A macskák nem értik a zacskót

Isztambulban mi is beszálltunk már régen a nagy népi játékba: Adunk macskaját a környékbeli utcai cicusoknak.
Ez nem kötelező, de erősen ajánlott. Amikor a ember (és itt most erősen ki van hangsúlyozva az ember szó, mert csak az az állat jár el bevásárolni, míg a többi megvárja, hogy ember hoz neki ennivalót) hazaérkezik a boltból egy rakat zacskóval, akkor a macskák már ott várnak.

És bizony nem túl barátságosan néznek. Egy percig sem haboznak beárulni a nagyfőnöknek, ha elmarad a vacsora. Lopakodni nem lehet, mert a zacskó legkisebb rezdülését is kilométerekről meghallják. És egy pillanat alatt ott teremnek.

Ilyenkor legjobb, ha azonnal adunk nekik a macskajából. Érdekes módon a zacskót felismerik, de a működése még mindig zavarba ejti őket. Ahogy öntöm ki az ennivalót, olyan döbbenten néznek, mintha csak egy nyulat varázsoltam volna elő a kalapomból.