Nemrég találtunk egy jó kis paradicsomleves receptet, amit szeretnénk veletek is megosztani.
A legjobb benne, hogy nemcsak leveshez, hanem bármi más paradicsomos szószhoz is jó. Pl pizzához. 🙂
Jah, és nagyon egyszerű, bár kicsit várni kell vele.
Normál esetben úgy indul, hogy van otthon paradicsom. Kevésbé normál esetben előbb ki kell menni vadászni.
Normál esetben bicska is van ám otthon. Ha már az sincs, akkor viszont rossz helyen ébredtünk fel.
Ezek után (mármint ha találtunk paradicsomot és bicskát is), fogjuk meg a paradicsomot, és vágjuk négy részre. Lehet a mértani középen szeletelni. Vagy fél szemet becsukva az optikai középen is. De ha mindkét szemünket becsukjuk, akkor könnyen a biológiai ujjunkat fogjuk darabolni. Így azt inkább ne tegyük.
Tegyük helyette az így szépen feldarabolt paradicsomainkat egy szép tepsibe. Fontos, hogy a tepsi szép legyen, hogy amikor lefotózzuk és átküldjük az ismerőseinknek, nehogy leszóljanak minket! Sőt, kérjük kölcsön a szomszéd márkás, drága tepsijét is, hogy azzal villogjunk!
A tepsibe helyezés talán nem okoz senkinek problémát. Ez eléggé könnyű, bár lehet nehezíteni, hogy csukott szemmel dobáljuk bele, vagy mandinerből. Esetleg a tepsit berakjuk a sütőbe üresen, rácsukjuk az ajtót, és úgy próbáljuk megtölteni. Talán az utóbbi a legnehezebb. Itt mindenkinek javasoljuk, hogy használja a kreativitását, különben a sütés rettentő unalmas lesz.
Ha már a paradicsom a tepsibe került (és a falakról is lemostuk a foltokat), akkor jöhet a fűszerezés.
Ezt többféleképpen tehetjük meg:
Legegyszerűbb, ha csak szépen odarakunk egy jó nagy darab fokhagymát a paradicsom mellé. De lehet pakolni vöröshagymát (ez a pizzaszószban lesz jó), és megszórhatjuk még fűszerekkel is. Pl. szurokfű (vagány nevén: oregano (helyesírás-ellenőrző szerint öreganyó)), rozmaring, petrezselyem meg ilyenek.
Mindezt behajítjuk a jó meleg 150 fokos sütőbe, és rácsukjuk az ajtót. Megint lehet nehezítésként az ajtót előbb becsukni, vagy pedig a tepsit a szemközti ház ablakából repítjük.
Miután rácsuktuk az ajtót, jól lekötözzük, és egy székkel ki is támasztjuk. Nehogy valaki kijöjjön. A sütés pontosan egy rész Dr. House időegységig tart (42 perc).
Ha mégsem akarunk várakozni, vagy kifogytunk a sorozatokból, akkor ilyenkor lehet előkészíteni a tésztát a pizzához, vagy behűteni a pezsgőt a kiérkező tűzoltóknak. Vagy akár elmagyarázhatjuk a szomszédnak, hogy a drága és menő tepsijét miért nem fogjuk visszaadni.
42+x perc múlva (ahol x egy és a végtelen közötti tartomány bármely értékét felveheti, mi pedig a füstszűrős gázmaszkunkat vesszük fel) kivesszük a tepsit a sütőből. Majd rohanunk az égett kezünket bejegelni.
No, ezzel kaptunk egy paradicsomos alapot. A további sorsáról mi döntünk, hogy paradicsomleves, szósz, öntett, vagy ingyom-bingyom legyen belőle.
Persze még nem így! Előbb valami olyan formát kellene felvennie, ami hasonlít a folyadékra. Ezt tehetjük falhoz csapkodással, vagy a szomszéd megdobálásával (aki nem érti meg, miért nem kapja vissza a tepsijét), de kivételesen választhatunk humánusabb (ENSZ egyezmény kompatibilis) megoldást is: a darálót.
Ennek sok neve van. Szecskagép, Bicskás Haver, Ujjrövidítő, Mixer, stb… Mi Rondónak hívjuk, bár nem tudom mért. Aki nem tudja beazonosítani, annak elmondom: egy kis dobozban forog(nak) a kés(ek). Ebbe mindenfélét bedobálunk, a gép pedig apró miszlikbe darabolja. Mi mindezt a hangulatos üvegablakban nézhetjük végig. Vagy akár fel is vehetjük videóra, ha éppen házihorrort forgatunk.
Tehát ebbe fogjuk a paradicsomot belehajítani. No meg a fokhagymát is, csak azt előtte megpucoljuk. Itt nagy hasznát vesszük a korábban már előpakolt jeget. Pizzaszósz esetén a vöröshagyma is a szeletelőbe kerül. No meg a fűszerek! Pl. feketebors.
És ha már úgyis kevergetünk, akkor az 1 kanál só és 1 kanál cukor is most kerülhet be a rendszerbe. Mármint a szószba, nem a fogaskerekek közé!
Az így kapott massza lesz az alapunk.
Pizzaszós esetén elég felkenni a tésztára, és máris mehet vissza a sütőbe.
Paradicsomleves esetén viszont kicsit felöntjük vízzel, és 10 percig lelkesen kevergetve forraljuk.
Más szószok esetén pedig tovább fűszerezzük, forralgatjuk, vagy amit csak akarunk.
Ebből nekünk ilyen pizzánk lett.
Nyumnyum. Ramazán alatt a legjobb főzőcskés cikkeket írni. 🙂
- Nincs hasonló bejegyzés
Látom nektek is van szomszédotok 😉
igen, és a pizza láttán sajnálom, hogy nem az enyémek. mennék enni… a tepsit megtarthatnák gyakori paradicsomsütésre. bezzeg amikor 20 percre laktál… 😀
Krisztuka:Bizony… És ha tudnád, hogy mennyien vannak… A hátsó kertünkben mindenfele csak szomszédok vannak.Szerencsére ezen a környéken az emberek többségében kulturáltak, de van, ahol hajnai 3-kor is randalíroznak.Kata:Ha erre jársz, sütünk pizzát! 🙂
az jól hangzik! viszont ugye azt a macskapöcs paprikát lehagyjuk? már a látványtól ég a gyomrom. öregszem na…a paradicsomlevet nem szoktátok berántani? azt nem írtad.
Ez sima paprika volt. Még nem is csípős. :)Sőt, Erős Pistát sem kevertünk a szószba. :DNem, nem rántjuk. Ahogy elnéztem más sem rántja.De majd megnézzük egyszer rántva is. 🙂
Megkérdeztem ezt a rántás dolgot.A normál paradicsom levest rántják. Meg az nagyon halvány lesz, ezért sűrített paradicsomot adnak hozzá, hogy jó színe legyen.Ebben viszont az a remek, hogy nem kell sem rántani, sem extra trükközni. És még jobb is. 🙂
állj! nekem a normál paradicsomleves úgy néz ki, hogy elővesszük a kiskakasos bádobdobozt, kiborítjuk a lábosba, pici cukor, picit több só és berántani. hogy legyen egy kis tartása is. 😀
Erre most mit mondja?Neked nálam nagyobb tapasztalatod van főzésben. :)próbáld ki, aztán meglátjuk. 🙂