Török kukoricás kenyér magyar módra

Szintén Isztambulban él egy másik magyar kolléga, akinek a blogja adta az ötletet, hogy érdemes lenne a kukoricalisztes receptekről letörülni a digitális port.

Legutóbb egy mutáns chipszel próbálkoztunk, amiben a kukoricalisztet kereszteztük a pogácsa-kenyérrel, majd a sajtos ostyasütős megoldással. Mindezt úgy, hogy lehetőleg kihagytunk belőle minden műveletet, cserébe beleraktunk mindent, amit csak a hűtőben találtunk.
Az eredmény nem lett túl jó. Azóta sok macska messze elkerüli a házunkat, a többi pedig elég alaposan megnézi, mit is rakunk ki nekik.

De most ismét felkerekedtünk! Megpróbálkoztunk egy kukoricakenyérrel. Mégpedig a trabzonival. Persze mire mi elkészültünk vele, nemsok köze lett a trabzonihoz, de így mégiscsak jobban hangzik. 🙂

Trabzon a Fekete-tenger keleti végén egy igencsak hegyekkel telepakolt tartomány olyan időjárással, annyi esővel és köddel, amit még a skótok se bírnak sokáig. Nemcsoda, hogy a legjobb teák is erről a részről, a közeli Rize tartományból származnak. Ez a térség bővelkedik a halakban, a teában, és a kukoricában. Rengeteg ételük készül kukoricából, de a legjobbak mégis azok, amikor a halakkal keverik őket. A mi lisztünk is innen származik. Ami azért is mókás, mert legalább 1000 km-ről jött. Ez kb. olyan, mintha valaki Budapesten francia liszttel sütögetne… A mienk viszont nem volt drága.

A receptben sokat segített a Limara péksége blog, és még sok más internetes oldal, ahol megtudtam, hogy a kenyér készítése nem ám olyan egyszerű. Vannak kovászos dolgok, meg 20 perces dagasztás és búbos kemence, na de persze ha a kenyérsütő gép meg tudja csinálni, akkor majd mi is. Sőt, mi olyat is tudunk, amit a gép nem: van ám nekünk agyagedényünk, amivel a kőedényt tudjuk szimulálni! Na ezt csinálja utánunk a masina! Végül ez az agyagedényes sütögetés adta a lelkesedést, hogy belevágjunk.

Kezdjük megint a szokásossal: joghurtba beledobjuk az élesztőt, adunk neki cukort meg egy kevés sima lisztet (állítólag a kenyérhez másfajta liszt kellene…). Most kivételesen nagyon jó kis házi joghurtunk van, amin egy különleges bűvészmutatványt is sikerült bemutatnom, hála annak, hogy jó sűrű volt a joghurt.

Miután a joghurtban az élesztő felfutott (nálunk kifutott), akkor jöhet a liszt és a kukoricaliszt. A tanácsok azt javasolják, hogy kenyértészta esetében mindig érdemes a sima lisztet is megtartani. Az arányokról már harcias viták és repkedő balták is szólnak. Mi a 40% extra – 60% sima arányokat próbáltuk megközelíteni. De aztán, ahogy sikerült.

Tehát az élesztős kotyvalékhoz, ami annyira futott, hogy metróval kellett utána menni, raktunk 300 g kukorica lisztet (mert ennyi volt a zacskóban), meg 400 g sima lisztet. De az egy 5kg-os nagy bödönben van nálunk, és öntés közben kicsit jobban megdőlt, mint kellene… Meg belerepült egy darab vaj is, ami maradt a reggeliből. Ebből gyúrtuk aztán össze a tésztát. Só majd a kelés után kerül bele. Ezt a kukoricás dolgot azért nem olyan könnyű gyúrni. Ha ezt még sokáig folytatom, mehetek én is az edirnei olajbirkózásra…

Gyúrogatás után következett a kelesztés. Szokás szerint két rész Dr. House a várakozási idő (2 x 41 perc). De az elfogyott, így más sorozatot keresek. Így aztán ezt az időt az agyagedények keresésével, leporolásával, mosásával és szárításával töltöttem. Ezek egyébként pudingok sütésére való. De az is lehet, hogy egyáltalán nem kellene a sütőbe pakolászni…

Persze, kit tudja, hogy működik egy ilyen agyagos dolog. Amit eddig láttam, abban rizst főztek, Viszont az nem volt mázas. Igaz, nem kellett aggódni azért, hogy az étel íze benne marad, mert kalapáccsal segítették ki a megfőtt ennivalót. Azon én is gondolkoztam, hogy vajon hogyan fogunk ebből bármit is kiszedni, de nekünk nincs kalapácsunk. Előkészítettem hát a vasreszelőt, amivel már számtalan esetben sikerült a befőttesüvegeket és a konzervdobozokat nyitásra bírni. Persze az is lehet, hogy az agyagedény majd látványosan kettétörik, mert mégiscsak valakitől meg kellene kérdezni, miként kell ezt használni. Abban az esetben viszont a délutáni program a sütő sikálása lesz. Ezért egy modern tepsit is bekészítettem.

Amíg így előkészültünk, előkerestük a poroltót meg a többi hozzávalót, addigra a kenyértészta is megdagadt. Lehet belegyömöszölni az agyagedényekbe, meg a tepsibe. Előtte persze még hozzáadjuk a sót, és gyúrunk rajta. Jó sokat. Elvileg most kellene 20 percig, de én csak 5-ig bírtam. A tészta akármennyire is lukacsos, olyan kemény lett, hogy házat lehetne rá építeni. Persze a neten voltak utalások, hogy a kukoricaliszt másképpen fog viselkedni, na de hogy ennyire..
Így aztán a tésztát nem beleöntöttük az agyagedényekbe, hanem belekalapáltuk. A maradék pedig a tepsibe került.

két nagyon j
ó tippet találtam:
Egyik, hogy vágjuk be a kenyeret, és várjunk 15-20 percet, amíg azok szépen kinyílnak, ettől jobban átsül a kenyér. No meg jobban fog kinézni, ami nem elhanyagolható, ha már a kenyérforma helyett olyan lett, mint egy kukac, amit strandpapuccsal próbáltak megijeszteni.
Másik pedig, hogy vízzel kenjük be a tetejét, akkor ropogósabb lesz a héja.

Na de 15 perc nagyon hosszú, viszont rövid egy újabb sorozathoz… Ha már úgyis kísérletezünk, akkor próbáljuk ki a tigriskenyeret, vagyis amelyiknek pettyes a teteje. Limara receptje szerint csak a tetejére kell kenni egy masszát. Ennek az összetétele a következő:

• 65 ml meleg víz
• 1 dkg élesztő (1,5 tk. szárított élesztő)
• pici cukor
• 60 g rizsliszt

Lássuk.. meleg víz az még van. Viszont az élesztő már a tepsiben duzzog. Rizsliszt nincs itthon, és a sarki közértet is hiába hívnám fel, náluk olyan nincs (helyette vannak más meglepetések. Ki gondolná, hogy az embernek mikre lehet szüksége az éjszaka közepén…). Elvileg a kukoricaliszt még jobb. De az is bent van már a tepsiben.

Najó, akkor próbálkozzunk a modern technikával!

Asszondi ennek a csodamasinának a használati utasítása, hogy minél tovább daráljuk a belerakott kávét, annál finomabb lesz. Valószínűleg a kínai fordító úgy értette, hogy a kávé apróbb szemű lesz. Pedig nem lenne rossz egy olyan gép, amivel a minőséget lehetne javítani… Aztán azt is írja, hogy kávén kívül mást darálni szigorúan tilos. Hmm.. az ilyen mondat felkérés keringőre.

Nosza dobunk bele egy kis rizst. Rózsaszín zacskós jázmin rizst. Azért ilyet, mert ezt találtam. És már kezdődhet is a vidám berregés. Jó reggelt szomszéd!

Erre a csatazajra már a Sema is odajött, megnézni, hogy mégis mi a rettenet folyik a konyhában. Bár a gép sokkal halkabb, mint az a régi szovjet változat, amit azért fejlesztettek ki, hogy míg az ember a kávét darálja, addig tudjanak a tankok a kertben lopakodni.
Megtudtam, hogy van ám otthon rizsliszt, mert a múltkor valaki babával jött, és a bébiételt ebből főzték. Így végül azt használtuk, és nem derült ki, milyen eredménnyel is jár.
A használati utasításban volt még egy mondat arról, hogy tisztításkor ne tegyük a víz alá, így én bő vízzel elmostam.

Najó, akkor tehát rizsliszt meg víz és egy kis cukor, mert más nincs, és bekenjük vele a kenyerek tetejét. Mókából pedig szórunk rá egy kis fekete köményt, mert a törökök azt nagyon szeretik.

Ez pedig a tartalék kenyerünk, a B terv.
Erre fekete és sárga mák került.
A sárga mák remek ötlet volt, mert a tészta is sárga, így jól meg tudott bújni. Így ő lett a rejtőzködő alakulat.

Szerencsére a sütőben elég sok hely van, mindent egyszerre be lehetett hajigálni. Jó is, mert eléggé sokáig sült, és nem vagyok benne biztos, hogy nem lett volna-e jobb még várni. Azt ajánlották, hogy elején 250 fokon érdemes sütni, majd 10 perc múlva 200-on, 20 perc után pedig a 170 fok lesz a nyerő.

A kenyerünk ilyen lett.

Tapasztalatok:
Szerintem a sima tepsit, sőt, a lapos tepsis verzió sokkal jobb, mert akkor tud nőni a kenyér. Ebben az agyagban olyan lett, mint egy darab tégla. Egy szelettel is remekül jól lehet lakni. És olyan nehéz lett, hogy ki lehet vele azt ajtót támasztani, ne csapkodja a szél. Viszont tényleg jól néz ki. Ezzel együtt figyelni kell rá, hogy sütés után azonnal ki kell venni az agyagból, különben beleizzad. Úgy pedig tényleg nem poén.
Valahol útközben a tigris dolgok is eltűntek. Talán elszaladt a macskákhoz rokonlátogatóba… Lehet, hogy kevesebbet kellett volna a tetejére tenni?

Mindent összevetve remek móka a kukoricás kenyér. Vajas-mézes kenyér verzióban nagyon jó, meg édes lekvárral.

Török kukoricás kenyér magyar módra, 10.0 out of 10 based on 1 rating

---