Isztambul turistainfo – innivaló

Isztambulban erre szerencsére nincs szükségünk. Inni mindenhol lehet.

Isztambul és Törökország csapvize nem iható. Ennek oka valójában nem a vízben keresendő, hanem a rendszerben. Sok országban (keleten és nyugaton egyaránt) egész egyszerűen nem ivásra készítették a vízvezeték rendszer, ezért hiányoznak azok a tisztasági elvárások a csövek és a berendezések terén, ami mondjuk Magyarországon van. Mindez nem jelenti azt, hogy a víz büdös lenne, vagy bármi komolyabb bajod lenne, ha iszol belőle (a porcelánbusz vezetésén kívül). Főleg ha csak 1-2 hétig vagy itt. De a kellemetlen meglepetések elkerülése véget érdemes ásványvizet venni.

Az ásványvizet, vagyis vizet su (ejtsd: szú) néven találjuk meg minden sarkon, minden kicsi és nagy boltban, újságárusnál, és tényleg mindenhol, ahol szájba rakható dolgokat árulnak. A fél literes kisüveget 50 kuruş-ért árulják. Kérhetünk soğuk (szóúk) hideg vagy sıcak (szcsak) meleg vize. A meleg azt jelenti, hogy ami kint van a napon/árnyékba. A hideg pedig, ami a hűtő legalján, és jó esetben is csak rettenet hideg. Néha találni olyan feliratot is, hogy buz gibi, ami jéghideget jelent. Olykor valóban jeget találunk az üvegben…

Sarki boltokban találhatunk literes (1 líra), és még nagyobb palackokat is. Ezt mindenki maga döntse el, hogy kirándulás közben inkább nagyobb üveggel jár, vagy kisebbel. De attól nem kell aggódni, hogyha elfogy a víz, akkor nem találunk pár percen belül. A hotelbe is érdemes pár literrel bepakolni. A hotelekben általában minden drágább, így ajánlott a sarki kisközérben a legnagyobb palackból berámolni néhányat a szoba hűvösebb részébe.

Törökországban nincs olyan, hogy buborékos víz, nem buborékos, félig buborékos, stb… A víz minden esetben sima víz, hiába kék a kupakja. Ha bubis vizet szeretnénk, akkor szódát kell keresnünk. Bár ebben az esetben inkább ajánlom a gazos (gázosz)-t, ami egy ízesített tradicionális szóda. Nem túl erős az íze, csak annyira, hogy ne sima vizet igyunk.

Néha találhatunk dobozos vizet is. Bármennyire is jópofa, egyáltalán nem praktikus, mert nem lehet visszazárni. Így csak akkor vegyünk, ha nagyon olcsó, és azonnal meg akarjuk inni.

A víz után következzen a tea (çay – csáj). Ilyet is mindenhol lehet inni, bár ehhez már be kell ülni valahova, kivéve ha a hajón ülünk. Ez viszont jó alkalom arra, hogy elvégezzük a szükséges kitérőt a mellékhelyiségbe (törökül toalet, nehéz szó! 🙂 ). Teát étteremben és büfékben is tudunk inni. Ha csak teát szeretnénk, akkor jobb, ha büfébe ülünk, mert ott olcsóbb és teljesen természetes. Míg egy étteremben hát… bunkóság csak egy teáért beülni. Ha kisbüfébe ülünk be, akkor érdemes mellé egy kisebb pogácsaszerűséget is választani a kirakatból. Sós (tuzlu – túzlú), és édes (tatlı – tatl) süteményeket kérhetünk.

Néha kifejezetten csak a helyért ülünk be/le egy teára. Ezt a törökök imádják: egy jó kilátásért, vagy egy jó hangulatért leülni valahova és inni egy teát.
Egyik legjobb a Kislány torony közelében a tengerparton leülni. Erről itt találtok egy részletesebb bejegyzést.
Másik ajánlat a Piere Loti, amiről képeket itt találtok.
És pár jó hely a Boszporusz ázsiai oldalán. De ezekről lesz még szó később bővebben.

további török teás bejegyzések: török tea, instant tea, egzotikus török teák

Teát általában 50 kuruş-ért vehetünk, de elegánsabb helyeken 3 líra is lehet. Büfékben 1,5 fölé ritkán megy az ára. Jah, és ha unjuk a kis poharat, akkor kérhetünk büyük çay-t (büjük csáj), azaz nagy teát, ami már majdnem akkor bögre, mint amiben otthon iszunk. Najó, talán nem olyan nagy, de egy ekkora török teamennyiséggel vidáman felfutunk bármelyik dombra.

Ha olyan boltban járunk, ahol komoly vevőnek néznek minket, akkor gyakran meghívnak miket egy teára is. Ezt érdemes elfogadni. A tea, mint ajándék azt jelenti, hogy megkedveltek minket, jó kapcsolatot akarnak velünk kialakítani.
Néha felröppennek olyan hírek is, hogy a teába altatót raktak, majd kirabolták a turistát. Amennyiben nem megyünk olyan helyre, akkor ez biztosan nem fordul elő velünk.

Kávé.
A tea és a kávé bármennyire is különbözik, a „használatuk” nagyon hasonló. A fenti teás leírás majd minden eleme vonatkozik azokra is, akik inkább a kávét részesítik előnybe,
Ha kávét szeretnénk inni, akkor türk kahve (türk kahve)-t kérjünk, és várjuk meg, amik elkészült. Ha viszont éppen rohanunk, akkor lehet egy egyszerű nescafe-t is bedobni.

Ha kávét iszunk, akkor még készítés előtt kell kiválasztani, hogy mennyire szeretnénk édesen. A sade (száde) jelenti a cukor nélkülit, az az şereli (az sekerli) jelenti a kevés cukorralt, az orta şereli (orta sekerli) jelenti a közepes cukorralt (1 kanál), az çok şereli (csok sekerli) jelenti a sok cukorralt. Mindenki tanulja meg, melyiket szereti.

Vannak kifejezett kávéházak is. Ezeknek a nevében valahol benne van a kahve szó. Itt találhatunk nemzetközi cappucino, late és egyébb kávékat is, csak teát nem.

A kávéról korábbi bejegyzés itt.
Terebess leírás a török kávéról.

Következnek a gyümölcslevek.
Törökországban, így Isztambulban is mindig kapni friss gyümölcsöt, amik nagyon finomak. Persze legjobb Antalyaban. Sok helyen, főleg a forgalmasabb részeken, láthatunk egy-egy embert, amint egy kézi préssel gyártja a gyümölcslevet. Nosza, mi is menjünk oda! Nyári hőségben az egyik legjobb!
Kedveltek: narancslé (portakal suy
u – portakál szujú) és a gránátalmalé (nar suyu – nar szujú).

És van még egy ital, ami nagyon jó a forróságban: az ayran (ájrán).
Ez joghurt, víz és só keveréke. Ijesztő mi? 🙂 Elsőre az. Másodjára is. Harmadjára azért elkezdi az ember megszeretni.
Annak ellenére, hogy sós, nagyon jó meleg időben.
Ayranról bővebben itt.

Hideg időben ajánlott ital a salep (szálep).
Ez az orchidea gyökeréből készült tejes-vaníliás ital igazán finom, és jól átmelegít minket. Hajókon, büfékben lehet kapni. Hideg időbe az utcán is árulják, de ott jól meg kell nézni, hogy kitől is veszünk.
Salepről bővebben itt.

A szoft italok itt véget is érnek. Persze van kóla-fanta-stb… meg azok is, amiket otthon is találni a közértben. Egyedüli érdekesség a Kola Turka, azaz török kóla. Ezt is a Coca Cola gyártja, de ebben garantáltan nincs alkohol, így azok isszák, akik szerint a másikban van. Bár állítólag ezt utólag találták ki reklámfogásnak. Aki még emlékszik a 90-es évek magyar kólájára, annak ajánlom. Annyira nem rossz. 🙂 Sőt, sokan jobban szeretik, mint a „amerikait”.

És akkor térjünk át az éjszakai italokra!
Erről nekem kevés tapasztalatom van. Remélem, azért jó lesz kiindulásnak. 🙂
A törököknek nincsen olyan több száz/ezer éves hagyományuk az alkoholokkal, mint az európai országoknak. Ezért pl. a sör és a bor messze nem annyi jó, mint Magyarországon vagy Csehországban, Spanyolországban. Néha be lehet futni egy-egy jobb borba, de nagy szerencse kell hozzá.
Ritka a fehér bor. A minőségi minden esetben a vörösboré (kırmızı şerap -kürmüzü seráp). Ebből kérhetünk szárazat (sert – szert vagy kuru vagy sek – szek) és édeset (tatlı – tatlü). Bár az édes inkább félszáraz.
Elegáns helyeken olasz, francia, spanyol és bolgár bor van. Magyar bor csak nálunk, a lakásban található.

Sör esetében a leginkább elterjedt az Efes. Erről kevesen meséltek nekem, de jót nem mondtak még róla. Ha mindenképpen sörözni szeretnénk, de az Efes mégsem jön be, akkor általában amerikai márkák között válogathatunk. Nagyon ritka az általunk is ismert német, holland és cseh.

Igyunk inkább jó kis török töményet, a rakı (rakü)-t! És ezt vigyük ajándékba is. Sok helyen erre specializált bárok vannak, amik messze hirdetik, hogy rakı+balik. Azaz rakı és hal, no meg foci a TV-ben.
A rakı-t magyar ánizspálinkának is hívhatjuk. Jó erős, amit a helyiek vízzel hígítanak, ettől kapja a jól ismert fehér színét.
Nagyon jó ajándéknak is otthonra. Sima közértekben könnyedén találunk többfajtát. Ajánlom a Tekirdağ-ban, azaz Rodostóban készült rakı-kat. Azok az egyik legjobbak.

Készüljünk fel, hogy a nagyon vallásosak szerint alkoholt inni bűn. Mások megelégednek azzal, hogy a vallási ünnepeken (pl. Ramadán) nem isznak alkoholt. Így ha egy törökök szeretnénk meghívni valahova, előtte mindig kérdezzük meg tőle, így nem ér minket meglepetés.

Vannak helyek, ahol nem árulnak alkoholt. Ők messziről hirdetik, hogy alkoholmentes étterem (alkolsüz).
Más dolog viszont, hogy ezt az „extra” szolgáltatást a vendégek hogyan fogadják. Sokszor a közelben van egy kisbolt, ahol 40-60 féle bort, likőrt, sört és más különlegességet árulnak, és adnak hozzá diszkrét fekete zacskót is, hogy az ifjúság mégis tudjon valamit inni a kedvenc helyén.

Remélem eme rövid összefoglaló mindenkinek segít abban, hogy jól érezze magát Isztambulban! 🙂