Ki Isztambulban jár, ne lepődjön meg, ha előbb-utóbb megéhezik. Sőt, ez egészen könnyedén megeshet velünk!
Isztambulban, és egyébként Törökországban is, hatalmas a választék. A különbség csak annyi, hogy Isztambul elég egy utcán végigennünk magunkat, és máris gasztronómiai körutazásban részesültünk. Így ez a mostani írás inkább egy segítség a tájékozódáshoz, mintsem egy komplett leírás.
Mielőtt bárhova beülnénk, először azt kell eldönteni, hogy is akarunk enni.
Ahogy minden turistás országban jellemző, a helyieknek eszük ágában sincs bemenni a turista éttermekbe. Mivel azok rendszerint jóval drágábbak. Cserébe viszont olyan hangulatos helyen lehetünk, ami csak az utazási magazinokban létezik. A helyi és a turistaétterem ritkán hasonlít egymásra. Az utóbbiban az van, amit a turisták gondolnak helyi ételnek, és a felszolgálás is abban van, amit a turisták gondolnak helyinek. Míg az itt lakóknak szánt éttermekben azt találjuk, amit a helyiek valóban esznek.
Ez persze nem jelenti azt, hogy rosszak lennének a turistaéttermek. Sőt, gyakran tényleg nagyszerű a hangulata. Arra kell csak felkészülni (a drágább áron kívül), hogy az ételek nem lesznek annyira megfűszerezve, és ehhez hasonló szokatlan dolgok.
Természetesen ha turista helyre megyünk, akkor ott van angol menü, a pincérek tudnak angolul (vagy valami ahhoz nagyon hasonló nyelven), így ott igazán nem nehéz kedvünkre valót találni. Ráadásul az ilyenekről az útikalauzok is elég részletesen szoktak beszámolni. Turistaéttermek úgy lehet felismerni, hogy már gyakran a nevében is benne van, hogy Turkish, azaz török étterem.
Lássuk inkább azt, ahol a helyiek esznek. Ezek a kis és nagy éttermek is nagyon hangulatosak tudnak lenni. Sok esetben vannak felső emeletek is remek kilátással.
Ahhoz, hogy tudjunk az ételek között választani, meg kell ismernünk a kategóriákat.
Leginkább Törökország területei szerint csoportosítják az ételeket.
Ilyen a Fekete-tengeri övezet (Karadeniz) ahol elsősorban hal (balik) és tengeri ételek vannak. Kiemelten néha Trabzon vagy Rize városának neve is feltűnik. Ezek a területeken kukorica (mısır) alapú ételek gyakoriak. Ilyen különlegesség lehet a kukorica lisztben rántott hamsı (fekete-tengeri apró hal).
Hasonló tengeri övezet az Égei-tenger (Ege). Az itteni konyha a tipikus mediterrán, ami Olaszország, Spanyolország és Görögország ételeinek is az alapjai: Sok gyümölcs, zöldség. Főleg paradicsom és olíva. Bőven válogathatunk salátás dolgokban. Különlegesség az olívaolajban főzött-párolt zöldségek, a Zeytinyağ ételek.
A trák ételekben a balkáni ízeket találja meg a kitartó kutató. A trákok pl. előszereltet használják a vegetát az ételek ízesítésére.
No és van az anatóliai ételek. Kis-Ázsiai keleti és középső részeiről származó konyha alapja a hús. Ezt ízesítik hússal, és tesznek hozzá húst, meg húsos szószt. Egyetlen kivétel a mantı, ami tésztába csomagolt hús (tehát itt több a tészta, mint a hús).
Amikor éttermet választunk, akkor a fentiek alapján már a kategóriát is jól be tudjuk lőni. Még vannak a házias ételek, és a különböző régiók ételei. De itt már akkora eltérések vannak, amit nehéz kibogozni.
Érdemes olyan éttermet választani, ami hangulatos helyen van. Persze óvatosa, mert pl. az Eminönüben horgonyzó kis teknőkön (elmondásuk szerint történelmi hal-éttermek) nem biztos, hogy jól fogjuk érezni magunkat. Közvetlenül a kikötő mellett található, így a beérkező hajók eléggé rendesen megringatják az asztalokat. És előfordulhat, hogy a jó helyek drágábbak, bár ez sokkal ritkább, mint más országokban.
Általános jellemző, hogy ahol sokan vannak, ott az étel is jó. Vagy inkább fordítva: ahol kevés ember van, ritkán fogunk jót enni. A rossz helyekre még a macskák sem járnak.
Sok étterem ajtajában áll valaki, jó nagy hangerővel, hogy behívogassa a vendégeket.ők rendes emberek, de néha nagyon tudnak ordítani. Lehet velük jókat beszélgetni, de azét próbáljunk meg eljutni a menüig. Ez alapján az árat is fel tudjuk mérni.
Nekem az etalon az adana kebab, ami kb 10-12 TL szokott lenni. Ez egy általános ár. A középkategóriás ételek 10-15 TL között mozognak. Figyeljünk még az innivalóra is, nehogy az legyen túl drága. 3 TL felett már sok! Egy fogásos étel + üditő 15 TL körül ki szokott jönni, de ez az ár alatt is simán jól tudunk lakni,
Egy komolyabb étkezés, amiben már leves és saláta, meg egy-két extra is bekerül (pl. egy tányér sült krumpli középre), fejenként 20 TL alatt megúszható.
Még egy jótanács: ahol csak néhány féle ételt árulnak, azok mindig sokkal jobbak, mint ahol nagy a választék. ha egy étterem meg tud élni csak 1-2 étellel, akkor azt biztosan nagyon jól csinálják.
Ha már bent vagyunk, akkor lássuk a második kategóriát, amibe az ételeket csoportosítják:
Köfte: ez a magyar fasírt török verziója. Vagyis húsgombóc. Számtalan változata létezik.
Kebab: sült hús.
Izgara: ezek a grill ételek.
Şiş: nyárson sültek
Zeytınyağ: olivaolajban főtt/párolt zöldségek, gyümölcsök. Nagyon egészséges. Vegáknak ez ajánlott.
Mantı: Hús tésztába van hajtogatva. A legjobbak a Kayseri tartományból származnak.
Dolma: töltött káposzta és hasonló töltött ételek.
Gözleme: palacsinta
Balik: halak.
Makarna: tészta. Nem keverendő a pasta-val, ami sütemény! 😀
Patates: krumpli
Pilav: rizs
A lista persze tovább is folytatható, de ennyiből már kiindulhatunk.
Érdemes még tudni, milyen húsból is készült:
Et: ez a hús törökül. Minden, ami nem más állat, azaz nem marha, annak van neve. Ami marha, az a hús, vagyis et. Itt még különbséget tehetünk a dana és az inek között. A dana a férj, az inek pedig a legelők úrnője.
Tavuk: csirke
Hindi: ez a pulyka, de ilyet még sehol sem láttam.
Kuzu: birka
Domuz: malac. csak hogy tudtátok ezt a szót is. 🙂 Nagyon-nagyon-nagyon ritka. Ortodox és örmény vallású helyeken bukkan fel, de állítólag nem jó.
Balik: hal, rengeteg verzióval. Yunus-t azért ne együnk, mert az a delfin.
Ha mindezek után még bírjuk, akkor bepróbálkozhatunk az édességekkel. De ezt egyenlőre meghagyom, hogy ti fedezzétek fel. 🙂 Egy szótár azért jó, ha kéznél van. 🙂
Mindenkinek jó étvágyat!
Várom a ti tapasztalataitokat is. 🙂
a makarna-pasta különbségről jut eszembe: nagymamám a mai napig következetesen tésztának hívja a süteményt. tehát, ha ő azt mondja, hogy menjek át vasárnap, csinál tésztát, akkor süti lesz az ebéd :)egyébként, nem tudod véletlenül annak a sós-joghurtos szmötyinek a receptjét, amit már említettél itt párszor, és a fura íze ellenére jó szomjoltó a meleg nyáron?
Annak a kutyuléknak a készítése rém egyszerű:Joghúrt, víz és só. Az arányokról nem mond senki semmit. Nagyon függ a joghurttól. Van egy állapot, amikor már nem víz (nem zavaros), de nem is darabos. Szép folyékony fehérnek kell lennie.A só is hasonló. Adagolni kell szépen lassan. És amikor már nem sós joghurt íze van, de még nem agyónsózott lötty, akkor jó.Egy darabig gyakorolni kell.Nagyon fontos a jó joghurt, ami nem-Törökországban (innen nézve külföld. :D) nehéz szerezni. A magyarországi joghurtok elég messze vannak ettől. A görög joghurt már jobb.Tudsz venni török boltban, de azok meg német joghurtok, hiába törökül van feliratozva…