Túró

Mai mókánkban minden jól összetúúúúúúúúúúrózunk. 😀

Ezekben a tejes termékekben az a jó, hogy minden országban máshogy hívják őket. Vagyis pontosabban mindenki mást mond ugyan arra, vagy ugyan azt mondja teljesen másra. Sőt, még össze is meg vissza is kavarva vannak a dolgok. Szóval értitek, hogy van? 🙂 Bogozni pedig nehéz.

Törökországban legismertebb problémaforrás a joghurttal van. Az ugyanis teljesen más. Sokkal sűrűbb (ez persze így nem helyes, mert nem sűrűbb, hanem magasabb a viszkozitása, de akkor meg ki érti meg? 🙂 )

Ezért nem könnyű a magyar konyha elvárásait itt megtalálni. Persze ez fordítva is igaz. Elvem mégis az, hogy valahol és valahogy csak megvannak a magyar tejtermékek török párja. Pl. a tejfölnek a joghurt a párja. Még akkor is, ha ízben eléggé más. A felhasználás viszont hasonlít. Bár ez sem teljesen igaz. Míg Magyarországon egy doboz tejföl talán 200 g, vagy még kevesebb, addig Törökországban igazán nehéz 1 kg-nál kisebb joghurtot találni. 10 kg-at sokkal könnyebb. De valószínűleg megvan valahol a tejföl is. Talán a kaymak nevezetű érdekes állagú tejmicsoda. A kaymak a tejnek a fölét jelenti. De lehet, hogy mégse. A joghurt tetején levő, időnként deszka keménységű felső réteget hívják kaymaknak. És van külön kaymaklı (föles, nem ám fölös! 😀 ) meg kaymaksız (föletlen) joghurt. És lehet venni magában kaymakot is.
Szóval ezt még bogozni kell. 🙂

Túróval viszont kezdünk képben lenni. 🙂 Ez ugyanis sajt. Bár néha mégsem.
A sajttól a túróig a következőképpen jutunk el:
Van a beyaz peynir, a fehér sajt. Ez sok szempontból olyan, mint a túró. Szeretik sütibe, börekbe használni. Túrós pogácsa helyett sajtos van, ami a beyaz peynirből készül. A klasszikus sajtos pogácsa más fajta sajtból, a kaşarlı sajtból van megpakolva.
Van ennél túrósabb sajt is, ez pedig a lor peynir. Teljesen ízetlen túrószerű, de még sajt. Ez az, amivel végülis nem tudtam mit kezdeni.
A túrót végül úgy találtuk meg, hogy amikor Anyuka Magyarországon volt, megmutattuk neki, hogy micsoda magyar tejes dolgaink vannak ám. Mire azt mondta, hogy áááá, çökelek! Jól néztünk ki. 😀

Tehát a çökelek a túró. Ebből is a legjobb a falusi çökelek, esetleg aminek még tehén szaga is van. 😀

Különlegessége, hogy ez nem a konyhába kerül, hogy sütiben, tortában vagy túróstésztába legyen bedolgozva. Hanem a reggeliző asztalra kerül. Szépen megsózva, olíva olajjal felöntve, kakukkfűvel, mentával és fekete köménnyel megfűszerezve. Ez így nagyon finom tud lenni.

Próbáljátok ki magyar túróval, és várom a tapasztalataitokat! 🙂