Eső, eső kitartóan

Egyszer majdcsak vége lesz az állandó esőnek, aztán újra ránk tör a hőség. Addig viszont még meg kell küzdeni a vízzel.

Mert vízből aztán van sok. Ebben nincs is semmi meglepetés. Isztambul tele van hegyekkel és völgyekkel, vízmosásokkal. Valaha voltak patakok is, ezt mutatják a római kori térképek. De már régen benőtte őket a város, ahol minden tenyérnyi földön van valami.
Sőt a domborzat is jelentősen változott, mert a kerteket általában vízszintesre alakították, így teljesen normális, hogy a szomszéd kertje 1-2 emelettel alacsonyabban vagy magasabban van. Szomszédos szupermarketek esetében nem ritka a 15 m-es szintkülönbség sem.

Na de a vizet mit érdekli, mi van alul, az csak esik. Majd szépen összegyűlik tavakká, patakokká, folyókká. Ha épp egy város van ott, akkor annak a közepén. Márpedig Isztambul elég nagy ahhoz, hogy itt bőven van hely patakoknak és tavaknak. Általában az utcák a patakok. De akkor ha esik, akkor minden utca egy patak.

A tapasztalt lakosok nem is törődnek fele. Már régóta apró falak és mini-gátak vannak minden ház bejáratánál, hogy eltereljék a vizet. Így a víz nem jut be a lakásba.

Más dolog, hogy a bentlakó meg nem jut ki az utcára hacsak nincs csónakja! Ilyenkor munkába menni külön művészet! Pláne ha többségében szárazon akarjuk megúszni.

Persze a tapasztaltabbaknak van pótzoknijuk, a leleményesebbek pedig az vízhatlan zacsiba rakják, majd csak aztán kerül a táskába. Nem jó dolog, ha a tartalék zokni jobban elázik, mint ami a lábunkon van… 😀

Kolléga azért megoldotta a problémát: a laptop egyébként is meleg. Berakta alá az átázott zokikat. Fél óra múlva nemcsak, hogy szárazak voltak, de még ki is lettek vasalva! 🙂

Sent from my BlackBerry® wireless device