Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Minap a Fındıklı megállóból a Istiklal Caddesire akartam eljutni. A térképet megnézve a két hely koránt sincs messze egymástól. Viszont busszal meg egyebekkel nem igazán egyszerű egyik helyről átjutni a másikra. Nem elég egyszer átszállni!

Najó, nem fogunk itt balettozni, nekivágunk nyíl egyenesen! Végülis csak erre az apró dombra kell felmászni, és már ott is vagyunk!

Csak azt felejtettem el, hogy Isztambulban vagyok. Oka volt annak, hogy a főút nem erre megy. Az okot nem sokkal később meg is tudtam.

Amikor még a főúton elindultam, akkor az csak enyhén emelkedett. De a főút más irányba vitt, mint én szerettem volna menni. Aztán befordultam balra.

Nini! Egy lépcső!

Najó, ez még nem olyan nagyon sok, majdcsak feljutunk a tetejére! Csak addig a sárga házig kell feljutni, aztán le lehet dőlni az árnyékába.
Persze ami a képen nem látszik, hogy a sárga házat megkerülve a lépcső még tovább folytatódik. A ház csak a félutat jelzi. Talán egyszer valaki nyit ott egy éttermet/szállodát, hogy útközben meg lehessen pihenni.

Na de, pár liter víz elfogyasztása után csak felértem a csúcsra. Véget ért a lépcső! Hurrá! Bár ez inkább egy hu-hu-hu-huuuuuu……rá lett. 😀

Najó, elő a térképet, hogy akkor merre is. Jobbra egy kicsit, majd ott balra tovább.

Ott balra, az egy vízmosás volt valaha. Tehát, megyünk lefele. Jó meredeken! De legalább nincs lépcső.

Mégis, a lefelemenetelben az volt a legjobb, hogy végig láttam azt az utcát, ahol majd ugyan így fel kell mászni. Így minden lépés megtétele egyre kevésbé volt kellemes.

Leérve az egykori vízmosás aljába, megindultam felfele. Örültem, mint vasorrú bába a részecskegyorsítónak.

Ezek után már nem lepett meg, hogy a csúcsra felérve még mindig nem voltam a célban. Sőt, ez még nem is a csúcs volt!

Annyi legalább változott, hogy lefele nem kellet már menni. Túl sokat legalábbis. helyette hangulatos kis szűk utcácskákban lehetett bolyongani.

A térkép szerint már egészen közel voltam. Így itt már érvényesült az a bizonyos isztambuli szabály, ha nem tudod merre kell menni, menj felfele.  

És igen! Megvan a főutca! Sikerült! Mégse kellett kerülnöm!!!

———-

Ez már csak érdekesség, egy másik helyen. Érdemes megfigyelni, hogy ahol állok (nevezzük mondjuk földszintnek), az a piros háznál már az első emelet, a barnánál pedig a 3.
Hivatalosan az utca egyirányú…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
Nem mindig az egyenes út a rövidebb!, 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

3 hozzászólás a(z) Nem mindig az egyenes út a rövidebb! bejegyzéshez

  • Huh, az a lépcsős kép nem semmi! Nekem is sikerült ilyen helyekre eljutnom…mint az Alföld szülöttje számomra rá is csodálkoztam igencsak. Az meg még hihetetlenebb, hogy ezeken az utcácskákon még vezetnek is (és nem is akárhogyan…). Bezzeg itthon, mikor tanulóvezető voltam, egy apróbb vasúti átjáróban: Jaj, kézifékes indulás…hát ott aztán lehet gyakorolni. 🙂

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  • -számomraNéha nem megy a magyar. 🙂

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  • Igen, nehéz egy nyelv. :DÉn is sokszor várom, hogy a lejtő alján megállunk és kiszállunk a kocsiból, majd felgyalogolunk. Ó dehogy állunk meg! Felmegyünk ám mindenhol!A gyakorlás az, amikor van szembejövő is. 😀

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


82
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    üç
    “3”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek
    Drone röppenések