Két hét telt el a Ramazánból (Ramadánból). Sőt, már a 15. napnak is vége. Elérkeztünk a feléhez.
Valószínűleg.
Az idén egy kicsit bizonytalan, mikor is van vége. Elvileg 30 napos az ünnep, de mindenhol csak 29 nappal számolnak. Azt mondják, hogy a Hold miatt van, mert az Iszlám naptár a Holdat veszi alapul, ezért nem pontos. Ezért nem is lehet előre tudni, hogy jövőre mikor kezdődik a Ramazán…
Ezt a részt sose értettem, bevallom. A NASA oldalán megtaláljuk a napfogyatkozások másodpercre pontos idejét az elkövetkező 6000 évben. Ezt a Föld bármely koordinátájára át lehet számolni. Így a bizonytalanság nem tudom, honnan jön.
Az persze igaz, hogy a Holdat a tradíciók szerint figyelik. Minden országnak (közösségnek) vannak megbízottjai, akik a Holdat figyelik. Ha megjelenik az Újhold, akkor kezdődik a Ramazán, és a következő Újholdkor van vége. Ez viszont országonként változik. (Hasonló a keleti és a nyugati keresztények között a Húsvét megállapításának problémája, ahol pedig a Nap okozza a „problémát”).
Bárhogy is nézzük, a felén túl vagyunk.
Eddigre már megszoktuk az éhezést és a szomjazást. Teljesen természetes lett. Bár a szomjazás még mindig nehéz. Főleg, ha már reggel így kezdünk, és az ember szájában folyamatosan ott van ugyan az az íz…
Kitartóan nehéz viszont reggel 4 előtt felkelni, és reggelizni. Az ilyenkori táplálkozásunk mostanra meglehetősen szerény lett. Nincs túl nagy kedvünk a vacsora után pár órával ismét egy hatalmas lakomát csapni. Elég a sajt meg a vajaskenyér.
És ugye ez hétvégén is folytatódik. Bár a hétvégének megvan az az előnye, hogy a reggeli után akár estig is lehet aludni. 🙂
Azért az éhezés és a szomjúság (meg a hajnali kelés) összességében eléggé fárasztó, és a munka is nehezebben megy. Főleg a kreativitás. Ezért a hétvégi fő program az alvás.
Nade, félúton vagyunk, kirúgtunk a hámból. Persze nem ünnepelünk, mert az még odébb van, de egy sajtos süti sütése azért belefér.
Próbáltunk egyszerűt választani, de talán még egyszerűbb jobb lett volna. 😀
Najó, azért ez is nagyon jó lett, csak a fele dolgot elfelejtettük megvenni a közértben. 😀
Most csak röviden a recept, semmi extra. Mint a képen láthatjátok, mi se vacakoltunk vele túl sokat. Mindent simán csak behajítottunk a kenyérsütő-gépbe, hogy az keverje össze, míg mi vacsorázunk.
Tehát kell bele liszt (300g), meg margarin (250g, kicsomagolva jobb), 1 tojás+1 tojássárgája (fehérje a tetejére), sajt (250g) + só (1 kanál).
Mindezt jól belapátoltuk a kenyérsütő-gépbe. Majd a margarint kivettük, kiszedtük a csomagolásból, és újra visszaraktuk.
Ez így jól el is volt 1 óráig. Persze ebben a kelesztés is benne volt, bár mi nem raktunk bele élesztőt. Nade sebaj, lényeg a keverés. Ami majdnem sikerült is!
Azért még rá kellett dolgozni kézzel, de legalább jó puha lett.
Ezután előkerestük a nyújtó készletünket (amit persze nem tudtunk, hova is raktuk), és kb 7-8 mm vastagra nyújtottuk. A kb. az +/- 15 cm-t jelentett nálunk.
Ezt jól megkenjünk a tojásfehérjével, és még jobban megpakoljuk azzal a sajttal, amit a nagy izgalomban még nem ettünk meg.
Aztán pedig cakkosra vágjuk. Kb. így, vagy ennél jobban:
Majd pedig mindezt jó nagy lendülettel behajítjuk a sütőbe.
Majd várunk.
Ha nagyon sokági nem történik semmi, akkor ellenőrizzük, hogy a sütőt egyáltalán bekapcsoltuk, bedugtuk, stb…
A miénk egyenlőre a szoba közepén van, így néha az áramforrás kimarad (mert kell az elosztó máshova)
És ha kész, ha megsült, és a kerület sem égett le, akkor aztán jól befaljuk. 🙂
A Nagy Levin melletted elbújhatna:) Ez a sütés is izgalmas lett, tetszett nagyon…azért nem veszett oda a kreativitásod, ezt innen is látni:)Olaszul tanulsz már?:)
sì signora 🙂