Szerintem minden nyelviskola legnagyobb problémája, hogy az embert nem a valós élet beszédjére tanítják meg.
Persze az se lenne jó, hogy káromkodást oktatnának, de azért valami a mindennapokból is bekerülhetnek.
Így aztán a mi kis különleges hmm.. certifikálatlan nyelviskolánkban átveszünk néhány alapot ebben a témakörben is.
Magyarban kedvelt káromkodás volt a fene. Sajnos ma már kihalóban van, pedig nagyon praktikus, nem is vulgáris, és leginkább: egyedi. Más nyelvekben nem találkozunk vele.
A Wikipédia szerinte a fene valójában egy ősi magyar démon neve. Mai neve a rák.
Lássuk, törökül, hogyan is tudunk fenézni!
Tehát, olyan, mint fene nincs a törökben. Ha mondjuk belerúgunk az asztal lábába, és azt mondnánk, fene! akkor ennek a török verziója lânet olası, vagy még inkább lânet olasun! Az utóbbi inkább a fene egye meg! lehetne a magyar jelentése. A pontos fordítás valójába ez: légy átkozott!
Aztán a dolgokat el is küldhetjük a fenébe: Cehenneme ol! – magyarul menj a fenébe! használjuk. A valódi jelentése viszont Légy a pokolban!
Ugyan az a kategória. Ha a feleség várja a férjét otthon, de az nem jön. Akkor a telefonban megkérdezi tőle, hogy hol a fenében vagy? Ezt a török háziasszony így mondja: Hangi cehennemdesin? Ami pontos fordításban azt jelenti, hogy Melyik pokolban vagy?
A fene ugyebár nemcsak helyszín, de súlymérték is lehet. Bár manapság egy általánosabb szót használunk, amit eredetileg a nemtúl erkölcsös női foglalkozás kifejezésére használtunk. A fene nehéz törökül gâvur ölüsü gib. Ez kb. mocskosan nehezet jelent, bár ennél sokkal durvább. Szóval ezt ne használjuk úrhölgyek közelében.
A fenti kifejezéseket a törökök jól ismerik. Bár ha káromkodnak, akkor ennél durvábbakat szoktak használni. Ha viszont felőlünk hallják, akkor biztosan komoly meglepetést okozhatunk, ami előnyünkre fordíthatja a beszélgetést, alkudozást.
Köszönet a 4 kg-os magyar-török nagyszótárnak (Benderli Gün – Gülen Yılmaz – Kakuk Zsuzsa – Tasnádi Edit), amiért még az ilyen szavak is megtalálhatóak benne. No meg a repülőnek, hogy mégsem zuhant le az extra súly miatt.
Az egyik kedvenc mitológiás oldalamon mér évekkel ezelőtt felfedeztem a "Fene" valódi jelentését."A Hungarian demon, and the opposite of Isten, the god of light. Fene is also the name of the place where demons roam.Nowadays, just the name survives. It appears in various Hungarian expressions, such as 'A fene vigyen el' ("may the fene take you") which are simple oaths with no religious meaning. "http://www.pantheon.org/articles/f/fene.htmlLehet ők többet tudnak, mint mi, mert hogy ősi démonokról nem szólt a történet a suliban, az teljesen biztos.
Sajnos a suliban túl sok minden kimaradt.Köszi a kiegészítést! :)Egyébként az az igazi nagy kérdés, hogy ki írja az igazat, és ki nem. 🙂
káromkodni régi szóval is vulgáris, csak nem szisszenek annyira fel.és tájékoztatásul a franc pedig a szifilisz (francia kór, köszönjük Napóleon az importálhatóságot. a franciák meg tudtommal olasz kórnak hívják.)a menj szót pedig felszólító módban is egy n-nel írják 😀 (ezt majd javítás után a bejegyzésemből is törölheted)és gyér török olvasóképességemmel a poklot úgy ejtik majdnem, mint ahogy a magyarban a gyehennát? na kitől vehette ki??? és aztán melyik nyelvből?
Javítottam, köszi.Azt azért ne hidd, hogy bármi kontrolom is van a bejegyzések felett… :D"Régiesen" káromkodni szerintem azért jó, mert a "célpartnert" kizökkenti a gondolatmenetből. :)Törökül tényleg dzsehenne-nek ejtik. 🙂
Leemeltem az Etimológiai szótárt A magyar szavak és toldalékok eredete (egyik kedvenc könyvem) ez áll benne:fene (1236 tn. (?), 1372 u.)Származékszó. a fen ige -e folyamatos melléknéviigenév-képzős alakulata, vö. fürge, lenge. Eredetileg főleg dühös, támadásra készülő, fogait fenő vadállatokra használt melléknévi jelző volt, majd jelentés tapadással főnevesült, vö. fene farkas 'feldühödött farkas' (1506). Eredeti jelentése elhomályosult, ma elsősorban szitokszóként, tagadást kifejező szóként, illetve nyomosító szóként használatos. Származéka a feneség 'baj, bökkenő'(1416 u.)Megnéztem a gyehennát is röviden: latin jövevényszó. A latinba a görögből került, végső forrása a héber. Egyéb?:)
Köszönjük! 🙂
Te CyberMacs, ez „cehenneme” nem a gyehenna?
http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyehenna
Nagyon könnyen elképzelhető, hogy a kettő valahol összekapcsolódik.
Nagyon jó ez a blog, az ilyen posztokat pedig különösen szeretem. 🙂
Köszi!
Nagyon köszönjük! 🙂