Isztambul és a kutyák

Isztambul és a macskákról már volt szó bőven. Így itt az ideje, hogy a kutyákról is írjak.

Kutyából nincs olyan sok, mint macskából, bár ha kilóra nézzük, akkor könnyen lehet, hogy kiegyenlítődik a mérleg.

Míg macskákat leginkább mindenfele szaladgálni látunk, addig a kutyák leginkább egy helyben vannak. Ők kivárják, míg a Föld a megfelelő irányba kimozdul. Őket leginkább alva látni.

A emberek gyakran félnek az utcai kutyáktól, de Isztambulban más a helyzet. Itt a legnagyobb veszélyt az jelenti, ha átesünk valamelyik állaton. Mert ők bizony nem fognak csak úgy megmozdulni. A sétáló utcában, mikor a takarító kocsi arra jár, akkor az emberek rutinosa elugrálnak előle. A kocsi nem kerüli a sétálókat, legfeljebb dudál. A kutyáknál viszont nem így van. Azt még a seprűs kocsi is kikerüli. A kutya nem fog odébb menni.

A kutyák simát átalusszák a napot, legyen bármekkora zaj is. Persze azt a zacskót viszont, amibe az ennivaló van, azt kilométerekről meghallják. És pillanatok alatt ott is teremnek.

Éjszaka viszont mindez megváltozik. Persze ilyenkor is látni az ATM-fülkében alvó kutyákat, de azok testőrök. Az igazi Isztambul kutyák ilyenkor aktívak. Egyszer olyat is láttunk, amelyik hátul ült a motoron. Hátsó lábain ült, a mellsőkkel pedig a sofőr vállban kapaszkodott. Közben pedig vigyorgott, a nyelve pedig zászlóként lógott ki a szájából. Bukó sisakot viszont nem viselt, ami lássuk be, igencsak helytelen és veszélyes.

Láthatjuk, Isztambulban kutyák is vannak, és ők is vannak olyan lököttek, mint a macskák.