Sajtos gasztronómiai utazásunk talán soha nem ér véget, de az is biztos, hogy ebből nem lesz egy jól átlátható sajtlexikon. Csak valami hasonló. Bár jó lenne bejárni azokat a helyette, ahol a sajtok készülnek, beszélgetni egyet, megkérdezni a történetét és egyebek. Különben nem tudunk meg sokat a sajtról, leírva pedig kicsit fura, hogy már lassan a 30. sajtról írom azt, hogy nagyon finom 🙂
Ráadásul most még a nevét sem tudjuk. Házi készítésű nem-fehér sajt. Hanem egyszerűen csak sajt. Trabzonból. Tudjátok, az az a tartomány, ami a Fekete-tenger másik végén van.
A sajtot tényleg házilag készítették. Intenzív sárga színe van, mint az igazi vajnak. Ahogy árulták, nem is lehetett a vajtól megkülönböztetni. Mindkettőt tégla formában árulták, amiből kérésre levágta kisebb-nagyobb darabot. Az egész pult úgy nézett ki, mint egyik-másik akciófilmben a bank páncélterme, ami aranyrudakkal van felhalmozva.
Érdekesség, hogy a vajból is több fajtát árultak: sós, kevésbé sós, sótlan, kenyérre-kenős, süteménybevaló, sütéshez való, stb… És persze a vaj is nagyon finom.
No, és akkor ez a sajtos bejegyzés is a szokásos módon ér véget: a sajt nagyon finom. Nyum-nyum. 🙂
Sent from my BlackBerry® wireless device
Tudom nem ennél a bejegyzésnél üzentél, hogy szeretnél képeket látni az árvízi tragédiáról, de én most ide írok 🙂 Ma feltettem írásomat és néhány képet, amik nem olyan jó minőségűek, mert kameráról vettem le Prt Sc-vel… de azért a lényeg látható és itt megnézhető: http://www.krisztuka.blogspot.com
nana! ettél te már tömegoszlató sajtot is. emlékszel a németeknél vell salzburger akármilyen sajtra? lepipálta a csukva felejtett kikpacsolt hűtőt? de még az íze is gyilkos volt…
Valahogy az alpesi régióban sosincs szerencsém a sajtokkal. 😀 Mindig valami rettentő büdöset találok.Törökországban még nem futottam össze büdös sajttal, de azért még körbe nézek. 😀