkor fontos, ha nem tudjuk, mikorra is kell készen lennie. Így elég a feltéteket rápakolni, és 10-15 perc múlva már ehető is.

Ha ez megvan, a nehezén már túl is vagyunk.

Jöhet a feltét. Ez ugyebár mindenkinek, ki mit szeret, vagy mit talál a hűtőben.

És persze a szósz. Nálunk a következő: hagymát elkezdjük pirítani egy kis olajjal. Legjobb a vöröshagyma, de azt nem olyan könnyű találni Isztambulban. Amikor már szépen pirul, akkor jöhet a paradicsom, amit előtte beleraktunk a szamuráj gépbe cafatokra vagdosás céljából. És mindezt főzzük, főzzük és főzzük, míg kedvünkrevaló nem lesz. Ajánlott még bele só, cukor, fokhagyma, oregánó (azaz szurokfű – a szótáram mindig i akarja javítani, és igaza is van), meg ami még eszünkbe jut.

És ilyen a sütésre kész szívalakú pizza.