A ropi jó dolog. De vajon kinek jutott az az eszébe, hogy a ropis zacskó kicsi legyen? És hogy ennyire kicsi legyen? Ez így nem ér…
Egyes helyeken lehet azért venni kilós kiszerelésben is, ami akár elég is lehet egy filmre. Törökországban viszont nincs ilyen. Még közepes zacskó sincs. Csak kicsi.
Igaz, az viszont 8 ízben. Még pattogatott-kukorica-ízű is van!
Na de most ennek vége! Házilag fogunk ropit csinálni, mégpedig rengeteget. Nem sokat, rengeteget!
A lelkesedésnek azért korlátot szab, hogy a kenyérsütő-gép (nekem inkább tésztagyúrógép) max 500 g lisztet tud megkavarni. Bár biztos van valahol egy pontosabb adat a használati utasításban. Egyszer majd tényleg elolvasom! 🙂
najó, akkor elindultunk 500 g liszttel. Ez később 400 lett, amikor láttam, hogy kezd nagyon megtelni a gép. Én pedig még mindig feltúrbózom az élesztőt, úgyhogy izgultam is, nehogy ellepje az egész konyhát… 🙂
Ez így kezd kicsit zavaros lenni… inkább elölről az egészet:
Régi jól bevált módszer szerint a joghurtba tettem élesztőt, meg ennivalót az élesztőnek: cukor + liszt. Majd utána kezdtem el megnézni a receptet, hogy egyáltalán mi kell bele. 🙂 A joghurt mennyisége továbbra is kérdéses. Mindig sokat rakok, de azért ügyelve rá, hogy ne másszon ki a tálból.
Mire összeáll a recept, mert mindent előszedek, addigra az élesztőt sikerült is felfuttani. Ezért ez micsoda szó már. Az enyém nem is futott. Inkább megpróbálta rohammal bevenni az egész konyhát!
Sikerült a különböző főzőcskés oldalakról összeollózni egy nekemvaló receptet. A ropi nem bonyolult dolog.
Liszt + víz + só + margarin.
Pontosabban:
500 g liszt
250 g margarin
2 kis-közepes kanál só
meg víz, ahogy sikerül.
Ezt lehet tovább vadítani ecettel, meg tejjel, joghurttal, stb… Mi olívaolajjal, mert arról már egyszer kiderült, hogy attól jó kemény, és ropogós (más szóval száraz) lesz süti. Persze az olíva meg a margarin nem igazán jó, ha túl sok van benne, így nálam csak 100 g margarin lett. Meg a liszt is 400, mert ahogy pakoltam bele a gépbe, rettentően sok lett minden.
Azért a tetejét feldíszítettem egy tojássárgájával. No nem azért, mert kell bele. Nekem a tojásfehérje kell a díszítéshez, de akkor mi lesz a sárgájával?
Szóval minden ment vele a kenyérsütő-gépbe. Végre! Ő dolgozik, én meg alszom addig.
Persze nem, mert a konyhát csak rendbe kellett rakni. Nem volt elég hely a tojást lerakni. 4 tojást vettem elő, de mind elveszett valahol a mosogató és a kenyérsütő-gép között. Mosogatás közben azért meglett, és lett belőle rántotta Semának, reggelire. 🙂
Másfél óra gyúrás-várakozás helyett másfél óra konyha rendbetétel után kész is volt a tészta. Néha azért rá kellett nézni. Muszáj, mert csak akkor lehet találomra az összetevőket összegyúrni, ha menet közben figyelünk, és szükség esetén korrigálunk. Így azért biztos összejött az 500 g liszt a végére. Még több is!
A kész tésztát most már lehetett formázni. Na de mégis hogyan? A ropi jó vékony… Najó, akkor nyújtsuk ki jóóóóó vékonyra. Ehhez pont elég volt az egész asztal. Most lehet szaggatni, majd pöndöríteni, majd tojással bekenni, majd rászórni a sót, egyebeket.
Ez így azért elég hosszú… Ennyit vacakolni egy szem ropival, miközben egyesek (pl. én) egyszerre négy-öt szálat esznek, és pillanatok alatt eltűnnek a gyomor nevezetű fekete lukban… Ez így nem lesz jó.
Végül inkább először jött a kenegetés, majd felszeletelve vékonyra (ez azért messze nem sikerült), megdobálva a tepsibe, és csak akkor lett megszórva sóval és minden jóval. Nagyszemű sóval. Le is esett róla mind. A kömény jobban bírta.
Még így is nagyon sokáig tartott. A végén már igencsak elegem lett belőle. Bár a képen nem látszik, hogy a végére a ropi alakja igencsak eltért a hagyományostól. Ugyanis már az elején sem hasonlított rá. 😀 Hát még a végén!
De azért csak összejött három tepsi „ropi”, amint szoksás módón (találomra jó melegre állított sütőben) megsütöttünk, majd megettünk. Szintén a szokásos módon. 🙂
Azért legközelebb körbenézek a bazárban, hátha találok valamit, amivel fel lehet gyorsítani a munkát, vagy legalább érdekesebbé tenni. 🙂
Izé...ropi,- Nincs hasonló bejegyzés
ez ám a ropi 🙂 jutott eszembe, a törökök is grammban mérik a hozzávalókat? mármint a receptekben, mert eddig (persze a magyar szakácskönyveket kivéve) mindig mindenhol azt láttam, hogy x gramm. csak mi különcködünk?
Tudod, ez nagyon érdekes. Magyarországon kívül még sehol sem találkoztam senkivel aki a deci- és deka- prefixumot (azaz tíz és tízed) használta volna. Se dekagramm, se deciméter, se deciliter. Sőt, sok olyannal találkoztam, akik még nem is hallottak róla!Mondom, hogy 3 dl, és kérdezik, mi az a deciliter…Itt grammra és kilogrammra mérnek mindent.Mármint, amikor vásárolsz.A sütés-főzésnél minden szemre megy, vagy pohárra. Pl. fél pohár víz, három pohár liszt…A kenyérsütő-géphez kaptunk kiskanalat, nagykanalat meg nagypoharat. Az összes recept ehhez mérten van leírva.Bár vicces, hogy a kiskanalas mértékekből mindig másfél kiskanál kell. Pl. sóból, olajból, stb.. 🙂